Minden heti „Orbánunkat” add meg nekünk ma! Tessék, itt volt mindjárt kettő is!
Továbbra is vallom, hogy nevekkel nem viccelődünk! Még komolyan sem... Na, most sem a nevekkel van a baj.
Nem, kedves olvasó, nem Te ittál a héten többet a kelleténél. A kettős látás ezúttal nem a Te elborult állapotod miatt jött létre. Valóban dupláztak. Sőt, még a „főninek” sem esett rosszul, hogy nem egyes egyedül ő volt a főszerepben. De még ezt is tudom fokozni. Hiszen általában a Miniszterelnök szavait szokták „megvédeni” a megmondó emberek. Most még ebben is fordult a kocka. Maga Orbán Viktor „védte” meg azonos vezetéknevű „cimboráját”. Mondjuk kellett is a „segítség”. „Megszoktuk” ugyanis, hogy „nagyjaink” folyamatosan húzogatják a tűrőképességünk határvonalait, de mindig rá tudnak tenni egy lapáttal.
Magával ’56-al példálózni egyébként sem szerencsés dolog, de azt sem véletlen, hogy én is nagyon sokszor leírom, hogy minden példa rossz. Ennyi idő elteltével már nem is idézném vissza a konkrét szavakat. Egyébként is sokszor kiverték már a biztosítékot, és nem akarok a „villanyszerelőknek” megint munkát adni. (Különben is… már megérkezett a bocsánatkérés, aminek meg már általában sincs „értéke”. Ilyen esetekben meg…)
Ami a nagyobb baj, hogy már megint olyan közegbe helyezték a háborút, aminek már köze sincs az egykori „kard, ki kard” típusú találkozásokhoz. Hiszen magát a küzdelmet tényleg azok vívják, akik közvetlenül a frontvonalban harcolnak. De ők már tényleg csak „áldozati bárányai” a „háttérhatalmaknak”.
Bizonyára sokan emlékeznek még az egykori „jugoszláv” háborúra, hiszen az is a XXI. század „terméke volt”. Sajnos nem egy olyan ismerősnek, kollégának kész „szökési terve” volt arra, hogy mi lesz, ha őt is „mozgósítják”. Autó megtankolva, bőröndök bepakolva, útiterv arra az esetre, ha indulni kell, merre lehet átlépni a határt. (Hiszen akkor még nem volt ennyire „tökéletes” kerítés) Az Ukrajnában zajló háború kapcsán pedig egy egész bejegyzést szenteltem a kötelező hadviselés „elkerülése” témában.
Tehát: hátrább egy kicsit a fegyveres „villongásokkal”! Főleg egy olyan kormánynak, amelyik eltökélten hirdeti a tárgyalóasztalos megoldásokat. – egyébként nagyon helyesen!
Ha már így estére kelve jelenik meg ez az írás, szolgáljon esti meseként, egy jól átdolgozott hét után: „aludj el szépen kis Balázs”. Sőt, hogy lássátok nincs bennem semmi rossz szándék, jöjjön még egy altatózene is. Ráadásul még egy „Orbánnal”, jelesül Józseffel a főszerepben, a 100 Folk Celsiustól.
Álomország fővárosa Mesevár
Mesevárban Miki Manó a király,
Manónyi a koronája,
Ő a mesék nagy királya,
A gyerekek minden este kérlelik:Miki Manó, mesélj nekünk,
Miki Manó, maradj velünk,
Gyerekek barátja,
Mesék nagy királya.
Miki Manó, mesélj nekünk.
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
