Idén sem maradhat el, hogy a nők iránti tiszteletet nem mellőzve, felhívjam arra a figyelmet, hogy ez is egyfajta megkülönböztetés ember és ember között. Még akkor is, ha a többség számára ez pozitív, de mégiscsak diszkrimináció.

Nem túl szép (de tényszerű) „hagyomány” ezen a felületen, hogy a nőnapon (is) igyekszem a földre rángatni azokat, akik egy „kicsit” túlzásba viszik a hétköznapok „kiugró” eseményeit. Így volt ez tavaly, sőt korábban is. Egyik megosztóbb, mint a másik. Éppen ezért most kis csúsztatással (a szó szoros és átvitt értelmében is) gondoljunk vissza a hét eleji ünnepre. De azért ne feledjük a címben rejlő „bugyuta” szójátékot sem.

De, hogy ne egy negatív irányú gondolat-cunamival kelljen rögtön szembesülni, következzék a nőnapi „házi feladat” megoldása. Felkérésre készült egy céges honlapra:

Drága Hölgyeink, köreinkben a munkahelyünkön!

Köszönjük nektek a mai napot, hogy ilyenkor is gondoskodtok róla, hogy jól érezzük magunkat! Örömteli érzés számunkra, hogy az egész évben felétek áradó szeretetünket, jelképesen ezen az egy napon, összesűrítve adhatjuk át. Sok boldogságot kívánunk!

Minden megkülönböztetés – egy bizonyos határon túl – megengedhetetlen. Különösen igaz ez az emberekre, hiszen születésükkor vajmi kevés közük van ahhoz, hogy hova születtek. Arról nem is beszélve, hogy férfinak vagy nőnek. (Hogy ez utóbbi tekintetében mi lett a további „sorsuk” az már más kérdés, de majd egyszer erre is kitérek.)

Kétségtelen, hogy vannak olyan területek, ahol a nők szerepe minden tekintetben elsőbbrendűséget élvez. (Most nem a konyha, fürdőszoba, hálószoba által határolt háromszögre gondolok.) Az is tény, hogy a nőiesség, különös tekintettel az anyaságban töltött szerepük miatt megkérdőjelezhetetlen a fölényük. Ezt még azok is elismerik, akiknek „keletkezésében” a lombik vagy a Petri-csésze nagyobb szerepet játszott, mint a fizikai édesanyjuk. De az emiatt megérdemelt tiszteletet nem lehet egy nappal kifejezni évente, hiszen erre az egész élet sem elegendő.

Minden más összehasonlítás olyan indulatú viták forrása lehet, amire semmi szükség. Pontosabban nem a vitákkal van a baj, hanem azok indulatosságával. Hiszen a vélemény ugyan szabadon szárnyaló, de a tények attól még tények maradnak. Lehet szó sportról, autóvezetésről, házimunkáról, hivatali tisztségekről, munkabérről, a nemenkénti kvótákról nem is beszélve. Éppen ezért emberként mindenkinek kijár a tisztelet.

Különösen szomorú volt hallani a háttérzajokat. Az idei esztendő ugyanis éppen elég, más hozadékot is juttatott. Politikai és/vagy vírusideológiai szempontból meg különösen. Március 8-án egyébként is „legálisan” találkozhatnak olyan pasik és nők, akik egyébként el vannak tiltva egymástól. Ez az a nap, amikor a legtöbb „hivatalos” érintkezés történik egész évben, olyan emberek között is, akik egész évben tartják a több, mint 1,5 méteres távolságot! Erre napra (még) engedélyezték a virágboltok nyitva tartását. De, hogy érezzétek, mennyire a virágboltosok mellet vagyok, hagy folytassam a gondolatmenetet. Egyrészt mert én is járok virágboltba, másrészt meg szeretem a színpompás növényeket. (Minden más „szükséges”, alkalommal betérek, de a nőnapon kerülöm a zsúfoltságot, vírustól függetlenül is.) Az összes többi nap forgalma meg a fasorban sincs ehhez képest. Így a sok boltban eloszló vásárló éppen elég lehetőséget biztosítana a távolságtartásra.

Tisztelt férfitársaim! Nektek is kijár a figyelem és a tisztelet ezen a napon (is)! Bármennyire is furcsa, nem a Zoltánokra gondolok elsősorban, hiszen ők bizonyítottan „hátrányos helyzetűek” ilyenkor. Kedves JeNŐ, BeNŐ, ErNŐ nevű olvasóim, nektek is jó hétvégét, szép napot!

Kép: pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával