Klímaváltozás már 1914-ben is

Szép időnk van! Jaj, de fázom. Fú, de melegem van. Minden félmondatot könnyen behelyettesíthetünk egy-egy hétköznapi szituációba.

Az ilyen megnyilvánulások mindennaposak, még akkor is, ha látszólag időkitöltő mondatok. De vannak azok a helyzetek, amikor egyre komolyabban kell őket venni. Gyakran emlegetjük az egykori nagy teleket, majd az „újkori” fekete karácsonyt és a fehér húsvétot.

Akkor itt lassítsunk le egy pillanatra! Ugyanis ha tudományos alapra helyezzük ezeket a kifejezéseket, előbb-utóbb eljutunk napjaink egyik legtöbbet emlegetett témájához, a klímaváltozáshoz. De valóban elmúlt 10-20 év „jelenségéről” beszélnénk? Aligha. Bársony István (1855-1928) író, publicista, vadászíró sorai már 1914-ben megjelentek a Nimród újságban.

Tavaszi szalonkázás
Esztendők sora óta úgy tapasztaljuk, mintha megváltozott volna a magyar klíma. Az igazi tél, a havas-fagyos, későbben kezdődik, mint ahogy illenék. A fekete karácsony gyakori; és a fehér húsvét sem ritkaság. Régente a november már rendszerint ízelítőt adott a télből; a decembert pedig hamisítatlan téli hónapnak számítottuk.

Napjaink eseményei egy kicsit háttérbe szorítják a klímaváltozás jelentőségét, pedig a civilizáció „fejlődése” tulajdonképpen minden lépéssel tesz „ennek érdekében”. Az üzemanyag felhasználás, az energiaválságok, a „modern technológiák” katasztrófái mind mind hatással vannak a környezetünkre. A történet érdekessége, hogy éppen a Föld nevű bolygóból „nyerjük” ki azokat az energiahordozókat, (szén, gáz, kőolaj) amelyekkel látszólag tudat alatt, pedig valójában tudatosan (hiszen „szándékosan”) tesszük tönkre a bolygónkat.

Nevezhetjük e valódi szakértőknek azokat, akik valóban szakmai alapokon közelítik meg a „klíma problémakörét”? Az egy dolog, hogy kormány- és ellenzéki oldalról másként közelítik meg a kérdést. De ez nem lehet olyan, mint az újságírás! (Pontosabban a sajtó se lehetne egyik vagy másik oldali.) Egy közös mindenképpen van bennük. Mindkettőben van uralkodó széljárás. De az egyiket valójában csak a természet tudja irányítani. Csak háááát a természetbe is tudatosan nyúlunk bele… mint ahogy korábban fejtegettem.

Kíváncsi lennék, hogy valaki fel tudja e mérni, (hitelesen) hogy mennyi tartalék van még a felszín alatt. Tudom-tudom, a zöldek gondolatai a következők: Nap-, víz-, szélenergia. Ez biztosan így is van, és remélem, emiatt nem hajlok át a sötétebbik árnyalatba. Arról nem is beszélve, hogy ezek a természeti jelenségek a valódi zöldségeknek is az életadói. De az biztos, hogy amennyi pénzt (paripát, fegyvert) most a háborúba ölünk, – az emberekről nem is beszélve – annyiból akár meg is menthetnénk a világot.

Miért jutottam el ilyen lassan a „végkövetkeztetésig?” Mert az ásványkincsek is évmilliók alatt alakultak ki a „talpunk” alatt. Ezeket az „aranytartalékokat” most néhány évszázad alatt képesek leszünk teljesen felélni. Amíg pár évtizede még arról beszéltünk, talán pár száz éve van még a Földnek előttünk. Most már olyan beszélgetésekbe lehet belebotlani, hogy unokáink is veszélyben vannak. Ha jól belegondolunk ez már „csak” két emberöltő. A mai felnőtteknek ez még „mindegy”. De az egyre közelebbi hozzátartozóinkat már az otthonainkban ismerve, nekik már egyáltalán nem!

Kép: Nimród

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával

midnight coder 2022.06.27. 07:02:02

Szerencsére nincs gyerekem, így számomra 30 éven belül így is, úgy is vége a világnak. Persze, igazán akkor is vége lenne, ha lenne. Így igazából max. a reinkarnáció miatt lehetne aggódnom, de ebben viszont nem igazán hiszek.

