Kifejezetten elutasítom az „utálom” szó használatát. Ne mondjuk ezt se emberre, se ételre, de még évszakra sem. Mit kezdjünk akkor az ősszel?

Márpedig mindig érdemes pozitívan gondolkodni! Na persze nem oly módon, hogy a fejünket homokba (vagy bármilyen más nyílásba) dugni, hogy a rossz márpedig nem is létezik. Vannak nekünk nem tetsző dolgok, amelyeket igenis értékelni, illetve kezelni kell. Tudomásul kell venni, hogy időnként érnek bennünket ilyen hatások is.

Az ősz általában arról szól, hogy a vidám és felszabadult nyár után visszatérnek az emberek a munkahelyükre, a gyerekek az iskolapadba. De azért nem kell úgy viselkedni, mintha nem ez lenne a „normális”. Végül is ezekben az „intézményekben” töltjük életünk jelentős részét. Tehát ha ezt egyfajta rossznak ítéljük meg, akkor eleve balsorsra vagyunk kárhoztatva. Mi hozza meg akkor a felüdülést? Talán az sem véletlen, hogy ezt a nyári kikapcsolódásra vonatkozó fogalmat használtam! Egyrészt lehet egy könnyed esti kikapcsolódást szervezni a barátokkal. Másrészt az egyre hosszabb estéket kihasználva vissza tudunk emlékezni a kellemes nyári történetekre.

Utóbbiban segített ismét a játék, ami a magamfajta „írástudónak” természetesen ismét a szavak köré épült. Gyakran megidézem a 100 szavas írási feladatot, amelyet ezúttal is az Aranymosás hirdetett meg. Szinte azonnal adódott az ötlet, hogy valamiféle nyári visszaemlékezés legyen a téma. Azt már tudjuk, hogy a száz szó – mint korlát – önmagában is kihívás. De igen, lehet még fokozni. Nagyon sikeres volt az a beszámoló, amit hűséges „mostohakutyám” segítségével készítettünk három részben. Ezt próbáltam most 100 szóba sűríteni. (Lustábbak kedvéért – akik nem olvasták a feladat kiírását – a történetet a hanghatások jegyében kellett bemutatni.) Nekem így sikerült:

Felüdülés a bőrönd cipzárjának ciripelése, vagy az elemózsiás kosárban a csomagolópapírok csörgése. Az ajtó csapódása, a motor felpörgése, Dóri megszólalása a GPS-ből: indulhatunk, ma én vezetlek. És ez a hang a csomagtérből? Naná, hogy a kutya vakkantása. Útközben a halk menetzaj, a szerpentinen a gumi csikorgása, az apartman murvás bejáróján a kavicsok koppanása. A kutyastrandon a prüszkölés a sós víztől, a nedves tappancsok csattogása a betonon, majd a vizes bunda megrázásának ütemes rezgése. Közben a kísérők sóhajtása a pultnál, a söröskorsók koccanása, az online pénztárgép szalagjának súrlódása. Estére a világ lecsendesedik, már nem zúgnak a kabócák, G dúrban sem.

Ugye milyen egyszerű! Könnyedén, lazán, gyorsan. Mármint elolvasni. Megírni egy kicsit melósabb, de éppen ez a jó benne. Na, de higgyétek el, a kikapcsolódásnak éppen az a lényege, hogy ne legyen benne erőltetett menet, még akkor sem, ha néha küzdeni kell az elemekkel, vagy ne adj’ Isten a karakterszámokkal.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával