Mindenkinek van egy … akkumulátora
Az elektromos autózás egy csendes műfaj, annál zajosabb a körülötte körvonalazódó „háttérbázis”.
Újabb szakértőkkel gazdagodott az ország. Úgy 9,5 millióval. Végül is, ha már ekkora akkumulátor nagyhatalommá válunk, (lassan) akkor a „megfelelő” létszámú szakember gárdának is rendelkezésre kell állni.
Mindenki büszke lehet magára. Olyan ez, mint a diploma halmozás. Doktoráltunk már pl. játékvezetésből. Magyarország a 10 millió (na, jó, 9,5) szövetségi kapitány, miniszterelnök, Covid-szakértő, meg a bánatos "jóisten" tudja, hogy minek még a hazája. (Többek között ezért is tartunk itt, ahol.) Ezt már csak a „valódi” politikusok tudják überelni.
Mindenkinek van legalább egy akkumulátora. A telefonjában vagy az autójában elrejtett energia pedig „valóban” feljogosítja arra, hogy megmondja a tutit. Hiszen a sajátjához ő maga ért legjobban. Éééééééés, mivel az ország büdzséjéhez mindenki hozzátesz, így az akkumulátor gyárakat is mindenki a magának szeretné tudni. Jó-jó a gyárat éppen nem, de a kérdéskört mindenképpen. De én meg pont úgy vagyok vele, hogy ezt a problémát mindenképpen úgy kell megfogni, nehogy megrázzon.
Autó ügyben csak akkor találkozunk ezzel az energiatárolóval, ha nem indul be a járművünk egy párás őszi hajnalon. Szinte ki is merítjük rögtön az egyetlen lehetőségünket azzal, hogy hangos szitkozódások közepette az égiek felsorolásának végén, egy „sárga angyal” is szóba kerül. Emlékezzünk is erre az esetre, hiszen itt elég gyors megoldások születnek. Míg egy elektromos autónál ilyen esetben lesz baj bőven. (Időben legalábbis biztosan, főleg egy jó darabig.)
Emlékszik még valaki a táskás mobilokra? (Vasalónak is hívták, de biztos beugrik még egy-két „frappáns” elnevezés.) Maga a készülék sem volt kicsi, de „emlékezetessége” inkább az aktatáskányi méretű akkumulátorára vezethető vissza. Azóta nem csak az energiaforrás mérete csökkent jelentősen, hanem a készülékek egy része egyes számítógépek tudásával is vetekszik. Az első „normális” méretű telefonok megjelenésekor érdekes szóbeszéd futott végig: Ha az autóipart is ilyen mértékben fejlesztenék, négykerekűink is elférnének a zsebünkben. Persze, hogy „balga” a párhuzam, hiszen akkor nem férnénk bele. De a lényeg azt hiszem érthető. Meg lenne a tudás, a technológia, de valami mégis a fejlesztések útjában áll. Arról nem is beszélve, hogy a benzinpusztítóknál még mindig egyfajta státusszimbólum a „nagy”-ság. (Na meg persze az is, hogy melyik márka logóját viselik…)
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a hétköznapi emberek nincsenek tisztában a nagyságrendekkel. Kár lenne itt az autók darabszámával sokkolni az olvasókat. Hiszen mindenki látja a munkába, vagy éppen a hazafelé vezető úton mennyien araszolnak. Ez pedig csak a legszűkebb környezetünk. Hány falu, város, ország, földrész van ezen a bolygón, ahol ugyanez a helyzet. (Vagy még rosszabb.) Hozzátartozik még, hogy az autók átlagéletkorával szintén nem vagyunk a világ élmezőnyében. (Ott a nagy szám ugye nem a TOP-ot jelenti…) Az elektromos autózás bevezetésével ez az arány nem fog javulni, sőt…
Nem véletlen, hogy nem szakértőként szeretnék tetszelegni a témában. Jelenlegi főnököm ugyan (autó-) villamosságot tanított nekem a középiskolában, de valahogy nem váltam a szakma rabjává. Nem is kívánnék beleokoskodni. Viszont a minap felhívott egy barátom, akinek a diplomája mellett még tudása is van a témában. Neki már jobban elhiszem, hogy az elektromos autózás nemhogy még gyerekcipőben jár, inkább csak épp kikukkantott az anyaméhből. Persze az előbbiekből az is következhet, hogy ez csak a látszat.
A szénhidrogén-lobbi is lassan belátja, hogy lépni kell. Ennek talán egyik formája lehet, hogy a szereplőik valahogy besomfordálnak a körbe. Biztos nem egyszerű, de valahogy csak megoldják „okosban”.
Az elektromos autózás technológiája működőképes, ezt láthatjuk, még ha vannak is hiányosságok. De „röhej”, hogy idézőjelbe kell tenni, a háttértámogatást adó alapanyagok kitermelését, valamint a veszélyes anyagok újrahasznosításának lehetőségét is a szakértőknek kell megállapítani. De jöhet itt akárhány hozzáértő, elemző, a végen a politikusok döntenek!
Félreértés ne essék, nekem is szívem vágya egy 7 személyes „villany” Volvo. Csak nehogy megtudják az Opel szervizben, ahol már a negyedik (hivatalosan az ötödik) járművemet viszem kerékcserére. De, hogy ez az írás mennyire nem az én népszerűsítésemről szól, azt is hozzáteszem, hogy eddig mindegyik gázolaj fogyasztó volt. De ahogy így elnézem az üzemanyag lobbi „munkásságát”, (meg az elektromos autók árlistáját) lesz még egy-két köröm a körbezárt villámmal.
Az autók akkumulátora csak egy „kis dolog” még ha oly nagynak is tűnik az új generáció. Itt vannak pl. az egyre „okosabb” házak, amelyeknél már csak az energia-háztartásuk a nagyobb „tudású”. (Most a tulajdonosaikat ne bántsuk.) Az ugye meg van, hogy a nap erejével megtermelt áramunkat is megpróbáljuk hasznosítani. Mivel most épp nem igazán fizetnek a hálózatba való betáplálásáért, „jobb esetben” el kell tárolni. Mibe? Háááát akkumulátorba. Képzeljék, azt is elő kell állítani, üzemeltetni és az élettartama végén megsemmisíteni. Ez zöld technológia? Ezt szabad? Van különbség autó és a ház között? (Bónusz kérdés: mindegy, hogy hol folyik a gyártás csak ne nálunk?)
Jó magyar szokás szerint baj akkor is lehet, ha valódi szakértő kerül a tűzvonalba. Persze ez sem tart sokáig, ha „szakértése” nem találkozik a „vezérelvvel”. Ekkor ugyanis egyenes út vezet a távozás mezejére. Nem is tudom, hogy sürgessük azt a dátumot, amikor eljönnek a kötelezően villamosított autók vagy ne. Végül is… gyalázkodni lehet előtte is, meg utána is. Jah, és „szakérteni” is.
Kép: A pixabay + egy kis csalás segítségével
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