Picit távolabbról nézve, az emberiségnek alapvetően három dolgot kellene csinálnia:

1. Népességcsökkentés. Ha az emberiség létszáma lemenne a normálisra, úgy 1000 évvel ezelőttire, máris sokkal kisebb lenne a probléma.

2. Átállás a napenergiára. Ehhez igazából jobb akkumlátorok, vagy más energiatárolók (Pl. kapacitorok) kellenek. Ez az autóiparból fog kipottyanni, az első lépéseket megtették a mobilok, de nekik a mostani technológia már elég, onnan erre a területre szerintem túl nagy innováció nem várható.

3. A klíma szabályozása. Ezt igazából ma kellene megtenni, mert hiába áll le a CO2 termelése 30 év múlva (ami amúgy sem fog), addigra a mostani élővilág el fog tűnni.

És persze az emberiség rá fog kényszerülni a mostani hulladék újrahasznosítására. Illetve, annyira nagyon nem is lesz ez nagy kényszer: elég kevés az olyan nyersanyagforrás ma is, ahol olyan arányban fordulnak elő az értékes nyersanyagok mint a háztartási szemétben.

MEDVE1978 2022.06.27. 15:08:51

Az emberiségnek még jelentős tartalékai vannak, a kérdés az, hogy hogyan használjuk fel ezeket. Valahogy fejlődésileg kellene az űrliftig és az űrbányászatig eljutni, ha ez valahogy meg tud valósulni, akkor már elkerültünk egy nagy szűrőt (great filter).

Az ember mai tevékenységei természetesen hosszútávon fenntarthatatlanok és itt nem elsősorban a szénhidrogénekről van szó. Olaj, gáz és urán is lesz még 100 év múlva is, szerintem a realitás talán 150-200 év, amire elfogy.

Nagyobb problémát jelent a foszfor, amit műtrágyagyártáshoz használnak, mert az hamarabb is elfogyhat. Viszont ugye ez sem megoldhatatlan probléma, mivel lehet organikusan is trágyázni, bár ez elég kellemetlen lesz, ha vissza kell térni hozzá.

Egészen nagy problémát jelentenek a chipgyártásban, akkumlátorgyártásban stb. használt ritka földfémek, amelyek között emlékeim szerint van olyan, amelynek a jelenleg feltárt készletei 20-30 éven belül elfogynak. Azonban szerintem itt is lesz még tartalék, feltárnak majd új lelőhelyeket, legfeljebb drágábban.

A klímakérdés természetesen egy teljesen más dilemma. A mostani megújuló energiák kifjezetten "drágák", a napkollektorokat, szélerőműveket rettenetesen drága legyártani és sok CO2 kibocsátásával is jár. Ehhez kapcsolódik a mítosz, hogy itt méretgazdaságossági előnyök lesznek (tehát minél több napelemet gyártunk, annál lejjebb megy az ára), azonban nagyon erősen kérdéses, hogy ezek meddig tartanak. Főként a kínálati szűkülés mellett, tehát úgy, hogy az ásványi anyagok, amelyek az előállításukhoz szükségesek egyre drágábbak lesznek. Hasonló a helyzet például az elektromos autókkal, amelyek tök jók, az egyetlen probléma, hogy brutális mennyiségű anyag kell beléjük, hogy működjenek, ezért egy idő után már nem tudnak olcsóbbak lenni. Magyarul egy elektromos autónál a "roncs" is ér majd a végén mondjuk 1 millió forintot, míg egy hagyományosnál mondjuk 25 ezret, ha az anyagok értékét veszem, ami benne lesz.

Válasz lehetne még a vízi és a nukleáris energia. Előbbihez sokszor sem az akarat, sem a geografikus adottságok nincsenek meg, utóbbi eleve lehetetlen a bukott és háborúval fenyegetett országokban, illetve az agymosott szavazók ellehetetlenítik a fejlett világ egy részében is.

A helyzet tehát sötét, de messze nem reménytelen. Ahogy mondtam, "csak" egy űrlift kellene ahhoz, hogy már kicsit kitekintsünk erről a sárgolyóról és bizakodásra adhat okot, hogy ezt csak kb. 30 éve próbáljuk megépíteni. Én elégedett lennék, hogy ha az életemben még sikerülne.

A végső kérdés, hogy bekövetkezik-e a Malthusianus katasztrófa. Ugya Thomas Malthus volt az, aki felfedezte, hogy ideális esetben az emberiség létszáma exponenciálishoz közelítően nő, míg az élelmiszertermelésben csak kis mértékben sikerül növekedéseket elérni. Emiatt azt jósolta meg, hogy viszonylag hamar elfogy az étel és milliók fognak éhen halni.
Ugyanezt lehet a szénhidrogének vagy bármilyen egyéb erőforrás kifogyására is mondani. A helyzet az, hogy az emberiség eddig döntően helyettesítőket talált, valamint néha technológiailag is megugrotta a követelményeket, tehát a katasztrófa nem következett be. Például nagyon fontos dolog volt a guano a műtrágyázásban, évtizedekig külön kitermelő iparág épült rá. A bálnaolajnak nagyon széleskörű felhasználása volt. Amikor ezek elapadtak, akkor az emberiség váltott és műtrágyát kezdett el használni, illetve már nem bálnaolajjal világított vagy készített számos cikket. Ebből arra lehetne következtetni, hogy Malthusianus katasztrófa igazából nem túl könnyen következik be: vagy valami hirtelen sokk hatására vagy egy hosszútávú kemény technológiai fal esetében (ha mondjuk se űrliftet, se hosszútávú űrutazást nem tudunk elérni és elfogy valamelyik kulcsfontosságú nyersanyag anélkül, hogy helyettesíteni tudnánk).

Manapság kulcsfontosságú lenne a javíthatóság és az újrahasznosítás, azonban ebben nem tartunk sehol. A kormányok / nagy cégek / környezetvédelemmel foglalkozó politikai erők stb. igazából azzal vannak elfogadva, hogy bebeszéljék a népnek az önmegtartóztatást, illetve tolják a megújulókat gyártó iparágakat. Annak senki nem megy neki, hogy modern kapitalista standard lett, hogy egy telefon 2 évig tart átlagosan és utána dobd el. Ne cserélj akkumlátort, ha lemerül, dobd el az egész telefont, emiatt még az akkumlátort hozzá is forrasztják elválaszthatatlanul a telefon többi részéhez. Ha javítasz valamit, csak a drága márkaszervízben tehesd ezt meg, ezért ne legyen érdeked javítani, vegyél újat. Ez szinte minden elektronikai cikknél jellemző, de gyakorlatilag a használati cikkeknél is.

A politika - a nyugaton oly beképzelten morálisan felsőbbrendű zöld pártokat beleértve - boldogan együtt kéz a kézben táncol a fenti kérdésben a gyártókkal. Ez pedig nagymértékű pazarláshoz, kis mértékű újrafeldolgozáshoz vezet. A helyzet senkinek nem jó, a gyártón kívül.

midnight coder 2022.06.28. 06:58:27

@MEDVE1978: A technológia nem egy konstans valami, ez folyamatosan változik. Áramot is lehet sokféleképpen tárolni, ahogy napelem gyártására sem csak a mostani technológia létezik. A növények Pl. elég ügyesen tudják hasznosítani a napenergiát bármilyen különleges anyag felhasználása nélkül is.

Ami persze nem azt jelenti, hogy a biodízel a megoldás, csak azt, hogy bizony lehet napelemet gyártani ritkaföldfémek és szilícium nélkül is, technológia kérdése. Ugyanez igaz az energia tárolására is.

De ahhoz, hogy ezek a dolgok kifejlesztésre kerüljenek, kereslet kell. Az olcsó benzin, gázolaj mellett nem igazán volt érdekes napelemmel foglalkozni, illetve csak marginális piacot jelentett. Ma viszont ez egy egyre növekvő piac -> potenciális aranybánya annak, aki tud olcsóbb, jobb technológiát szállítani.

midnight coder 2022.06.28. 07:03:54

@MEDVE1978: És igen, a másik kulcskérdés a tartós termékek létrehozása lenne. Mert egy mobiltelefon tud fejlődni 5 év alatt, így annyira nem érdemes túl tartósra csinálni, mert 5 év múlva úgyis ki fogod dobni mert addigra elavul. De egy fúrópisztoly 5 év múlva sem fog mást tudni mint ma. Ahogy egy mosógép sem. Az autó is lehetne tartós - legalábbis az elektromos - pláne ha úgy csinálnák meg, hogy az áramforrás a töltő egységével cserélhető lenne. Csak akkor mi lenne azokkal, akik autógyárakban, fúrógépgyárakban, stb. dolgoznak ? Mi lenne a cégek profitjával? Az egész rendszer arra van kitalálva, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. De ahhoz, hogy dolgozhasson, piac kell.

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <		Archív
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30

A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

Klímaváltozás már 1914-ben is

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: