Végre! Mondhatnánk, ha egy ilyen intézkedést hatékonyan be lehetne tarta(t)ni.

Megszavazta a parlament az internetes agresszió visszaszorítását célzó törvényjavaslatot. Az az intézmény, amelynek egyes tagjai – hogy is fogalmazzak, különösen egy ilyen intézkedés után – az átlagosnál egy kicsit több vajjal rendelkeznek a fülök mögött, ami a kommunikáció stílusát illeti. Már én szégyellem magam, annyit írtam erről, ezért nem is linkelem most vissza.

Aki nagy nyilvánosság előtt elektronikus hírközlő hálózat útján olyan kifejezést, ábrázolást vagy kép- és hangfelvételt használ vagy tesz közzé, amely beazonosítható személlyel vagy személyekkel szembeni erőszakos, halált okozó, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Én büszke vagyok a kommentelőkre. (Önismereti „problémákkal” küzdők, tessenek a cikk utolsó harmadára görgetni!) Többek között az ő unszolásukra valóban sikerült eljutni melegebb éghajlatra. Ezzel egy kicsit görbe tükröt is tartva nekik. Beszélhetünk akár Zanzibárról, akár Dubairól. Persze ilyenkor nem jó teljesen kiizzadni magunkból a teljes virtuális világot. Hazaérve ugyanis könnyen leforrázhatja magát az ember a megszokott túlfűtöttség ellenére, ha nem elég óvatos.

Nagyon elkanászodtak a kommentelők, ez kétségtelen. Nem kellett hosszú idő, hogy eljussanak idáig. Ugye, hogy van olyan terület, ahol igen gyorsan lehet „fejlődni”! Persze erre azért senki sem lehet olyan büszke. Szerintem többen vagyunk olyanok, akik rövidebb-hosszabb ideig benne voltunk egy ilyen korszakban. Aztán akikkel együtt rájöttünk, hogy a magunk lejáratásán kívül nem sokkal voltunk előrébb ebben az időszakban, „lassítottunk”. A baj az, hogy sokan nem is akarnak kilépni ebből a „szerepkörből”. Vagy valamiféle „erő” hatására ismét előbújik belőlük az állat.

Az internet szabadsága, „szabadszájúsága” (amely nem keverendő a szólásszabadsággal) sokak számára értelmezhetetlen feladat. Éppen ezért azt csinálnak, amit akarnak. Háááát nehogy már megmondják nekik… Háááát de! Pontosabban a véleményüket elmondhatják, el is kell, hogy mondják, ezért van ennyi „szabad” fórum. Ez azonban nem egyenlő a szabadszájúsággal, legalábbis egy bizonyos határon túl.

De van itt egy „kis” szépséghiba. Természetesen a „kivételek” mindent felülíró sorozata. A következő felsorolás elejével nem is lenne baj. Még akkor sem, ha egyeseknek fáj a saját, de főleg mások múltja, még ha más „műfajban” is. Na, de a jelenkor eseményei, illetve az erről szóló tájékoztatás… Hááááát pont erről beszélünk „bakker”! Jaj, már mit nem mondok én is! Bár ezzel az indulatszóval, hogy nem a halálát, hanem a „szaporodását” kívánnánk valakinek. Persze ennél nagyobb ellentmondás a világon nincs. Dehogy szeretnénk, ha az ilyen alakok népesítenék be a földet!

De mi is a baj a kivételekkel? Elnézve azon ismerőseim táborát, akik elvileg a „hazai” csapathoz tartoznak, igencsak bajban lesznek. Vagy „apu” majd ebből is „kimenti” őket, ha netán „vétkeznek”? Háááát, elég sok „gyevi bíró” lesz ebben az országban, az tuti! Mert ha ez a rendelkezés arról szól, hogy az egyik oldalnak mindent szabad, (lásd a Parlamentben) akkor nem vagyunk sokkal előrébb. Sőt, akkor ez az intézkedés semmit nem ér, esetleg csak a kishalakra lesz hatással. Legfeljebb egy újabb színház, amiből már épp eleget láttunk. Sokkal drágábban, mintha jegyet vennénk a „szabadtérire”. Aki pedig az „általános alanyt” kívánja a pokol tüzére juttatni, „annak balra a második ajtó.”

Nagyon remélem, hogy a „választékosabb beszéd” egyre inkább előtérbe kerül. Legyen ez egyfajta kihívás. De ez ne jelentse azt, hogy burkoltabb formában megy majd a pokol felé vezető út nyomvonalának kijelölése. Még az is lehet, hogy az irónia is egyre inkább befigyel…

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával