A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül

Abortusz – újra „terítéken”

2022. július 10. - Jumbóka

Szinte szitokszóvá vált a fogalom, amely önmagában is kemény és gondolkodásra késztető. A ténye valóban. De amíg eljutunk idáig, az korántsem ennyire egyértelmű. El kell jutni idáig?

Már kétszer fordult velem elő, hogy egy (főleg hölgyekből álló) társaságban felkértek arra, hogy ugyan osszam már meg velük, és nem mellesleg a világgal (írásban) a véleményemet – férfi szemmel. A témák – persze nem véletlenül, – olyanok voltak, amelyben főleg a hölgyek kaptak kiemelt szerepet. Innen vettem a bátorságot, hogy a heti „slágertémát” önállóan is felhozzam.

Annyit azért érdemes tisztázni, hogy sem a felemlegetett tartalmak, sem a mostani nem zárhatja ki 100%-ban a férfiak „jelenlétét”. Annál is inkább, mert a világ jelentős része még ma is kétnemű. Így a „felek” egymással való kapcsolata több, mint elkerülhetetlen.

abortusz.jpg

Még mielőtt valakik azzal érvelnének, hogy nem vagyok tisztában az azonos neműek kapcsolatával, vagy a férfiak és a nők közötti átmenet egyre szélesebb körű lehetőségének biztosításával, akkor nagyon tévednek. Pontosabban ezek mélységével valóban nem vagyok képben, de én is ezen a bolygón élek, így tudomásul veszem a helyzetet. De kétségtelen, hogy ez a néhány sor is csak újabb ellentmondásokat „szül”, ráadásul az aktuális témával kapcsolatban is.

Egyelőre maradjunk a sokak által klasszikusnak vélt felállásnál. Márpedig ha a férfi és a nő „egymásra talál”, annak akár terhesség is lehet a következménye. Az igaz, hogy a kiemelt kifejezés nem feltétlenül végződik minden esetben a kívánt módon. De, az sem biztos, hogy mindkét fél szabad akaratából született az, aki még „meg sem született”. A terhesség viszont mindezektől függően kialakulhat. Na, de miért közelítettem meg ilyen módon a történteket, pontosabban ezek lehetőségét? Éppen azért, mert az abortusz megítélését hajlamosak egyesek csak egyoldalúan megközelíteni, még pedig ennek fizikai végeredménye felől. Ráadásul ezt is csak a szigorúan eldöntendő kérdésre koncentrálva. Igen vagy nem?

A döntésnél persze valóban csak ez a kettő „választható”. De a folyamat, amíg eljutnak idáig az „érintettek” korántsem mindig egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy ki hozza meg a döntést, és mi alapján. Egy valamit ne felejtsünk el. A dolog fizikai részét csak a nő éli át. (Legalábbis jelenlegi ismereteink szerint.) A döntést viszont az előbbi néhány körmondatból következően már nem biztos, hogy egyedül hozza meg.

A folyamat ugyebár több szereplős. A terhességet kiváltóan legalább kettős.

És a többi hatás? Esetleges bűncselekmény, egészségi állapot, életkörülmények. Nyilvánvalóan ezek súlyozása a külső „szemlélők” számára soha nem lehet egyértelmű. (Még a közeli ismerősöknek sem, nem hogy a különféle fórumok kommentszekciójában „szakértő” közönségének.)

Tehát, az ügy közvetlen érintettjei, továbbá, orvosok, jogászok, pszichológusok, valódi szakértők. Nem mellesleg az ügynek van jogszabályi háttere is. Ez utóbbi kialakításánál ugye nem kell hangsúlyozni, hogy még mindig több a férfi. Mármint azok között, akik végül megszavazzák a Parlamentben. No, de tud e mindenki kellő megfontoltsággal gombot nyomni? Lehet e mögötte érzelmi befolyásoltság?

