A mostani bevezető olyan hosszú lesz, mint a TV-ben a beharangozó-műsor. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy annak sincs sok értelme. Az itteni „intro”-nak, meg…, na tessenek eldönteni.

Még mielőtt bármi „érdemi”-t is írnék a meccsről, hagy idézzek vissza néhány sort egy korábbi írásomból. Azért nem csak a linket „hozom”, mert tudom, hogy az átlagolvasó már kattintani is lusta.

Rossi így fogalmazott a meccs előtt: „Ha a szurkolók az ellenfelet sértően viselkednek, a magyar válogatottnak ártanak.” Sőt, külön ki is emelte: „Mit értek ez alatt? Ne illessék sértő jelzőkkel az ellenfeleket, ne cigányozzanak, ne bu∗∗∗zanak!” Igaz, azt külön nem mondta, hogy ne huhogjanak. Sajnos. (Mármint, hogy sajnos nem mondta.) Mert, hogy egyes szurkolók, a nekik tetsző dolgokat (de csak azokat) képesek szó szerint venni. Tehát, nem cigányoztak, nem buziztak, „csak” huhogtak.

Nem véletlenül választottam illusztrációnak az ugyancsak aktuális ARC-kiállítás egy képét. Amely hogy, hogy nem megint (mint mindig) aktuális. Rögtön ki is emelnék egy nevet. Függetlenül Cristiano Ronaldo nemi hovatartozásától, a portugálok mindig beköszöntek néhány góllal. Sőt, én sem kedvelem a CR7-est, de ettől még elismerem, hogy a világ egyik legjobb játékosa. Most pl. azzal adott egy gyomrost a jelenléte nélkül, hogy az egyik „okozója” a nézőhiánynak.

Nagyon remélem, hogy most az összes álszent, tudományos és megmondó ember elégedett amiatt, hogy nem lehetnek nézők a lelátókon. Azzal a (nem kis) maréknyi „okozó”-emberrel ugyanis most sem lesz több néző a TV előtt. Otthon legfeljebb a „hozzátartozójuknak” tudják produkálni magukat. Mert, hogy a szomszédjukat „krv”-ra nem érdekli, az tuti. Akik pedig továbbra is abban a demagógiában élnek, hogy a FIFA rossz döntést hozott, azoknak most elárulok egy titkot. Akkor is úgy lett, ahogy az „ítészek” akarták. Attól, hogy mi diktáljunk ebben a közegben, (vagy egyáltalán meghallgassanak bennünket) még nagyon messze vagyunk. Ilyen (szurkolói) hozzáállással, nem beszélve ilyen focival, még inkább távolodunk... Tetszenek érteni? Ha nem, akkor is tetszenek látni! Nem csak Ti, Mi is. Csak a Rossi érában hány zártkapus meccs volt? (Ez is „mutatja” mennyire vagyunk a csapat, illetve a kapitány mellett.)

Az, hogy ezzel Csányi Sándor mennyire hozható összefüggésbe, az más tészta. Mondjuk Ő nem huhogott az biztos. (Jaj, ez a tészta hasonlat is egy borzasztó rossz, még akkor is, ha ezzel az egykori VB szereplésünkre gondolhatunk. Ugyanis erre egy komplett generáció már nem is emlékezhet… – életkoránál fogva.)

Na, de kezdődjék végre a meccs! Sőt, ugorjunk is gyorsan ez első félidő végére. Két csapat volt a pályán. Fizikailag legalábbis. Nem történt semmi különös, hacsak az nem, hogy túlélték. Kezdtem érezni, hogy a felvezető összhangban volt ezzel.

Második félidő: Most sem történt semmi – legalábbis a részünkről. Az albánok meg rúgtak egyet a mérkőzés vége felé. Igen, úgy, mint a múltkor. Változott valami? Semmi.

Köszönjük fiúk! – nem kell tovább rágni a kefét. Bárhogy is takargatjuk, elég sz@r íze volt eddig is. A meccs utáni értékelést (melyben elmondták, hogy minden milyen nagyszerű volt) szerencsére csak a fürdőszobába menet hallottam. Így csak ott köptem egy nagyot. (De még a fogmosás előtt.)

Kép: ARC

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával