Újabb évet zárunk, köszönjük meg XIII. Gergely Pápának, azt a támpontot, hogy megadta, milyen időközönként „kell” évértékeléseket, statisztikákat, leltárakat csinálni!

Az életkor gyarapodásával a naptári évek egyre „rövidülnek”. „Gyorsabban” jönnek a név- és születésnapok, évfordulók, a karácsony és így a BÚÉK-„olás” is. Ezzel persze nem kell feltétlenül csökkenni a fontos események jelentőségének, de az ünneplést talán át lehet értékelni.

Annyit azért érdemes lenne „megtanulni” mindenkinek, hogy de jó, „hogy vége”, meg az „ennél rosszabb már nem lehet” című közhelyek nem túl acélos megállapítások. Az persze nagyon szomorú, hogy az év végi számvetéseknél a rossz dolgok mindig fajsúlyosabban jönnek elő. De az ember nagy túlélő, éppen ezért biztosak lehetünk benne, hogy a fizikai beállítottságunk sokkal nagyobb terhek elviselésére képes, mint az, ahogy magunkat kívülről látjuk. Így a fejünket érdemes abba az irányba fordítani, hogy ha pozitívan gondolkodunk, akkor a testi felkészültségünket igyekszünk utolérni.

Ha visszagondolunk, az elmúlt évre, nehéz elképzelni, – nyilván tisztelet a kivételnek – hogy minden pillanata rossz volt. A fentebbieknek megfelelően tessenek arra gondolni, hogy ha a testünk nem kapott volna valami tudat alatti pluszt, akkor nem tudott volna annyi segítséget adni, hogy feldolgozzuk a történteket. Nyilván én se dugom a fejemet a homokba. De nem is keresek mérőszámot arra, hogy a COVID vagy a háború ejtett mélyebb sebeket. Akár a saját köreimben, akár másutt.

Mindannyian „isszuk” a közélet „levét”. Főleg, ha hozzátesszük, hogy ez nem utolsó sorban abból adódik, hogy az ezt meghatározó személyek ezt hogyan kommunikálják. Ki méregként, ki bájitalként éli meg a következményeket. Nyilván a mennyiségtől és az arányoktól függően ébredünk a „másnapra”. Ha valakinek kevesebb öröm jutott, ne ítéljen el azért másokat, mert szerencsésebb volt. Mint ahogy az önfeledt vidámság se ok arra, hogy ne vegyünk tudomást arról, hogy nem mindenütt derült az ég egyfolytában.

Pici hazagondolás, hiszen mégiscsak egy személyes blogról van szó. Soha ennyi bejegyzés, soha ennyi címlapos kiemelés nem született még, mint 2022-ben. Már a 2021-et is sikerként könyvelhettem el, és ezt az idei év, még meg tudta fejelni. Ezért természetesen köszönet jár az INDEX-nek és holdudvarának. Pontosabban fordítva is lehetne írni, annak a médiacsoportnak és szerkesztőgárdának, amely árnyékot vet az Indexre is. A tisztelet persze azoké az olvasóké leginkább, akik az eléjük tárt médiabőségből ki is választották azt a felületet, amelyet „szerénységem” kezel. Többen kérdezték, hogy az olvasottsági adatok miért nem láthatók a bejegyzéseimnél. Ez az adat számomra fontos visszajelzés. De az olvasók döntsék el maguk, hogy megérte e azt a néhány percet rászánni az idejükből, hogy elolvassák az eléjük tárt betűhalmazt. Ne az befolyásolja őket elsősorban, hogy mások miként vélekednek. Egy ilyen „kis” blog nem ebből él, hogy mennyien kattintanak rá. Többezres olvasottság csak a címlapos kiemelés esetén valósulhat meg. A TOP 10-es listából 6 bejegyzés (köztük az első három) az idei év termése.

Sokan temették már a blog-szférát. De a felsorolás is azt mutatja, hogy a körülöttünk levő „furcsaságok” nem csökkennek sőt… A következő évben is bemutatom a körülöttünk levő közéleti „bukfenceket”, még ha kicsit kifordított köntösben is.

2023-ban se keressünk ellenségeket, ellenfeleink, versenytársaink pedig úgyis lesznek. Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek (aki megérdemli)!

Kép: Saját törpe

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával