Nagyot mondott a Pápa – a cölibátusról

A világon az egyik legismertebb „ember”, a legjobban védett egyén, az egyik legnagyobb táborral rendelkező személy. Ezért egyáltalán nem mindegy mit tesz, vagy mond.

Azért van, ami az utóbbi időben egy kicsit mintha veszni látszana. Nem feltétlenül a személyének szólóan, de hogy a „jelenség” hatással van erre is, az biztos. Az egyház tekintélye, hitelessége. Persze nem egyszerű általánosságokat megfogalmazni vele (vagy a házával) szemben, hiszen nem vállalhat kezességet mindenkiért, akik isszák a szavait. Bizony, minden nyájban van fekete bárány. (Na, nem kell mindenben a hazai párhuzamot keresni, ami legelésző jószágokat illeti.)

ferfi_no_jelkep.jpg

A Pápa megint „beszólt” a világnak. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy végre mondott valami értelmeset. Amolyan valódi „Urbi et orbi”-t. Nem csak olyan „Áldott Húsvétot”, vagy „Áldott karácsonyt”, meg esetleg valami világbéke hirdetése…” címűt.

Milliárdnyi ember vallásos a Földön, már úgy értve a klasszikus módon, valamiféle Istenség kőré építve a hitvilágát. Mégis nagyon sok az ellentmondás az effajta világnézetek körül. Ezen kívül is (meg ezzel együtt is) sokan vannak, akik valami másban hisznek, de ez az érzés legalább olyan fontos a számukra ahhoz, hogy igaz emberként éljék az életüket.

Szóval itt van ez a cölibátus dolog. Leegyszerűsítve a dolgot, papi nőtlenség. Pusztán azért, hogy Isten földi helytartói kizárólag az egyház szolgálatában álljanak. Ne vegye el figyelmüket meg az energiájukat mindenféle földi dolog. Na, itt álljunk is meg egy pillanatra. A papok minek a szolgálatában állnak? Az előbb azt írtam, hogy az egyháznak. De az is igaz, hogy az embereknek. Mondjuk azt, hogy ebben nincs ellentmondás, hiszen kapcsolatot teremtenek a két „világ” között. Remélem abban nincs vita, hogy amíg a Földön tartózkodunk, addig az utóbbinak a szabályai szerint kell, hogy éljünk. Még ha figyelembe is vesszük az egyház „előírásait” is. Tudom, hogy túl egyszerű a következtetés, de hogyan tudná valaki úgy átérezni a földi halandók „problémáját”, hogy ő maga nem éli át? Mert, hogy a közvetlen férfi-nő kapcsolatnál kevés olyan nagyobb „kötödés” van, ami az egyén mindennapjait meghatározza.

Tudom, kihegyeztem itt férfira és nőre a párkapcsolatot. Én kérek elnézést, hogy nekem még ez számít klasszikusnak. De a világ színesedésével én is tisztában vagyok, ha „egyelőre” nem is szeretnék részese lenni ennek. (Zárójelben, a papság is „élénk” érdeklődést mutat az „ügyben”. Ez meg is mutatkozik a különféle kommunikációkban, még ha nem is mindig a párkapcsolati összefüggésben.)

Azt is tudjuk, hogy nem minden felekezet „ragaszkodik” a cölibátushoz, azért mert az egyik legnagyobb „szervezet” ismérve ez, nem feltétlenül ez a legjobb módszer. (Ez a mai „modern” polgári demokráciának ugyan ellentmond egy „kicsit” mert ott igaz, hogy a többségi szavazatok döntenek, de ez nem mindig jelenti azt, hogy az a helyes…)

Lehet, hogy a katolikus egyház ezzel a döntéssel (majd ha lesz ilyen…) közeledni akar az emberekhez? Azokhoz, akiket egyébként is képviselnek majd az Úr színe előtt. Hallelúja! – csak, hogy stílusos legyek, – megérkeztünk a XXI. századba! Valljuk meg, – többségében – mégis csak férfiakról beszélünk. Már elnézést, hogy egy kicsit egoistának tűnök, és megint magamból indulok ki, de hát a természet törvényei ellen véteni az nem bűn? Már pedig ehhez azért szorosan hozzátartozik a párkapcsolat. Amit ebben az értelemben akkor is nevezhetünk annak, ha a párok ennek fizikai részét nem feltétlenül egy egész életre, csak esetleg 1-2 órára értelmezik. (Van 5 perces változat is, azt nevezzük rövidfilmnek. Ha meg addig sem tart, akkor filmszakadásnak.) Ha pedig ezt engedélyezné az „öreg” a papságnak, máris megszabadulnának a Földön elkövetett bűnök jelentős részétől!...

„Hát nekik is lehetnek” … (vágyaik!)

Ez nem példa volt, mert az sosem jó, sőt kifejezetten rossz. Az idézet egy klasszikusból való, amely szerencsére időről időre megelevenedik valamelyik retró-csatornán: Hófehérke és a Hét Törpe. Agárdy, Bárdy, Kern, Csákányi és Csala nagyszerű kabaréja: Ebben hangzik el az ominózus párbeszéd a törpékre vonatkozóan.
- „Ők is férfiak, nekik is lehetnek…
- Húúúúúúú...”

Adjon tehát a Pápa minden olyan dologra áldást, ami jólesik! Persze gyorsan hozzátéve, hogy csak olyanokra, amellyel nem bántunk meg másokat, vagy nem sértünk meg törvényeket. Ez elég kézenfekvő lenne, és egy hosszú idő óta húzódó problémát oldana meg vele. Hátha több ideje lenne más földi dolgokkal is foglalkozni. Pl.: hogyan lehetne véget vetni a háborúknak? Mert az elején is emlegetett „világbéke-hirdetés” önmagában vajmi keveset jelent. Sajnos nagyon sok olyan konfliktus volt már a történelemben, amelyekben jelentős szerepet játszott a vallás. Ebben a témában talán tudna lépni. Háááát a nagy gazdasági, területi alapon „szerveződött” összecsapásoknál kevesebb hitele lenne. (Főleg, hogy Ő is elég jelentős vagyon felett diszponál…) Ámen! 

Kép: pixabay kis csalással

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával