A háború, amely minden „fejlett” korban velünk volt, van és lesz!
A média-megjelenés gyorsaságával versenyző felületek, igyekeztek rögtön az orosz-ukrán konfliktus kitörésekor bedobni a követ az állóvízbe. Jelesül, mi történne Magyarországon egy komolyabb háborús beavatkozás esetén? Ment a „polemizálás” a hadkötelezettség, a sorkatonai szolgálat és a többi hasonló fogalom értelmezése között. Egy a lényeg, mindenkit az érdekelt, hogy kinek kell bevonulni egy esetleges mozgósítás esetén.
Bevallom, amikor „eljátszottam” a gondolattal először, a magyar példát futtattam végig a fejemben. De most egy kicsit „megkönnyebbültem”. Hiszen Putyin „elvtárs” mindenkit megelőzően, kimondta a „tutit”. Aki a mozgósítás hatására nem vonul be, az börtönbüntetést kap. Na, itt válik agy kicsit elméletivé a kérdés!
Ha ez Magyarországon fordult volna elő, – de azért nagyon örülök, hogy nem az itthoni példát kell felhozni – akkor azt mondtam volna: „rendben van”. Legalábbis részben. Mert „oké”, nem vonulsz be, de akkor becsuknak és eltartanak? Meg még nem is „harcolsz”? De ezt most az orosz "cár" ki is mondta! Mármint hogy becsukják az illetőt. „Ismerve” persze az orosz börtönszokásokat, ebből Szibéria lesz. Onnan meg nem biztos, hogy van visszatérés, csak háááát ezt így nem lehet kimondani… Egy biztos: a „nemet mondó” ember kezébe nem lehet fegyvert adni, mert az nagy valószínűséggel visszafelé sülne el… De a hadra fogható erők száma így is-úgy is csökken.
Úgy gondolom, hogy nem okafogyott a bevonulást megtagadásával foglalkozni. Sajnos sokan emlékeznek még a szerbiai háborúra, amikor igencsak napirenden volt a kérdés, különösen a vajdasági magyarok között.
Az a legnagyobb baj, hogy jelen helyzetben is a legtöbben csak a háborús megoldásban gondolkodnak, de a résztvevő felek mindenképpen. (Kérdés, hogy az őket „támogatók” vagy „kiszolgálók” miben. Igaz, hogy tárgyalásos rendezést prédikálnak, de közben „támogatnak”.) Azzal meg mindenki tisztában van, hogy a fegyverarzenál többszöröse annál, mint amivel a komplett bolygót el lehetne pusztítani. (Legalábbis az érdemi részét.) De az is biztos, hogy a túlélők, nem a „mezítlábas” katonák lennének, hanem azok, akik odaküldték őket. Utóbbiak egy esetleges elfogásuk esetén a túlélők számát „szaporítanák”.
Most pedig vissza a gyakorlatba! Hiszen még végére sem értem az eszmefuttatásnak, amikor megérkeztek az első hírek Oroszországból. Lelőttek egy sorozó tisztet, felgyújtottak egy épületet ahol a besorozásokat végezték… Na, talán mára ennyi elég is volt a hírekből. Majd reggel meghallgatom, mi történt az éjszaka.
A köznyelv azon a részébe szándékosan nem akarok mélyebben belemenni, hogy akkor ki harcoljon. Hiszen sajnos többen mondanák, hogy „természetesen” „A” hivatásosok! De vágjuk csak rá kórusban: Hahó, Ők is EMBEREK, és – „sajnos” – nem golyóállók!
Képek: Wikipédia
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