Én nagyon remélem, hogy a hosszú folyamat során mindenkit a legjobb szándék vezet, mint ahogy az én célom sem az elbizonytalanítás volt. De azért azzal legyünk tisztában, hogy a természet törvényeivel is meg kell futni a „versenyt”. Arról nem is beszélve, hogy a fogantatás után van egy biológiai határ, amíg bizonyos döntéseket meg lehet, illetve meg kell hozni.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ebben az elbutult vagy inkább elbutított világban (nem csak Magyarországon) az abortuszkérdés megítélésében figyelembe szabad e venni a már nem is olyan ritka szélsőségeket? Pl. hogy meleg pár fogadhat e örökbe gyermeket, vagy az Index cikke, miszerint le akartak húzni egy újszülöttet a WC-n.

A célok is egyértelműek. Minél több embert megkímélni a szörnyűségektől, a kínoktól, illetve minél több újszülöttet megmenteni. Ennek egyik legnagyszerűbb kezdeményezése a már kiépült babamentő inkubátorok rendszere. A legfontosabb döntéshozó mégiscsak az érintett. Valaki elveszít, vagy éppen hogy a világra hoz valakit. Ehhez a döntéshez pedig meg kell adni a megfelelő segítséget.

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsohazonkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr7117879659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2022.07.11. 12:15:20

Bocs, de ez igazából egy közhelyszótár. Legalábbis én nem látom, hogy egyértelmű véleményt fejtettél volna ki vagy az egész téma fő pontjait (női önrendelkezés vs magzati élet) érintetted volna.

Az biztos, hogy egy nagyon nehéz téma és férfiként az ember meg fogja kapni, hogy más hímtagjával veri a csalánt (ha ez esetben képzavaros is a dolog, mert itt nők viselik a következményeket).

A legkönnyebb az egészet történelmileg megközelíteni. Tudomásom szerint világban sohasem létezett olyan stabil társadalom, ahol "matriarchátus" lett volna. Különböző női ágú öröklések, női uralkodók léteztek, de matriarchátus sohasem. Ez valószínűleg arra a biológiai egyszerűségre vezethető vissza, hogy a női egyed, ahogy az állatvilágban is, biológiailag kódolt az utódgondozásra. Ennek a mértéke kérdéses lehet, de az emlős mivolt mindenképpen arra utal, hogy a kódolás legalább az anyatejes etetésig megvan. Ezt követően a főemlősök vagy akár a nagyobb emlősök különböző stratégiákat követnek: a medvéknél például a nőstények nevelik magányosan a bocsokat, a hozzánk hasonlóbb bonoboknál és gorilláknál egyfajta törzsi viselkedés van, amiben először a nőstény neveli a gyerekét, de utána a törzs (a hímek több vagy kevesebb hozzáadott értéke mellet) neveli, a csimpánzoknál is hasonló, csak talán individualistább. De mindenhol a nőstények kiemelt szerepe az utódok nevelése, a hímek a későbbi szocializációban (vadászat, harc) jönnek képbe.

A fentiek azért fontosak, mert az evolúciót elfogadva az ember egy szép, csupasz, majom, tehát a viselkedése is hasonló. Ebből kifolyólag én úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy az ember estében is hasonló női és férfi feladatleosztás lett a gyerekekkel kapcsolatosan történelmileg. Tehát a történelmi együttműködési modellek a nemek között ennek megfelelően alakultak ki az évezredek során. Ez persze mindig a férfiak általi bizonyos fokú "elnyomást" jelentett, mivel a férfiak fokozottabb agresszivitása és nagyobb fizikai ereje hatalommá alakult át.
A biológiai és a társadalmi berendezkedés harmóniája ugyanakkor populációs szempontból hatékony volt: a közösség szaporodni tudott, evolúciós szempontból tehát ez egy hatékony stratégiának bizonyult. Kb. ötven-hetven évvel ezelőttig minden társadalmi berendezkedésben az volt a minta és nyerő stratégia, hogy minél nagyobb legyen a természetes szaporodás. Ez magától értetődő, hiszen a szaporább közösség több munkaerőt tudott produkálni és több katonát a konfliktusok esetében. Így a releváns elemek összhangban voltak egymással a nők tradicionális (szülő és gyermeknevelő) szerepe, a magas természetes szaporodás, a férfidomináns társadalom. Természetesen az ilyen alapú társadalmakban az abortusz halálos bűn, mivel a közösség alapjait ássa alá.

