Készülsz a hétvégére, pucolnád a krumplit, nyúlnál a szokásos reklámújságért, amire tennéd a héját, és tessék. Tessék?
A nemzeti konzultáció lassan olyan, mint egy rossz zeneszám. Ha folyamatosan játsszák a füledbe, úgy megszokod, hogy már azt hiszed, hogy jó. Egy bizonyos idő után már dúdolni is elkezded. Ééééééés tényleg. Már vártam a „papírt”. Most éppen úgy éreztem, hogy végre nem csak négyévente vagyok fontos a „rendszernek”, hanem egyre sűrűbben gondolnak rám. Na, én is rájuk, de nem biztos, hogy azonos előjellel. Főleg, hogy ismét pénzt húznak ki a zsebünkből azt szajkózva, hogy milyen jó is nekünk. Sőt, hogy még jobb legyen, erősítsük meg a szándékukat abban, hogy jó úton haladnak a további jólét felé. Hogy ezt „rajtuk” kívül semmilyen tárgyilagosnak és hitelesnek tűnő fórum nem tudja megerősíteni, ez azért bizonyára nem a véletlen műve.
– Csak a véletlen műve, hogy az egyik szív alakú, de nem a szívást jelképezi, hanem a szeretetet! –
A mi étkezőasztalunk lassan olyan ismert helyszín, mint Pottyondy Edina konyhája. Már annyi szemléltető ábrázolás született meg ezen a bútoron, hogy azzal jól lehet lakni. Na persze az én nagyságom még nem mérhető össze „pottyantós kisasszony” (ezt ő mondta így) „kredencének” népszerűségével, de a beérése nem is feltétlenül cél. Az viszont igen, hogy a világ „furcsaságainak” ábrázolása mindkettőnknek fontos. Csak az eszközök és a lehetőségek mások.
Én nagyon együttérző tudok lenni, csak nem mindig arra, amire mások. Most éppen amiatt aggódok, hogy ebben a „mentsükmegavilágot” című papírspórolásban már ott tartunk, hogy csökken a reklámújságok mennyisége. (Ami egyébként több szempontból is nagyon helyes!) Csak ugye a „másodlagos” felhasználási módok lehetősége is fogytán. Pl. nincs mire pucolni a krumplit a vasárnapi ebédhez. De mivel most éppen jókor jött a postás, meghozta az „alátétet”. Szinte természetes, hogy összecsengenek a nemzeti jelképek. A burgonya és a konzultációs ív. Persze, hogy ilyenkor én is beszállok az előkészületbe a vasárnapi ebédhez. Legalább közösen főzzük meg azt, amit megeszünk. A kormány is tudja a receptet, csak ők másképp fogalmazzák meg a végeredményt. Fogyasszátok egészséggel, amit kitaláltunk (vagy kitálaltunk) nektek…
Azon gondolkodtam, hogy a „párbeszédes” papír kitöltését hogyan is lehetne kombinálni a föld „gyümölcsével”. De jó is volt gyermekkorunkban a krumplinyomda! Most fordulhatna termőre egy ilyen kapcsolat. (Még akkor is, ha ez csak egy zöldség. Meg az is amit beszélnek…) Na, jó, de hogyan ellenőrzik, hogy jó helyre tették e a „felhasználók” az „X”-et. Jó-jó, tudjuk, hogy a kérdések alkotói igyekeznek úgy fogalmazni, hogy az mindenki számára egyértelmű legyen. Csak úgy sugallják a helyes utat. (Piros nyilacskákkal!) Ne ijedjetek meg, hogy első látásra hosszú mondatokat alkottak. Szerintem még a tanult embereknek is idő kell, hogy megemésszék a gondolataikat. Nemhogy azoknak, akiknek még az egyszerű szöveg megértése is gondot okoz. Köszönjük meg az iránymutatást is! Meg azt is, hogy lefordítják „magyarról magyarra”, sőt le is rövidítik! Na, de ne féltsük az „ötletgazdákat”, látjuk, hogy sikeres ez a „közvélemény-kutatás”, hiszen évek óta „népszerű”. Nyilván vígan dörzsölik azok is a tenyerűket, akik az ötletelésben, a gyártásban, vagy bármi más szerepet vállalva a körforgásban, de benne vannak a „játékban”.
Én általában érzékeny vagyok a forrásmegjelölésre. De most egy kicsi dilemmába estem. Hiszen a „nyomtatvány” nem az én termékem. Sőt a krumplit sem én termeltem. Az igaz, hogy nem kaptam, hanem a saját pénzemen vettem az egyik nagy üzletláncban. (Pontosabban az asszony fizette.) De azért megnyugtatok mindenkit, a fotót én készítettem, az legalább az enyém.
Végül is… ennek az árát is mi dobtuk össze. Reméljük, újrahasznosított papírból készül. Az „adakozókedvűek” legutóbb is visszaküldtek jó sokat. (Legalábbis ezt hallottuk.) Így kerek a világ, illetve a papír körforgása. Biztosak lehetünk benne, hogy ez is sikeres lesz, és ezt őszintén bevallják azok, akik előre így tervezték. Ne feledjétek, a feladási határidő dec. 20. hogy még biztosan odaérjen a karácsonyfa alá. Biztosan? Hááááát, ha nem fehér legyen a karácsony! Jah, és a posta helyzetéről ne is beszéljünk…
S, hogy tényleg ne legyen hiába való a papírok „kiosztása” várjuk a „találékony” felhasználók fényképes megoldásait a blog „arcoskönyv”-oldalán.
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
