Bajai halászlé Szegeden
A területalapú étel-megnevezéseknél én is egy kicsit elcsodálkozom. De soha nem ítélkezem, (előre) legfeljebb kíváncsi leszek.
Nem titok, hogy én a „bajai” árnyékában nőttem fel, ezt tanultam édesapámtól. (Végre őt is „megszólíthatom” egy írásomban. Anyukámat sűrűbben szoktam, bár ő nem panaszkodhat, mert több kommentben is „megemlítik”…) De akkor hogy jön ide Szeged?
Először is nem a város jött ide, hanem én mentem oda. Noha nem is véglegesen, de nem is ideiglenesen állomásozom ott. (Mint az oroszok nálunk 40 évig. Jaj, miféle hasonlat ez már megint? Főleg, hogy azok meg azóta is hol ide, hol oda… Rólunk meg nem is beszélve…) Szóval egy új társaságba – mondhatni új családba kerülve – felmerült, hogy ki készítse a halászlevet. Lehet mondani, hogy a „hallevet”, de szerencsére nem kellett lovagolni a szavakon. Rám esett a választás, én meg kijelentettem, hogy ilyen lesz, osz’t kész. Igaz, hogy tésztát csak nekem kell főzni, de ez azóta is így működik.
Nagyon szeretem a halászlét. Szerencsére többféle kivitelben fogyaszthattam már, és bátran mondhatom, még nem ettem rosszat. Legfeljebb egy kicsit „érdekeset”.
Bizonyára sokan ismerik Hajós András klasszikusát. Ebben arról mesélt, hogy anyukája tanítgatta az unokáit, hogyan illik a nekik nem tetsző ételekről vélekedni. Nem mondjuk azt, hogy utálom, vagy rossz. Legfeljebb azt, hogy „nagyon érdekes”. Ezért volt számára tanulságos, amikor a gyerekeinek egyszer brassói aprópecsenyét készített. Ezt a fiatalok úgy jellemezték, hogy „nagyon érdekes”.
Induljunk ki két „beidegződésből”, de csak azért, hogy el is felejthessük, még ha az alapokban van is némi igazság. A bajainál nincs előfőzés, passzírozás, és tésztával eszik. A szegedinél pedig egy kicsit többet „pepecselnek” vele az előkészületek miatt, viszont a végén, – talán éppen evégett – elmarad a túlzott szénhidrát bevitel. Ha már mindenképpen be kell „tájolni” az ételt, akkor szerencsésebb lenne a „dunai” vagy a „tiszai” jelzővel illetni ezeket. Annál is inkább, mert pl. a Vajdaságban is inkább a „szegedit” részesítik előnyben, de ott mégsem lehet így nevezni. Egyébként a szegedit is lehet tésztával enni. (Az étteremben is lehet kérni – Szegeden is – megoldják.)
Aki a cím ellenére eljutott idáig az olvasásban, már nem reménytelen… Abból a szempontból biztosan nem, hogy nem ellenségeket keresek azok között, akik nem merik egy lapon említeni a két város nevével fémjelzett piros leve(s)t! Éppen ezért a konkrét recepteket meghagyom a „gasztro-angyaloknak”. De azért néhány érdekességen fussunk végig!
Mennyit is főzzünk, illetve milyen arányokat kell tartani? Sokan esküsznek a mindenből egyet módszerre. Egy fej hagymát egy kilo halhoz, amelyet egy liter vízzel és egy kanál piros paprikával hoznak összefüggésbe. Ugye, hogy rögtön lehetne „veszekedni”? A sűrűség az íz világ, a szín, nemhogy tájegység, hanem sokkal inkább emberfüggő. Mégiscsak nekik kell megenni. Dehogy mehet kárba, főleg nem kutyába! Egy dologban biztosak lehetünk. Jó halászlevet csak sok halból lehet főzni! Ezek után, lássuk végre a halászléfőzés egyik legnagyobb ellentmondását, immáron közös nevezőre jutva:
A legtöbben sok levet kérnek, halat csak elvétve, akkor is csak nagyon keveset. Ez minden „szakács” rémálma, de ez egy olyan valóság, amihez mindig ébren kell lenni. Márpedig – különösen az ünnepi időkben – nehezen követhető pénztárcával. Ilyenkor jönnek a „praktikák”. A valódi paradicsom mellett én is gyakran nyúlok a mesterséges dúsítókhoz. (Csak nagyon apró betűvel: ételízesítők pl. halászlékocka.) Gondoljatok bele, hogy annak idején Matula bácsi elszalasztotta volna Tutajost a „TECSÓBA”, hogy ott van fiam a 8. sorban a polcvégen, éppen akciós! Leírok inkább egy másik „dilit”, ami ugyanolyan „hülyén” hangzik, de nincs benne szégyellnivaló. A fazékba kerülés előtt mindig kiveszem a hal szemét. Nekem ne lessen ki az edényből! (Bár egyesek azt mondják, így még ijesztőbb, de lelkük rajta…)
Szeressétek Ti is a halászlét, bárhol is készüljön, bármilyen módon. A szegedi és a bajai két különböző étel, legfeljebb hasonló a nevük. Na jó, nem alma és körte, hanem hal és hal. Pont ezért finomak! Jah, és hogy mennyire legyen erős? Az igazi halászlé ereje nem elsősorban abban jelentkezik, hogy mi van az asztalon, hanem, hogy kik ülnek körülötte. Jó étvágyat!
Kép: Saját, még ha nem is belőlem, de általam…
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
Ez a bejegyzés az MBBK Bloggereinek összefogásával jött létre. Gondolataink egy téma különféle megközelítése után a kék gombon találkoznak. Kattints bátran!