Ez a dinamika a múlt században bomlott meg, rengeteg tényező hatására (orvostudomány fejlődése - már nem volt életveszélyes az abortusz, női egyenjogúság növekedése, nők tömeges belépése a hivatalos munkaerőpiacra, nők anyagi feltételeinek javulása stb.). Ekkor kezdett el a folyamat elfogadott része lenni maga az abortusz is és kezdett társadalmi tabuból fősodorrá válni.

Ez abszolút a női egyenjogúsági folyamat része és ma a fogamzásgátlás / gyermekvállalás / abortusz témakörben forog. A mai nyugati társadalmak erősen individualisták és ez kihat a világra is, mintaként. Az egyén előtérbe helyezése mind férfi, mind pedig női részről a gyermekszám csökkenéséhez vezet. A nyugati társadalmak vagyonosságához jelentős mértékben hozzájárult a gyermekszám csökkenése, hiszen a családonkénti döntően egy-két gyerek nagyobb vagyonhoz jutott hozzá = könnyebben élt, mint amikor családonként 7-8 gyerek volt. Ez mind férfi, mind pedig női részről jelentős motivációval járt. A nyugat természetes szaporodásának a kegyelemdöfést viszont a női önrendelkezés adta meg, ami lényegében férfi életmódot tesz lehetővé a nők számára. Egy gyermek vállalása egyértelműen kényelmetlen a mai szemmel nézve. A nő kiesik a munkából, másra kell hagyatkoznia, testileg és pénzügyileg is jelentős áldozatot kell hoznia. Mivel a nő ma már individuumként dönt a gyermekvállalásról és sem vallás, sem társadalmi rendszer ebben nem korlátozza, ezért a döntése az, hogy nem vagy egyre kevesebb gyereket akar. Ennek a kevés gyerek akarásának két megnyilvánulása van: az egészségesebb a fogamzásgátlás, a másik pedig az abortusz.

A véleményem az abortuszról pont ebből az irányból közelíti meg az egészet. Alapvetően rossz dolognak tartom, mivel egy szélesebb folyamat része, ami a nyugati emberek természetes szaporodásának csökkenéséhez / közösségük fennmaradási esélyeinek csökkenéséhez vezet. Ettől függetlenül az is a véleményem, hogy nincs értelme betiltani. Egyrészt nem passzol a jelenlegi individualista társadalomba és nem csak abból a szempontból, hogy itt a népesség nagyobb részének (nők) a jogát csorbítaná, hanem abból sem, hogy a nyugati társadalmaknak nincs kész rendszere az így megszülető gyerekek értelmes kezelésére. Folyt köv

MEDVE1978 2022.07.11. 12:25:52

Folytatás:

A fentieknek megfelelően a magyar szabályozás egy egész jó középutat képvisel: a terhességet csak bizonyos ideig és bizonyos okokból lehet megszakítani.
Ma a terhesség az első trimeszter végéig megszakítható gyakorlatilag érdemi indoklás nélkül, az ötödik hónaptól pedig csak nagyon kemény feltételek mellett.

Az USA-ban ez igazából egy hitvita, a radikális keresztények állnak szemben a liberálisokkal. Szerintem pont mivel az a ritka eset van, hogy a magyar szabályozás viszonylag jónak mondható, ezért nem kellene hozzányúlni.

