Apa kezdődik! – hangzik a lelkesedés, elsősorban a kisiskolások szájából. De az idén valahogy ez olyan keserédes. Főleg apa-anya oldaláról nézve.

Gondolom, sokan néznek tv-t, – még ha tagadják is – és nem csak az M1-et. De az idén mintha másképp hangoznának Petőfi Sándor unalomig ismételt sorai. (Ugye, hogy ezért is érdemes volt tanulni, hogy most idézhessem…)

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Az idén biztosan nem az iskolakezdés miatt van „szeretés”. Még azoknál a viccbéli szülőknél sem, aki a gyerek útnak indítása után vígan pacsiznak össze, hogy „végre vége” a szünidőnek. Na de most hova mennek? Iskolába, vagy csak valami gyermekmegőrzőbe. Mert, hogy ekkora pedagógushiány már régen volt. Hiszen lassan „darabra” sincsenek meg az oktatók. Így aztán érthető, hogy többen úgy gondolják, egyes döntéshozóknál, most tényleg „elmentek” otthonról.

Az összehasonlítás talán demagógnak tűnik, de félreértés ne essék, én sem akarok egyenlőségjelet tenni diploma és diploma közé. Azért vegyük tudomásul, hogy a pedagógusok is főiskolát, egyetemet végzett emberek. Ők is tovább tanultak, mint azok, akik „csak” általános vagy középiskolát végeztek. Ráadásul éppen azért, hogy majdan a mi gyerekeinket taníthassák, minél magasabb színvonalon. Ami minden szülő számára elvárás „lenne”, hogy csemetéje minél nívósabb oktatásban részesüljön.

Hurrá optimizmusra „adhat okot” a kötelező nyelvvizsga, illetve az emelt szintű érettségi eltörlése. De azért ez ugye nem olyan egyszerű! Mármint nem a tollvonás, hanem az intézkedések megítélése. Kétségtelen, hogy könnyebbé válnak bizonyos folyamatok. De ha megnézzük, valahol ez is az oktatási színvonal rovására megy. Mondják, hogy a nyelvtudást majd a piac „beárazza”. Igen, nekem is van olyan kollégám, akinek nincs „papírja”, de anyanyelvi szinten beszél egy nyelvet. Így a dokumentum (hiánya) miatt nem tudnák megfizetni. A valós tudása miatt viszont kénytelenek, mert ezzel előre viszi a céget. A másik véglet, ha valaki pénzért „vesz” nyelvvizsgát. (Tudom, ilyen elő nem fordulhat.) Csak azért, hogy nyelvpótlékot kapjon egy olyan beosztásban, ahol egyébként arra semmi szükség. Igen, ezek az esetek valóban beárnyékolják az oktatás jelentőségét. De ezek az árnyékok nem jótékony hűvöst adnak a nyári melegben, hanem sötét jövőt sejtetnek. Nyilván valaki komolyan vette, amit az iskolák bezárásáról írtam. Sőt, ha már egy város közeli kis iskola mindenki által szeretett igazgatónője is pánikszerűen menekül, akkor ott igazán baj van.

Sajnos furcsa célt láttatnak az oktatás „hátráltatói”. Ez már a tudatos népbutítást vezeti elő. Az emberek nézzenek csak „szappanoperákat”. Ezáltal szörnyülködjenek, netán szurkoljanak olyan szereplőkért, amivé maguk is válnak egy ilyen környezetben.

Végül is két lehetőség van, hogy a tudást és a tanulást közös nevezőre hozzuk. Vagy erősítjük a követelményeket, és megfelelő oktatással tanítjuk azokat, akiknek szükségük van rá. Vagy csökkentjük az elvárásokat, így kevesebbet kell tanulni. Nagyon az utóbbi irányába megyünk. Végül is a tudás és a tudatlanság közötti sáv szélessége „azonos”. Csak háááát az a fránya tudásszint, ami tulajdonképpen az ismeretek összessége, az kerül egyre inkább a béka popsija alá.

Báááár a béka most igencsak „felértékelődött”, hiszen lassan hitelesebb, mit az időjárás-jelentés. De itt a végére ne nyissak már megint újabb szálat, mert még kellemetlen helyzetbe hozom azokat, akik jól képzett, tanult meteorológusok.

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával