Az emberek annyiféle szakmát űznek, olyan sokféle tevékenységet végeznek, hogy sokszor már azt sem tudják, hogy ez most éppen a munkájuk, vagy már maga a kikapcsolódás. Bár inkább az a szerencsésebb helyzet, ha valakinél a kettő találkozik.

Sokan nem láthatják közvetlenül a szeretteiket idén karácsonykor. Íme, egy kitűnő lehetőség, hogyan lehettek, lehetünk mégis együtt. Úgyis mindenki a képernyőkre vagy más elektronikus felületekre tapadva tölti az ünnepnapokat, sőt a hétköznapokat is.

A tavalyi karácsonyi beharangozót leginkább magamnak sajátítottam ki. Az idén ez másképp lesz, hiszen annyi kreatívval találkoztam a környezetemben, hogy „muszáj” róluk is mesélni. Na jó, megpróbálok egy kicsit a háttérbe húzódni.

Sokszor vetődött már fel a kérdés a családunkban arról, hogy honnan jött a kreatív vonal. Ennek alapján ugyanis egyre több rokonunkról derül ki, hogy máshoz is ért, mint amire a munkája alapján lehetne következtetni. Megoldás ugyan nem született, de nem is ez a fontos.

Arról már talán írtam, hogy a szüleim mindig is a pénzügyi szektorban dolgoztak, de sajnos nem a versenyszférában. Igaz, hogy azóta Csányi „megvette” az OTP-t, de nem hiszem, hogy sokat nyomott volna a latba őseim maradása. Úgyis csak alamizsna jutott volna nekik. Szerintem jót tett nekik a nyugdíjazás. Főleg, hogy az embernek öregkorára vagy visszatér valami a józan eszéből, vagy teljesen megbolondul. A látottak alapján tessék eldönteni, hogy ez melyik irány. Persze az ilyen kézimunkához a látásnak is meg kell lenni. (A látásmód már egy másik tészta.)

Azt talán hagyjuk, hogy mindenki facebook-ozik, mert ez a mindent átütő népbetegség még gyorsabban terjed, mint a koronavírus. Valljuk be őszintén, a hatásmechanizmusát egyiknek sem ismerjük teljesen. A modern kori „kék halál” viszont már régebb óta velünk van, így talán jobban tudjuk kezelni. Azt az oldalt mindenképpen, hogy az egymástól távol került rokonokat, illetve alkotásaikat is 30-40 cm-ről nézegethetjük.

A következő kép a sokat és sokféleképpen emlegetett Angliából érkezett. Ráadásul olyasvalakitől, aki munkájába építette a művészetet. Az acryl és a digitális technika ötvözete pedig nem csak a modern gondolkodásra, hanem annak megvalósítására is utal. A mostani helyzethez való kapcsolódást mi is szimbolizálhatná jobban, mint a poraiból mindig újjáéledő Főnix madár, ami egyben a kép címe is.

Persze a „kalandvágyból itthon maradottaknak” sincs okuk panaszra. A hétköznapi robotból ki-ki kacsintgatva a fantáziájuknak csak az anyagi lehetőségeik szabnak határt. Egyikük már tavaly is küldött nekem egy manót, amit természetesen írásban mutattam be. Munkássága olyan szempontból is érdekes, hogy az anyagok átértelmezése mellett azok újrahasznosítása is az egyik szívügye.

„Ezt két éve karácsonyra készítettem. Maradék gyertyákat reszeltem le és illóolajjal kevertem, így készült belőle egy nagy gyertya.” – magyarázta el nekem, a következő látványosság bemutatása során.

 A másik képre utalva: Az utcán sétálva gyakran látunk olyan fiatalokat, akik szerint még mindig „divatos” a különféle szakadási fázis szerint „vegetáló” farmer. Pedig már lassan jó lenne, és illene is felöltözni. Vagy!? A szakadt gatyákat alternatív módon felhasználni.

Talán a legnagyobb hatást mégis a következő két pelenkatortával érte el. De, hogy apuka se maradjon ki a „gyerekkarbantartás” örömeiből, az építmények vázszerkezetét (teli) sörös dobozokkal erősítette.

Egy kis kedvcsináló a kreativitáshoz, ha nagyon nem tudsz mit kezdeni magaddal:
„Egyéni alkotóképesség, teremtőképesség, amikor egy személy a saját képzelőerejét felhasználva egy új ötletekkel áll elő egy probléma megoldása során, vagy új dolgot hoz létre.”
Bloggerképző

Ha már a tortakészítést említettem, természetesen itt is működik a házi üzemmód. Mi tagadás, az ő ihletésükre indult el a „tortablog”. Sajnálom is, hogy abban a formában egyelőre a fagyasztóban maradt a sorozat, de így legalább nem romlik meg a süti. Talán egy másik kedvenchez – Bödőcs Tibor-hoz – társítva bemutathatom, hogy a vidék „Jedy-kardját”, a láncfűrészt, torta formájában is el lehet készíteni.

De, hogy egy másik különlegességet is említsek – na meg, hogy a könyvmolyoknak is kedvezzek – elárulom, hogy Agatha Christie-t is meg lehet idézni akár a sütőben is, és még vérnek sem kell folyni. (Mondjuk az ujjak megvágásának esetét kivéve.)

Ennyi „megbújt” tehetség után következzék egy valódi „hivatásos!” Kezei közül olyan ismert alakok is kikerülnek, mint Yoda mester. (Ha már az előbb felemlegettem a Star Wars-ot). De ha valamelyik rajzfilm stáblistáján meglátjátok a nevét, az nem a véletlen műve.

A művésznő kezét egyelőre még nem öntötték gipszbe, (vagy aranyba – jó forróba – mint a kártya-osztókét szokás) de képen már megörökítették.

Az már csak a szerencse, no meg természetesen a kreativitás számlájára írható, hogy a fentebb említettek  alkotásai megjelenhetnek egy képen. Sőt Rubik Ernő találmányának köszönhetően még az is megvalósult, hogy a többféle szakág egy témában egyesült. A bűvös kocka így torta, és gobelin „alkalmazásban” is látható.

Itt tulajdonképpen véget is vethetnénk a felsorolásnak, de valaki még hiányzik. Igen, említettem, hogy a háttérben maradok, így némi közbekotyogástól eltekintve igyekeztem is teljesíteni. Hogy az egyfajta „munkamánia” mellet hogyan sikerül mindezeket leírni? Nos, néha én is csodálkozom. De remélem többek örömére inkább, mint bánatára, találkozunk még ezen az oldalon.

Kép: az összeállítás egy családi összefogás eredményeként készült ki-ki saját alkotásából 

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával