Levelek és levelek között…

Az ősz ismételt eljöveteléről szóló költői klasszikust most kihagynám… Annál is inkább mert a levélhullással összefüggésbe hozható soraim, – a tavalyihoz hasonlóan – most sem az erdő szépségeire fognak emlékeztetni. Sőt a Júliának szóló leveleket is félre kell, hogy tegyük, legalábbis egy időre. Ha már a levelezésnél tartunk, hagy emlékeztessem az olvasókat a tavaly októberben született írásomra. Na, jó! Azt én se gondoltam volna, hogy az agymenésem hatására meg fognak változni a „párt” kommunikációs módszerei. De azon, hogy szűk egy éven belül a közvetlen környezetemben is „mosolyra” okot adó esemény tanúja leszek, én is elgondolkodtam.

Egyik barátom elköltözött. A „hogyan?” és a „miért?” most másodlagos, és egyébként sem tartozik szorosan a tárgyhoz. Lényeg, hogy elköltözött „A”-ból „B”-be. (Pontosabban „A”-ból „Z”-be, de ennek részletezése már valóban a bulvár kategóriát súrolná.) Annak rendje és módja szerint be is jelentette a helyváltoztatás tényét az illetékes hatóságnak. Mit ad a jó Isten, szűk egy héttel az új lakcím bejelentése után levelet kapott a nagyvezértől, személyesen Orbán Viktortól. A tartalmát sejtette, így a levél – a fentebbi harmadik linkhez tartozó bejegyzésében olvasottakhoz hasonlóan – az enyészeté lett. A lényeg azonban a következő: a kormánypropaganda hatóság gyorsan dolgozik, egy számukra fontos állampolgár személyes adatai a megfelelő helyre kerülnek, azok biztonságban vannak, és a megfelelő időben minden fontos ügyben el tudják érni a gazdáját.

Igen, a „srác” is ezt hitte. Úgy néhány hónapig. Akkor ugyanis újabb levelet kapott. Igaz, a papíron nem OV névjegye szerepelt, hanem a helyi önkormányzat adóhivatalának bélyegzője. Ebben még nem lett volna semmi meglepő. Az már annál inkább, hogy a gépjárműadó sárga csekkjét a régi lakhelyére címezték. Még szerencse, hogy a régi ház új lakója továbbította a levelet a megfelelő helyre. Na jó, az igazi csattanó az lett volna, ha be is fizette volna a leírt összeget. Ez utóbbi persze elmaradt. Viszont ismét meggyőződhettünk arról, hogy vannak még becsületes, jó szándékú emberek, és ebből adódó folyamatok. Apropó hol is…?