Az órások „világnapja”
Van egy olyan csoport, amelynek tagjai abban a „szerencsés” helyzetben vannak, hogy kétszer is őket emlegeti az egész világ. Ők az órások! Még akkor is, ha nem ők a főszereplők.
Ez azért nem olyan „hivatalosan klasszikus világnap”, amelyektől egyébként „herótom” van. No, persze ők azok, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy március végén először éri őket a „megtiszteltetés”. Remélem megértik ebben az iróniát. Akik ugyanis valóban kitalálták ezt a pillanatot (meg a fordítottját is), azok felett eljárt az idő. (Nem csak egy órával…) Én viszont már lemondtam arról, hogy tovább rágjam a gittet egy olyan dolog miatt, amiről nem lehet már újat mondani.
Hiába emlegetjük ugyan az „idő urainak” felmenőit folyamatosan, az idén sem sikerül pontot tenni a dolog végére. Ebből is látszik, hogy az emberek fejébe egyszer beoltott dolgokat nem olyan egyszerű kitörölni. (Na, ezt a gondolatot azért óvatosan tessenek tovább vinni…) Magyarországon (meg a világ számtalan olyan országában, ahol élnek magyarok – tehát mindegyikben) most kifejezetten jó ez az időpont. Egy hét múlva ugyanis itt vannak a választások. Ez a tekergetési vita meg két dologra jó. Egyrészt le lehet vezetni egyfajta feszültséget, hogy már megint ezzel kell foglalkozni. Másrészt meg újabbakat van lehetőség szítani, hiszen kellően megalapozza, az amúgy is igencsak fokozott társadalmi ellentétek fellángolását. Igaz a mutatók – természetellenes – forgatása a kezdetleges vitáknál csak egyetlen kérdést vetett fel. „Lenni vagy nem lenni?” Azóta sikerült felturbózni azzal, (az indulatokat is) hogy melyik időszámítás maradjon.
A minap én is elmosolyodtam, igaz csak egy kicsit. Egy órás szaküzletben hagytam a kedvenc időmérőmet, mert 4 év után megállt. (Igaz egyre több a digitális időmérő, amelyek egy része automatikusan átáll, de ahogy körbenéztem, lesz még dolga az órásnak a többivel.) Most döntési helyzetbe hoztak. Megcsináltatom, vagy – vagy a „választások után” – veszek egy másikat. Mert ugye nem mindegy, mit ajánlanak. ÁÁÁÁ, dehogy a politikusok. Az órásmesterek. Mert ugye kaptam egy ígéretet, hogy ne aggódjak, jó lesz. De ugye az (ár)ajánlat még nincs meg, a végeredményt meg utólag kell megfizetni.
A szomorú ebben az, hogy szinte már mindegy hogy milyen témában alakulnak ki ellentétes álláspontok, a gyűlöletkeltésnek és a szitokhullámoknak nincsenek határai. Az ezeknek legnagyobb teret adó internetes oldalak pedig ettől (is) egyre népszerűbbek. Megszaporodnak a kattintások, amelyek óriási reklámbevételeket hoznak. Tehát, amíg bizonyos érdekek és gondolatok egymás ellen feszülnek, addig ennek profitja „egy” kézben (egy érdekcsoportban) egyesül. Nem akartam én hasonlatot keresni, de főleg a választások emlegetésével automatikusan jött. A politikai csatározásoknak is van olyan „szemlélője” akinek „mindegy” mert ő mindenképpen nyer. De sajnos olyan is, aki mindenképpen veszít. Igen a „kisemberek” egy része. Hogy ez mekkora nagyságrend, az már véleményes, hiszen az álszenteskedés hálójában kevesen mutatják meg az igazi arcukat. Pontosabban mindenki megmutatja, csak ezt még kevesebben tudják olvasni, pedig mindenki látja. A közösségi oldalakon feltétlenül.
Magyarország tekintetében mindenképpen új időszámítás kezdődik egy hét múlva. Ha a régi folytatódik, az is egy új kezdete. Egy következő ciklusé. Persze ezt is túl lehet élni. De azért, ez nem azonos azzal a „ciklussal” amit a nők élnek meg minden hónapban néhány nap alatt. A négy év nagyon hosszú idő, és nem is feltétlenül megkönnyebbülés van a végén. Egy ilyen tág időintervallumban egy óra ide vagy oda… édes mindegy.
Kép: Pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