Jumbóka · http://lepcsohazonkivul.blog.hu/ 2022.07.11. 15:33:19

Köszönöm a korrekt összefoglalót. Nem is igazán az én konkrét véleményem kifejtése volt a cél. Egy olyan kérdéssel állunk szemben, aminek értékelésekor különösen nagy igény van a higgadságra. Éppen olyankor és olyan helyen (Magyarországon) amikor szinte mindent idulatból, ismeretek hiányában, erőszakosan akarunk megoldani, politikai vagy ideológiai síkon. Az esetleges konkrét érintettség meg még rátesz egy lapáttal. Tehát higgadtság és önmérséklet!

steery 2022.07.11. 17:10:02

Nem tudjuk, hogy a lelkek mikor kapcsolódnak hozzá az ivarsejtekhez vagy a zigótához vagy a magzathoz? Azaz mikortól számít gyilkosságnak az abortusz? Valószínű, hogy a kapcsolódás nem egy konkrét időpontban történik, hanem egy időintervallumon belül, tehát lelke válogatja.
Nem tudjuk, hogyan, milyen mágiatechnikákkal lehet megakadályozni, hogy egy lélek hozzákapcsolódjon a leendő testéhez és ezáltal megölhető élőlénnyé váljon? Aki már személy, nem az anya testének egy húscafatkája, amit csak úgy ki lehet vágni belőle.
Nem tudjuk, hogy a teremtésünket létrehozó és üzemeltető istenek miért voltak olyan perverzek, hogy egy ilyen tömeggyilkosságot favorizáló teremtést hoztak létre, ahol a lelkes élőlények lelkesen gyilkolászhatják egymást? Azt sem tudjuk, hogy ha ez a vég nélküli öldöklés nem tetszik nekik, akkor miért nem változtatják meg a világunkat, miért nem javítanak a siralmas helyzeten? Technikailag nem lenne nehéz minden nő mellé egy őrangyalt állítani, aki erővel és isteni hatalommal megakadályozza a lelkeket, hogy összekapcsolódjanak a magzattal, ha a nő bármi okból nem akar gyereket és ezzel megakadályozzák a magzatgyilkosságokat. Ez esetben történne egy csomó spontán vetélés, ahogy a lélektelen zigóták elhalnak és kilökődnek a méhből. Itt évente több százmillió gyilkosságról van szó, aminek igen súlyos lelki vonzatai vannak evilágon és túlvilágon egyaránt. Nem tudjuk, hogy miért olyan trehányak a rendszergazda istenek, hogy engedik ezt a népirtást folyni? Úgy tűnik, odaát ugyanolyan döntésképtelenség, cselekvésképtelenség, teszetoszaság és töketlenkedés jellemzi a lélek hierarchia működését, mint itt a földi pokolban.
Ha sikerülne ember keltető gépeket alkotnunk, egy csapásra megoldhatnánk az egész gubancot, mert az állam kötelezően sterilizálna mindenkit és az ember utánpótlást szabályozott módon állítaná elő magának az ember gyárakban. Aztán az újszülötteket hivatásos nevelőszülő közalkalmazottaknak lehetne átadni, akik rendes fizetésért felnevelnék az új generációt. Ez esetben a nőknek nem kéne többé szülniük, nem lennének nem kívánt terhességek, nem lenne több abortusz és megszűnne a túlnépesedés is. De itt még nem tartunk...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.07.11. 19:55:31

A magzat meggyilkolása (azt hiszem, a szóválasztással már véleményt is nyilvánítottam) vagy megtartása közötti választáskor érdemes arra gondolni, hogy egy ma született gyerekre átlagosan kb. 80 életév vár - fiúkra pár évvel kevesebb, lányokra több.

Na mármost, az abortusszal ezt a 80 életévet veszik el a meg nem születendő gyerektől. Hány év is jár egy 60 éves férfi meggyilkolásáért? - tőle ezzel átlag 13 életévet vesz el a gyilkos...
süti beállítások módosítása