A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül


Már a zsepi sem százas

2014. március 17. - Jumbóka

Egymás között beszélgetve sokszor utalunk arra, hogy nem vagyunk tökéletesek. Persze azért közben mindig a másik félre gondolunk, hogy nem egészen 100-as. De a napi életben ez a szám nem mindig a tökéleteset jelöli, lehet ez például csomagolási egység is. A papír zsebkendő…

Tovább

Lencsefőzelék „kissé” skót módra

Nem szereted, de bevállalod, mert szívből adják… Sokféle témát boncolgattam már ezeken a hasábokon, de a gasztronómia eddig valahogy kimaradt. Na, most se gondolja senki, hogy (annyira) megrészegített volna az újévi pezsgő, de most valahogy megérintett a dolog. Természetesen…

Tovább

Újévi jókívánság – üzenő fal helyett

Manapság a nagy internetes világban annyiféle jókívánságot töltenek fel „jó ismerőseink”, hogy igen nehéz választani, mit osszunk meg a hozzánk közel állókkal. A legnehezebb a személyes üzenet kiválasztása, hiszen ahány emberi kapcsolat, annyiféle „kínrím” illik…

Tovább

Mozi: Az éhezők viadala II. – Futótűz

A nagy zabálások időszakát megélve kissé álszentnek tűnhet az éhezőkkel foglalkozni. De aki látta az első részt, (netán az itteni beszámolót is olvasta) az tudja, hogy nem kell közvetlen összefüggést keresni karácsonyi szokásaink, és a film(ek) között. Arról nem beszélve,…

Tovább

Kellemes karácsonyt - életmentő cigarettával

Az előző – közlekedéssel kapcsolatos – írásomban, még ha némi belemagyarázással is, a kerékpárosnak volt igaza. A mostani szituációt is túlélte a kétkerekű gazdája, de hogy ez kinek vagy minek köszönhető, nehéz lenne eldönteni földi viszonyok között. Persze senki se…

Tovább

Könyv: Dlusztus Imre – Soós Kálmán: A jó magyar pálinka

Nem, nem, ezúttal nem a (köz)helycsere sorozat folytatódik, hiszen Róma „örök”-sége után nem is lenne célszerű valami hasonló témába belefutni. Akkor miféle folytonosságot hirdet ez a hungarikum? Az oké, hogy nem vagyok már egy „könyv-szűz”, hiszen a SzeretŐ szívek…

Tovább

(Köz)helycsere 3. rész: Róma a klasszikus

Közhelyes témákat vesézgetve az a „jó”, hogy az unalomig ismételt mondások mellett egyes szavakat is bátran lehet többször hangoztatni. A klasszikus pl. a klasszikusok klasszikusa. Rómát emlegetve ugyebár nem is kell nagyon megindítani a fantáziát, máris tódulnak az emlékek,…

Tovább

(Köz)helycsere 2. rész: Nyitott kapuk

Az első részben meglehetősen bizonytalan közeget választottam kiindulásként. Így mostanra épp ideje, hogy szilárd talajt éreztessek az olvasókkal a lábaik alatt. Térjünk tehát vissza a szárazföldre. Annál is inkább, mert itt minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Szerencsére…

Tovább

(Köz)helycsere 1. rész: Egy csónakban

Ezen a felületen is többször tettem már utalást arra, hogy nem vagyok a közhelyek rajongója. Persze ez nem jelenti azt, hogy soha nem alkalmazom. Ugyanis ha valaki időnként nem használja az unalomig ismételt „összefüggéseket”, a külső szemlélő még azt hiheti, hogy az illető nem is ismeri. Ennek…

Tovább

Amikor azt kaptam, amire számítottam – SZART

Amikor egy ilyen szégyenteljes vereség után találkozik valaki a fenti címmel, nem nagyon tud másra gondolni mint a 8-1-re. Na, én nem szeretnék sokadik résztvevőként beszállni abba a versenybe, hogy a különféle blogokban hogyan ócsárolják az írók (még inkább a kommentelők) a…

Tovább

Az ősz hangjai

Ahhoz, hogy a szavakat hangokká formáljuk, csak ki kell „őket” mondani. Persze a dolog nem biztos, hogy ilyen egyszerű, ha ezekkel a szavakkal – tudat alatt – más hangokat kell életre kelteni. Éppen ezért jelenthet igazi kihívást, ha a szavakat nem mondhatjuk ki, sőt ha azt a feladatot kapjuk, hogy…

Tovább

Ferde szemmel

A szemek, párkapcsolatok, és a sült krumpli görbületei

Ha visszaolvassátok az elmúlt napok néhány írását, láthatjátok, hogy igencsak megszaporodtak a párkapcsolatokkal, erotikával kapcsolatos művek. Még mielőtt valaki messzemenő következtetéseket vonna le ebből, megnyugtatom. A személyemet illetően nincs különösebb változás,…

Tovább

Én a TV Maci

Gyakran a képembe tolják, hogy sokat beszélek (és akkor az írás még szóba sem került). Bevallom, van benne némi igazság. Így azonban még inkább érthető, hogy mekkora kihívás elé állítottam magam. Az Aranymosás Kiadó ugyanis olyan történeket várt pályázóitól, amelyben maximum 100 szóval kellet leírni…

Tovább
süti beállítások módosítása