Mindannyian szeretünk fürdeni. Vagy mégse annyira? Nézőpont kérdése. Sőt, a közeg sem teljesen mindegy. Vízben, közéletben, politikában. Azt hiszem, a népszerűség oltárán sokan feláldoznák magukat.

Mindenki igyekszik felhívni magára a figyelmet, pont azért, hogy az (el)ismertség fényárjában fürödve minél inkább a figyelem középpontjába kerüljön. Van, aki a bájait mutogatja, akad aki „hülye” blogbejegyzéseket ír, és van aki emiatt különféle összegekkel dobálózik. A Momentum elég lassan jutott el eddig az ismertségig, de ez nem jelenti, hogy ez a néhány százalék már valódi elismertséget jelentene. Na de mi ennek az ára? Kifejezhető pénzben? Egyáltalán kit és milyen módon lehet motiválni egy bizonyos összeggel?

100.000 Ft már akkora lóvé, amit ha kimondanak, mindenki felfigyel rá. Még akkor is, ha a nagy embernek kis pénz, kis embernek pedig nagy. De valóban megtennénk bármit egy bizonyos összegért?

Hagy kezdjem egy nagyon csúnya viccel:
- Asszonyom ön lefeküdne velem százezer forintért?
- Hát persze!
- Na és ötezerért?
- De mit képzel maga, mi vagyok és kurv@?
- Végül is ezt már tisztáztuk, csak az összegen vitatkozunk!

Ha valaki még ezek után tovább olvas, (függetlenül attól, hogy nevetett vagy sem) annyit bizonyára elárult magáról, hogy nem annyira prűd. Legfeljebb elgondolkodik, hogy mit kezdene százezer forinttal. Azt hiszem, ezzel az egyik dolgot – magát a nagyságrendet – tisztáztuk is.

Jöjjön a másik, ami talán egy „picit” fontosabb. Mindenkinek van egyfajta elképzelése a világról. Mondjuk úgy, hogy a legtöbbeknek még jövőképe is. (Hogy ez mennyire sötét, azt hagyjuk, mert ezzel újabb fejezetet nyithatnánk.) Ennek nagyon fontos része az, hogy miként vélekedik egyes dolgokról. Hogyan dolgozza fel, értékeli azokat az eseményeket, amelyek körülötte történnek. Több ember – általában hasonló – álláspontjából alakul ki a közvélemény. Ebben aztán minden benne van. Igen, a politikáról alkotott nézetei ugyanúgy, mint az oktatásról, a kereskedelemről, a gazdaságról, na és természetesen az egészségügyről is. Itt jön az a döntés, amit a következtetései alapján meghoz. Beoltassa e magát vagy sem? Mi az az utolsó érv, – vagy csepp a pohárban – ha már vízről beszéltünk?

Kérdezik az egyszeri embert:
- Tud e úszni?
- Nem! – feleli.
- És ha megfizetik?

A fizikai képességeket viszonylag könnyű felmérni. Képes e az ember megcsinálni 5-10-15 fekvőtámaszt. Ezt mindenki ellenőrizheti magáról, vagy akár a másik emberről egy egyszerű bemutató során. Na, de mi a helyzet a fejbéli történésekkel? Nem véletlen, hogy a legtöbb „csalafintaság” innen születik, illetve ide vezethető vissza. Az emberek kobakjába nehéz belelátni, sőt az onnan kiáramló információ is véleményes, – főleg addig – amíg nincs dokumentálva valami úton-módon. De az utóbbi időben egyre inkább elhatalmasodik annak megmagyarázása is, ami látszatra talán egyértelmű.

A leginkább bosszantó a történetben, hogy pont azok érvelnek a pénzügyi visszaélések elleni küzdelemmel, akik maguk is pénzzel kampányolnak. Az, hogy most szavazatokat vesznek az „általános egyenértékessel”, esetleg krumplival – ez csak az első viccre hajaz. Az pedig, hogy milyen módon próbálnak az elménkre hatni, egyszerű „elkurvulás”. (Ezt a helyesírás ellenőrző eldurvulásra javította. Az is lehet, csak úgy nem annyira feltűnő.) Legalábbis a „fogadó” részéről. De ahogy lenni szokott, ez is a kereslet-kínálat függvénye. Azt hiszem, már sokszor leírtam, de most megint időszerű az emlékeztető. Én azon többséghez tartozom, akik nem értenek a politikához. Viszont azon kisebbséghez, akik ezt be is merik vallani. De könyörgöm! A politikának mindenre hatása van. Sőt, minden ugyanúgy visszahat a politikára is. Akkor most idézzek egy újabb klasszikus viccet a tyúkról meg a tojásról?

Elég a tréfálkozásból, annál is inkább, mert a pénzzel való „megvezetést” a momentum most új dimenzióba helyezte. Jelesül azzal, hogy ez az összeg nem maradna az illető zsebében. Szinte azonnal elköltené, ezáltal visszaforgatná a gazdaságba, egyfajta fellendülést okozva válság után.

Szerintem viszont pont ők azok, akiknek most óvatosnak kellene lenniük. Most úszkálnak egy viszonylag – számukra élhető – közegben. Csak vigyázzanak, nehogy valaki a fürdővízzel kiöntse a gyereket is. Akkor ugyanis a közeg elszivárog, ők meg ott maradnak szárazon, kapálózva.

Kép: a pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával