Óhatatlan az időnkénti számvetés. Ha nem is mindig nyíltan vagy látványosan, de mégiscsak „normális”, hogy magunkba nézzünk. A mások értékelése úgyis mindig könnyebb. Próbáljuk meg időnként kívülről látni magunkat!

Nem korai ez egy kicsit? Igaz, nem feltétlenül baj az, ha egy kihívás provokatív. Ez is egy feladat a Bloggerképző részéről, oldd meg: 2020-ban tanultam. Talán úgy leszek tárgyilagos, – és ez akár az első tanulság is lehet – hogy az értékelést csak három tárgykörbe építem: koronavírus, foci, blogolás. Az első kettőt nem kell különösebben magyarázni. A végére meg hagy legyen egy kis személyeskedés, hiszen mégiscsak önértékelésről van szó.

Kevesen vannak, akik ne mondanák, hogy legyen már vége ennek az évnek. Annyi keserűség, csalódás ért bennünket, hogy éppen ideje lenne véget vetni ennek a sorozatnak. Pedig azzal, hogy az időt sürgetjük, még nem fog megoldódni a probléma. Persze hogy elsősorban a víruskérdésre gondolok.

Ugye, hogy mennyire vagyunk hajlamosak mindent arra az időintervallumra és arra a problémára fogni, ami éppen a legnagyobb fejfájást okozza (Többeknek szó szerint is.) Pedig ezt is lehetne másképp látni. A COVID pl. tudta, hogy mikor kell nyaralni menni. Még azt is megbocsátotta, hogy hova. (Én is láttam az Adriát, még ha egy négylábú segítséggel koptattam is a billentyűt.) Mindenkit megnyugtatok – már amennyire megtehetem – hogy karácsonykor is lesz legalább egy átmeneti visszavonulás. Már látszik a (gyertya)-fény az alagút végén.

A foci pedig kétpólusú. Jó, mondjuk két és fél. Van a válogatott, egy „kicsit” a Fradi, (kinek-kinek szimpátiája szerint) meg vannak a többiek. Mekkora pálfordulás következett be! „Nevenincs” ellenfelek előli vesszőfutásból szinte Európa hőseivé váltunk az őszre. Lehet, hogy a magyar válogatott legnagyobb ellensége nem is az ellenfél volt, hanem a közönség. Mióta száműzetésbe került az „ezertorkú” azóta gyakorlatilag szárnyakat adtak a fiúk a vágyaiknak. A sajátjuknak is, meg a (TV)-nézőkének is. Hogy mi köze ennek hozzám? Még én is elhittem, hogy tudok pozitívan írni a magyar fociról.

Persze, hogy nem szidjuk (ész nélkül) az Indexet sem. Főleg, hogy látjuk, annyi élete van mint egy macskának. Pedig temették már néhányszor. Egyébként is valószínűleg sokan vannak olyanok, akik elsősorban a blogok miatt járnak ide. De ilyenkor óhatatlan, hogy máshova is kattintsanak. Azt meg még az INDEX-nél is tudják, hogy ilyen széles felület kevés adatik meg ebben a „szabad” sajtóban, mint a nép hangjának felszínre hozása ebben a formában.

Ha a média-ügyeket vesszük figyelembe, nyugodtan lehet címlapos az Index kálváriája, ugyanis sorsának alakulása végigkísérte az évet. Bármennyire is furcsa, de ezzel párhuzamosan nekem is meghatározó volt ez a folyamat. Nyilván nem annyira „belsőségesen”, de az kétségtelen, hogy személyes áttörést is hozott ez a párhuzam. Hiszen jórészt ezen a felületen jelentek meg az írásaim. Idén egyre nagyobb számban. Természetesen én is figyelemmel kísértem – nyilván emiatt is – a „lapot” körülvevő huzavonát. De ettől még nem tiportam sárba mindenkit, aki szembe jött ezügyben. (Na meg nyilván nem is feltétlenül volt feltétlenül tiszta a dolog a kívülállók számára.)

Örökérvényű mondás, hogy nem „székelünk” bele abba a tányérba, amiből eszünk. De ez nem jelenti azt, hogy kritikákat sem fogalmazunk meg. Mert ez étel nem attól finom, hogy szép tányérból esszük meg. Ja, igen ezt Hofi is megfogalmazta… Ugye ő is mennyire tudta, hogy a sok embert mivel lehet „megetetni”… Na nem mintha a saját magát kellett volna népszerűsíteni. Főleg nem ezzel a bőrgolyóval.

"Figyelj, haver! Kis focistám! Szerinted az új stadiontól megjavul a foci? Öhöm. Ha Mari néni szarul főz és adok neki Zepter edényhalmazt, attól finomabb lesz benne, ami szar?"

Ha az ember értékel – még ha saját magát is – nem kerülheti el a köszönetet sem. Sőt, kiemelendő, ha valakinek/valaminek sokkal tartozik. Ezért jár a pacsi a Bloggerképző-nek. Tudom-tudom, értékítéletet az olvasóknak kell mondani, de úgy gondolom, tőlük is kaptam hideget-meleget. Remélem ezután is fogok, mert akkor továbbra is együtt leszünk ezen a fórumon.

Hölgyeim és Uraim, nem mellesleg bloggertársaim! Mindent a maga idejében! Hogy is lehetnénk hitelesek, ha azt sem tudjuk hány óra. De ha egy feladat egy „kissé” különc, mondhatni rendszeridegen, attól még meg kell vele birkózni!

Kép: pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával: #irjotthon