Egy dologban nem lankad az emberek fantáziája. A mém-gyártásban!

A kifordított világ befogadásához természetesen felvevőpiacnak is lenni kell. „Szerencsére” ebben sincs hiány. Annál is inkább, mert az emberek (egy része) már oly mértékben megcsömörlött a „közélettől”, hogy semmi mást nem hajlandók befogadni.

Lassan csak ez marad, hiszen „ingyen” van, nem úgy, mint a kaja meg a sör. (Persze ezt a „kutyák” is tudják, hogy ez a neve a piának, aztán kerül, amibe kerül.) Azt meg mindenki látta, (még az is, aki „nem néz” TV-t) hogy az internet „olcsóságáért” mennyien képesek kiállni, míg a gazdák és a pedagógusok mellett csak elvileg tüntet a fél ország. Azt már kevesebben vették észre, hogy a világháló díja nem feltétlenül a netadó, hanem valami más – burkolt vagy kevésbé fedett – formátumban azért beköltözött hozzánk. Azért az legyen csak megnyugtató, hogy a virtuális „valóságot” nem fogják elvenni az emberektől, hiszen akkor az „agymosásnak” is elzárnák az egyik legelterjedtebb csatornáját. Arra aztán, hogy a „szöveges mémgyártás” párhuzamai nem csak a végtelenben találkoznak, jöjjön egy ikonikus példa.

Mi ebből a tanulság? Hááááát ez a műfaj is igencsak „lesüllyedni” látszik a Parlament szintjére. Itt van például ez a róka. Nekem nagyon gyanús. Rögtön két "társaságba" is bekerült. Sőt, még majd kiderül, hogy valamelyiknek az elnöke. Ravasz! Még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek.

Látható tehát, hogy egykoron és ma is, a „mesék” a nép ajkán születnek, ezért nem is állnak olyan messze a valóságtól.

Kép: facebook

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával