A bűvös virág (is) a karácsony szimbóluma

Két dolog miatt osztják meg az emberek a neten a fájukat. Egyik, hogy képletesen együtt lehetnek a nem is feltétlenül távol levő szeretteikkel. A másik a polgárpukkasztás, hogy nekem ilyen van! Az idén ezek a határok elmosódnak.

Ha a karácsony az egyik legbensőségesebb ünnep, miért van szükség ekkora kereskedelmi, illetve médiafelhajtásra? Persze minden oldalnak meg vannak a maga érvei. De tudunk magunkban ünnepelni? Muszáj lesz, vagy legalábbis törekedni kell a kisebb „népsűrűségre”.

karacsonyfa2020.jpg

Tegnap egy kicsit vidámabb történetet ígértem. Ha nem is kifejezetten hahota-indító, remélem legalább örömszerző. Ezután kötelező leírnom, hiszen mindenki várja a magyarázatot: hát az én karácsonyfám (na, jó a mienk) mit keres itt? Ha csak illusztrációnak szánnám, annak is hitelesnek kell lenni, ha már írok a jelenségről. De – mondhatnám természetesen – itt egy „kicsit” többről van szó. Tessenek egy kicsit közelebbről megvizsgálni a képet! Feltűnik egy első látásra nem egészen odaillő „tárgy”. Egy virág, jelesül egy orchidea. Valóban, nem egy „ájtatos” jelkép, de ez is igaz, hogy nem most került a lakásba.

Az orchidea az egyik legszebb virág, de nyilván, mint sok minden más, ez is ízlések és pofonok kérdése. Sajnos, az utóbbi időben egy kicsit elvesztette a jelentőségét. Nagyon sok tavaszi-nyári akcióban dömpingszerűen ontják a bevásárló láncok ezeket a csodás növényeket. Előnye persze ennek is van, olcsón lehet szép virágokhoz jutni. Ami az ellentmondás, hogy karácsonyra szinte az összes virága lehullik, a növény téli álomba merül. Mi azonban ősszel azt vettük észre, hogy ez a példány olyan jeleket mutat, mint aki a szent ünnepre újra meg akarja magát mutatni. Lássanak csodát kivirágzott! Csak szerényen, egyetlen kehellyel, de mégis jelentkezett. Hogy mi ennek a jelentősége? Ehhez a mesevilágot hívom segítségül.

Én még abból az időből származom, hogy a Süsü a sárkány sorozatot az első (értsd eredeti) vetítés során láthattam, az akkori egyetlen TV-csatornán. Ennek egyik epizódja volt a bűvös virág.

Süsü így énekelt.

Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!

Mint ahogy a kereskedelem is robog tovább. Ha nem is csoportosan, de ugyanannyi embert kell ellátni. Nem csoda, hogy a boltokban nem lehet tartani a 1,5-2 méter távolságot. (Ezek alapján megkérdőjelezhető, hogy a nyitvatartási idő csökkentése milyen hatással van a járványra. Már ha ez egyáltalán kérdés.)

Mint ahogy a szilveszteri durrogtatás „korlátozása” is csak „színház”. Hiszen vannak olyan kereskedelmi egységek, amelyek egész évben forgalmazhatnak 1-es és 2-es kategóriába sorolt pirotechnikai eszközöket. Ezeket természetesen korlátlanul fel is lehet használni. Nem is lehetne szigorítani, hiszen akkor a rendőrségnek minden bejelentésre ki kellene vonulni. Ami ugyebár kivitelezhetetlen.

A kevesebb találkozás (elvileg) kevesebb ajándékvásárlással jár(na). De ugye nem csak én látom úgy, hogy ez nem egészen így van. Igen, az emberek bizakodóak. Tudják, hogy ezt az állapotot semmilyen áron nem lehet a végtelenségig fenntartani. Eljön még az az helyzet, amikor az emberi szeretet tárgyiasított változatát is át lehet nyújtani a kereskedelem nyújtotta lehetőségekből. Hiszen most is megtesszük, legalább az aktuális kedvezményezettnek.

De miért is van szükség a szeretet megerősítésére ebben az utazási korlátoktól megfosztott időkben? Ha valamire, akkor erre nem kell magyarázat. A határok mellett sajnos más vonalak kiszélesednek, és most itt nem feltétlenül a csípőről beszélek. Városokat, sőt lakótömböket választanak most ketté a gyülekezési létszámhatárok. De a Süsü nótának éppen ez a lényege, amit a virág megmutat – ráadásul on-linehogy a szeretet élt, él, és élni fog!

Mindezek jegyében kívánok az olvasómnak jó pihenést, és kellemes karácsony!

Kép: saját

Dal: annyi helyen fenn van a neten, hagy emlékezzek meg csak a szerzőről, a nemrég elhunyt Bergendy Istvánról.

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával