Magyarország két legismertebb vagy talán legpatinásabb „szomszédvára” (na, jó PALOTÁJA és KOLOSTORA) a várban. Az egyikbe most új lakó költözött. Kicsit faramuci a helyzet, mert a ”király” lakik a (Karmelita) Kolostorban, Őnagysága meg a (Sándor) Palotában, de azért ne akadjunk már mindenen fenn, na!

Egyszer volt, (de lehet lesz még ilyen) hol nem volt, beköltözött a "ténsasszony" a való villába. De nem egy klasszikus adás-vételi üzlet eredményeképpen. A régi lakónak lefőtt a kávé. Vagy úgyis mondhatjuk, lejárt a szavatossága. Itt nem úgy van, mint az „egyszeri” bevásárlóközpontban, hogy átmossuk ecetes vízzel, „oszt jó van az úgy.”

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
a Sándor palotában lakik itt bent.
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Még mondja valaki, hogy nem lehet a szomszédot megválogatni. Na, jó, nem mindenkinek, de háááát, amit szabad Jupiternek… A jelölési folyamatba nem igazán láthattunk bele. A közelmúltban lezajlott (ki)választások ugyanis nem (elsősorban) erről szóltak. Legalábbis nem direktben. Az igaz viszont hogy az irányvonal egyenes következmény volt a szavazatok száma alapján. (Főleg, hogy volt, aki a fülével voksolt.)

Olyat se (nagyon) szabad mondani, hogy „Ha nincs ló a szamár is jó.” Mert ugye mégiscsak közjogi „méltóságokról” van szó. Persze ettől még kiszivárogtak ilyen-olyan hírek, hogy az első jelölt nem vállalta a felkérést. Azért a „főni” annyira mégsem sértődött meg rá, mert végül megtarthatta „osztályfőnöki” pozícióját. Az első néhány órán pedig be is bizonyította, hogy jól végzi a dolgát, hiszen ugyanott folytatta, ahol az előző ciklusban abbahagyta.

Nem a nőiességben keresem a hibát, azzal nincs különösebb baj. A nőnap már egyébként is régen elvesztette azt a jelentőségét, amiért „kitalálták”. Mára már csupán a színpadiasság, magyarul az álszenteskedés szimbóluma lett. Sőt, még el is ítélem, azokat, akik statisztikai vagy „kvótás” alapon szeretnék meghatározni a nők számát a közéletben (vagy bárhol máshol.) Értem én, hogy kell tenni a nőkért, mert a legtöbbjük meg is érdemli. De nem csupán az év egyetlen napján. A hétköznapi élet való megbecsülésükért kellene „dogozni” naponta. Mind a munka, mint a magánélet területein. A pozitív diszkrimináció számomra ugyanolyan „negatív” megkülönböztetés, mint bármilyen másik. Már pedig az „Újasszony” mindenki számára szeretne szem száj és fül lenni, még ha nem is feltétlenül ebben a sorrendben. (A nyelvet külön nem emelte ki, de fogadjuk el, hogy ez is a száj része.) Eddig csak a családok anyukája volt, most egy egész nemzet lesz a fészekalja.

Az meg, hogy a hadsereg főparancsnoka lett, a titulusából adódik, nem a személyisége határozza meg a szakmaiságot. Annál is inkább, mert tudjuk, hogy ez (is) egy politikai szerepkör. Tehát nem egy katonai-szakmai feladat, arra külön „személyzet” van. Ő gondolom, csak az (esetleges) bevetést, ennek szükségességét mérlegeli, bár valószínűleg nem a patikában használatos eszközökkel. Na, meg nyilvánvalóan itt is súgni fognak neki. Talán a szomszédja? Majd ő megmondja… a tutit!

Ne legyenek előítéleteink! – (de persze én is tudom, hogy vannak.) A megválasztás ellen már nem tehetünk semmit utólag. Ez tény. A jövőbeni történésekért még tehetünk. Nem most, mert ehhez nincsenek meg sem a feltételek, sem a (hiteles) személyek. Nincs még vége, ne fussunk el véle!

Az elődjének már írtam levelet anno… Lehet, hogy neki is fogok, de nem biztos. Hiszen nem ő a „télapó/anyó.” Nem is csodát vagy ajándékot várunk tőle. „Csak” egy szebb és jobb Magyarországot!

Kép: INDEX (részlet)

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával