Éljen április 2.

Egyre többekből tör elő a felismerés, hogy az április elsejei tréfálkozás mekkora egy marhaság. Főleg, ha még hozzáteszem a részemről sokszor ismételt kétségbe vonását annak, hogy kell e, hogy mindennek legyen „napja”. Vagy szerintetek pont abból lenne sértődés, ha ez a „réteg” kimaradna az „ünnepeltek” közül?

Jó-jó, nem kell elfelejteni, hogy hosszú korszak „védjegye” volt a „bolondok napja”. Arról nem is beszélve, hogy „újszülöttnek minden vicc új”. De belenőni egy hagyományba, ennek kezelését, és – most már remélhetőleg – elmúlását is meg lehet szokni. Mi erre a „válasz”, vagyis az új trend? Arról írni április másodikán, hogy most már nincs ilyen… Könyörgöm, ezzel előrébb vagyunk?!

eljen_aprilis_2.jpg

A tavasz egyébként is bővelkedik különféle hivatalos, és népi hagyománnyal rendelkező ünnepekkel. A „rendszer” általában gondoskodik arról, hogy az egyik oldal – a saját rendszeréhez igazodó – ünnepnapjait átmentsék a másik világnézetbe. (Nyilván más napokra, és más ideológiával.) Alapvetően „nincs ezzel semmi probléma”, hiszen a világ változik. Az igaz, hogy olyan irányba, amikor mindent meg lehet magyarázni. Sőt mindennek ez ellenkezőjét is. A végtelennek (így átláthatatlannak) is tűnő információ-világban egyre inkább érdekek fűződnek ahhoz, hogy mindenki a saját magához leginkább közelállóállónak tüntesse fel a „valóságot.” De ez oly mértékben megy át szemfényvesztésbe, hogy a nyilvánosan látható vagy hallható dolgokban sem lehetünk biztosak. A politikai megközelítésre még csak-csak rábólintanánk. (Nyilván a szemellenzősöket kivéve.) Ugyanennek a gazdasági hatásai már kevésbe „felejtősek”, hiszen boltba azért nap, mint nap járunk.

Bolondok tehát most is vannak, csak most már egyre inkább hivatalosan néznek bennünket annak. Így egy hét elteltével is már unalomig lerágott csont a lombkorona nélküli lombkoronasétány, a sokmillióból épült ló pihenő, vagy egyéb „makro beruházások”.

Bevallom most új értelmet nyert számomra a Kecskeméten látható alkotás. Címe: Mikrokozmosz a makrokozmoszban. Amerigo Tot alkotásának ugyanis van legalább mondanivalója, ami nagyon is igaz. Mi, csak kis „bolondok” vagyunk ebben a nagy őskáoszban. Szülővárosom egyébként híres, – pontosabban „hírös” – a finoman fogalmazva megfoghatatlan alkotások bemutatásáról. Most éppen a felújított „Leninvárost” tisztelték meg eggyel. De ennek nem csinálnék (fényképes) reklámot.

Szóval a „közös” ökörködés helyett elég nekünk elviselni a bolondos áprilisi időjárást, az úgyis általánosan hat mindenkire. Bár egyes örök pesszimisták és világvége-hívők szerint, már ezt is irányítják. A saját szórakozását meg mindenki jobb, ha megoldja „kicsiben”. Így érezzük a másik hangulatán, hogy éppen belefér e, hogy rúgjunk rajta még egyet, ha már úgyis a szakadék szélén áll.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával