A címszóként, pontosabban kifejezésként ebben az összefüggésben nem tartalmazzák a lexikonok, de még a modernkori internetes felületek is csak utalásokat tesznek rájuk. Vannak már írások, amelyek tartalmazzák a létezésüket, de a hivatalos, vagy annak tűnő magyarázatok mindig egy kicsit túl vannak misztifikálva bonyolítva. De ne felejtsük, nekik is el kell(ene) menni szavazni.

Napjainkban igencsak szembetűnő kettősség alakult ki. Az egyik csoportban a különféle pártszimpátiába és vezetőik imádatába bódultak vannak. (Milyen „jó” hogy végre közös halmazba rendezhetjük azokat is, akik egyébként szembe köpik egymást az utcán.) A mások oldalon a „bármi" áron, csak meneküljünk a politikától (és ezektől az alakoktól) csoport helyezkedik el. (Gyorsan ideszúrok egy pozitívumot a hazai oktatási rendszert – is – folyamatosan bírálóknak: végre alkalmazhatjuk a kisiskolás korunk óta fejünkbe sulykolt halmazelméletet.) Na, valahol itt helyezkednek el a címszereplők.

Mi lehet az oka e a társadalmi csoportok kialakulásának? Az egyiknek nyilván az amit széles e világban, a leginkább túlsúlyban levő médiában látunk-hallunk. Úgy néz ki, hogy már a napkorong helyett is narancs fényeskedik az égen. Látszólag mindenkinek az édesebbik gerezd jut. Pedig a savanyúja is le van osztva, de még azok se hajlandók ezt felismerni akiknek csak a magja jut, mert hát – szerintük – az is az isteni gyümölcsből származik. Úgy néz ki, hogy egyelőre a leginkább fanatikusok nem is akarják elhinni, (ők a vérnarancsosok) hogy eljön egyszer a napfogyatkozás. Azért egyszer a narancs is megfonnyad, még ha a hivatalos dátum szerint ez Magyarországról csak 2075-ben lesz látható. Jó-jó, a az EP választás tavasszal van, tehát még hosszabbodnak a napok. Bizony az ősz azért közelebb van, de ez annyira rövidtáv, hogy ennyi idő alatt tényleg nem lesz sok változás. Az évszázad vége meg még messze van, azt már úgysem élik meg.

A másik csoport létrejöttét meg az indokolja, hogy mit látnak a túloldalon. Mindent, azaz semmit. Mert az az őskáosz, amit a nem narancs pártiak művelnek, beterítik a teljes mezőgazdasági palettát, állatoktól a növényeken át a RAL színskála valamennyi árnyalatával. Az, hogy a narancsot leváltaná egy hervadt szegfű, vagy egy libafoszöld bármi… engem legalábbis nem vigasztal(na), bár – valljuk be – ettől nem kell félni. Bármilyen összeesküvés elméletből nekem csak az jön le, hogy ha valamiféle 1-1 elleni párharcban netán mégis győztesen jönnének ki, utána kiújulnának az egymás iránti ellentétek. Akkor meg nem mindegy, hogy most veszekednek, vagy utána…

Minden példa rossz, ahogy szoktam volt mondani, de azért hagy emeljek ki mégis egy témát, ami talán leginkább megosztja az embereket. Természetesen ebben is vannak ellentmondásos összefüggések. Mint a hogy a világ sem kerek, hanem egy kicsit tojás. Ráadásul egyre nagyobb része záp. Természetesen a migrációról van szó. Bármennyire is tehetetlennek érzi magát mindenki, attól még tény, hogy érdemben nincs változás. De még mielőtt a konkrét rosszallásomat fejezném ki ennek az ügynek egy speciális vonzata miatt, hagy álljon itt egy történet, amely egy kicsit meseszerűnek tűnhet. Ennél meggyőzőbb igazságot azonban még nem sikerült sem a bértollnokokból álló propagandistáknak, sem az ellenségképpel felruházott kritikusoknak megfogalmazni. A történethez tudni kell, hogy Etiópia a világ egyik legszegényebb országa. Nos, ebből vált ki a leginkább elmaradott réteg, akik megalapították Eritreát.

„Valahol a távoli Közép-Afrikában játszódik. Eritrea fővárosától Aszmara-tól északra található Nakfa városa. Ennek egyik peremkerületében éldegélt Momamo és Mopapo, munkában megfáradt idős, nyugdíjas házaspár.

Egyik szép tavaszi hajnalon, amikor a mintegy 40 fokos tavaszi szellő meglibbentette az öregasszony kissé zsíros, de éppen ettől sosem kócos haját, mintegy negyedórás erőlködés után odafordult az ágyon Mopapohoz:” A teljes történet itt olvasható.

A ki és bevándorlásról szóló történetek fizikai folyamatai egyébként valahol mégiscsak törvényszerűek. Hiszen ha valahonnan valakik elmannek, akkor a helyükre is érkezhet valaki. De az eritreaiak helyére vajon kik mennek? (De „európai” környezetbe helyezve az ukránok helyére kik érkeznek? Talán a piréz törpék? Esetleg zöldek vagy hupikékek?)

Na, de hogy jön ez most ide? (Nem a vasúti, légi, hajós, gyalogos kombóra gondolok, hanem a felvezetésem hátterére.) A világ oligarchai egyre jobban élnek. (A magyarok is, csak azok még egy kicsit le vannak maradva, de „jó” irányba mennek.) Próbálom pozitív módon ezt is megközelíteni, mint „mechanikus ember”. (Bár én is hajlok afelé, hogy elsősorban pénzügyi mesterkedések állnak a háttérben.) Tehát mondjuk, hogy próbálják fejleszteni a technikát, ezáltal a gyártási technológiát. (Tegyük fel, hogy még az energiacsökkentés is szerepet játszhat.) Tehát ezáltal a termékek előállítása is olcsóbb lesz. nem is beszélve a beáramló munkaerőről. De emiatt még nem hallottunk arról, hogy olcsóbb lett volna az ingatlan, az autó, vagy ami a napi rutinban feltűnik, hogy a kenyér ára sem csökkent. Tehát kinek is az érdeke a „butított” munkaerő beáramoltatása? Igen, akik leginkább habzó szájjal tiltakoznak ellene.

Ki érti ezt? Ha tapasztalják is, a politikai ateisták biztosan nem. Akkor elmenjenek e szavazni? Igen! Már csak azért is, hogy akik olyan magabiztosak a sikerükben, szálljanak már egy kicsit magukba, hogy nem olyan biztos az az 50+ százalék.