Isten bizony, alig várom, hogy a benzin elérje az újabb lélektani határt. Az persze más lapra tartozik, hogy kinek van ekkora, és egyáltalán ennyi lelke.

Bizony én is ebben az országban (l)élek, és én is ennek szívom a (benzingőzös) levegőjét (is). (Sőt már 2011-ben a maihoz képest fél áron is megmondtam…) Most akkor megbolondultam, vagy megártott az első kánikula közeli hétvége?

Ha végre „valóban” 800 Ft lenne a benzin (és/vagy a gázolaj, tök mindegy) talán még több embernek feltűnne valami. (Bár, akiknek eddig sem tűnt fel…) „Papíron” már ettől csak kb. 20 Ft-ra leszünk hétfőtől. De azt is tudjuk, hogy a kettős ár nem tartható a végtelenségig. Napjainkban ennél egyértelműbb mutató kevésbé jelzi, hogy egyre hülyébbnek néznek bennünket. Jelesül azzal (is) hogy az üzemanyag árának köze sincs a kútoszlopokon található számokhoz. Nem csak most – ebben a kettős számrendszerben – hanem úgy általában sincs párhuzam a valósággal. (Az most éppen tény, hogy leolvasunk valamit a számlálóról, belépve a shopba meg megy a matek, még ha ma már elég gyorsan is.) Nem is értem, hogy milyen intézményrendszert kellene még erre kitalálni, hogy érthető legyen az „ideológia.”

Mikor fogjuk már fel végre hogy nem ez a kis „porbafingó” ország fogja megváltani a világot? Egy olyan helyzetben, amikor nagyhatalmak feszülnek egymásnak, mit tehet egy talpalatnyi narancsliget, néhány ágyás (hervadt) szegfű, egy pókhas, vagy akár egy táncoló borvirágos orr?

Pontosan azok gerjesztik a legnagyobb feszültséget, akik a legtöbbet tehetnének a káosz megszüntetéséért. De nem teszik, hiszen akkor olyanok is átlátnák a helyzetet, akiknek a tudatlanságán alapul az egész rendszer. Nem országos, hanem világszinten. Kikiáltják valamelyik országot főbűnösnek, mert ők így döntöttek… Nyilván azonnal van ellentábor, akik szerint az egész úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Már kész is a káosz, anélkül, hogy elindult volna a „médiahack”. De miért pont a sajtó maradna ki? Éppen, hogy „ezek” tudják (félte)tájékoztatni a világot. Már csak azt kell eldönteni, hogy melyik félre, vagy inkább felére. Pontosabban nem is kell választani, a folyamat innentől kezdve öngerjesztő. Hiszen emberekről beszélünk, akik egymás anyját 20 fillérért is… Csak azért nem centről beszélek, mert nálunk pl. olyan „soha” nem lesz. Csak ha ők is úgy akarják, de hát miért akarnák, amikor az árfolyam biznisz (is) egy aranybánya.

Jöjjön megint egy rossz, de élő példa. Ha már kipécézett a világ „nagyobbik” része egy országot, simán lepipálhatnák őket bármilyen termékkel. Legyen az üzemanyag, gyógyszer, élelmiszer. Erre mit csinálnak? Majdnem hasonló szóval „lepippantják” őket azzal, hogy folyamatosan emelik az árakat. Így az ellenségek szövetségeseinek is ezt a vonalat kell követni. Csak a „világpiaci” jelzőt kell mellétenni! Tehát mindenki „jól” jár. Pontosabban a folyamatok irányítói vígan élik az életüket. A valódi szívóágon pedig a kisemberek vannak. Akik ugyan jelentős többséget képviselnek, – legalábbis darabra – csak éppen semmilyen eszközük nincs, hogy beleszóljanak a „nagyok dolgába”. Tudják ezek a „vezírek”, hogy mit csinálnak. Hiszen soha nem lesz világszintű összefogás semmiért, és semmi ellen.

Ehhez ugye nem kell messzire mennünk, hogy megértsük… Főleg egy ilyen egyszerű helyen, mint Magyarország. Kiteszünk a kirakatba egy bábot, mindegy mennyibe kerül. Nevezzük bárminek, most éppen „Lölönek”. Tényleg mindegy mennyibe…, hiszen még a világranglistára is felkerülhetett. Belefér… nekik… hiszen a sokadik helyen van. Magyar szemmel nézve elől, de a legnagyobbak játékába úgy sem szólhat bele. Itt meg „levezeti” a feszültséget. „Kicsit” ugyan sajnálom a feleségét, de bevallom csak a neve miatt említettem meg. Ugyanis "az" Andreát gyakorlatilag kivonják a forgalomból. Legalábbis női névként. (Néhány évvel ezelőtti, a Magyar Tudományos Akadémia által meghozott döntés: Nem lehet újszülötteknek az Andrea nevet adni.) Hááááát öööööööööööö valaki csak eldöntötte, és szólt nekik… De miért nem az olaszoknak szóltak, hogy nem lehet férfiként… Jaj, hová is tűnt a gengersemlegesség?

Még mielőtt megint álszenteskedéssel vádolna valaki, hogy szurkolok a „drága” benzinnek… közben meg én is az olcsóval járok. Azért hagy ne kérelmezzem már, hogy csak nekem drágábbért adják… Havonta két tank üzemanyagot „fogyasztok” el. Egyiket munkába járásra, a másikat pedig az ebből adódó feszültség levezetésére. Így tettem a hosszú hétvégén is. Még az is lehet, hogy a célállomásnak is köze van az említett házaspárhoz, valamelyik szállodájuk kapcsán. De akkor legalább elmondhatom, hogy végre ők szolgáltak ki engem, legalábbis egy pár nap erejéig. (Mi ez, ha nem az üzleti gyakorlatban megszokott „visszaosztás”?)

Helyzetjelentés: A forgalom a Balatonnál nem csökkent, sőt az előrejelzések szerint soha nem látott növekedés várható az idegenforgalomban. (Bár pl. Hévízen az oroszok hiányával együtt – hacsak állampolgárságot nem kapnak…) Az utakon ugyanolyan dugó van, a hétköznap a kamionforgalom már-már kezelhetetlen. Ők pedig ők a drágábbikból füstölnek. Értem és, hogy a „kisemberek” MÉG olcsón tankolnak. De ennek hosszú távú hatásait még nem látják. De garantáltan meg fogják érezni! Ez még ma nem fáj. Az meg kit érdekel mi lesz holnap. Lehet, hogy meg sem érik…

Kép: pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával