A Kecskeméti TE vezetőedzőjének nincs „pro licensze”. Van viszont valami olyasmije, amit sokan szeretnének magunknak. Egy CSAPATA.

A többi edzőnek ugyan van papírja, viszont az idény végén hiányozni fog nekik valami földöntúli érzés, ami Szabó Istvánnak – így vagy úgy, de – meglesz. Mert, hogy lesz olyan szavazás, ahol az év edzőjének választják, az tuti!

Ki ne lovagolná meg azt a helyzetet, amelyben a szülővárosának focicsapata dobogón végez az NB1-ben. Az érem „színe” még ugyan kérdéses, de egyre nagyobb az esély az ezüstre. Így nem véletlenül ragadtam meg én is az alkalmat, már korábban is, hogy a nekem juttatott médiatorta egy piciny szeletét lilára fessem.

A helyezéssel az is együtt jár, hogy a KTE kiléphet a nemzetközi porondra. Ami biztos, „itthon” is utazni kell, mert a kecskeméti stadion nem alkalmas UEFA rendezvény lebonyolítására. (Nem baj, majd nekünk is lesz megfelelő arénánk, ha jól „viselkedünk”.)

De van egy személyi „probléma” is! Ugye, hogy senki nem gondolta volna, hogy ez a kifejezés így felmerül. Pedig itt van „ez a Szabó Pista.” Pontosabban, csak a szurkolók és a közeli barátok mondják így. Nekünk maradjon csak Szabó István Úr! Tehát, itt van „ez a” Szabó István. Szerencsére nem a személyével van a baj, hanem a papírjával. Pontosabban azzal, hogy nincs neki „UEFA pro licensze”. Milyen minőségben ülhet le így a kispadra? Mert, hogy ott a helye, az nem kétséges. De a szabály az szabály.

Az európai porondon viszont szükség van a dokumentumra, ez alól nincs kibúvó. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, hiszen kell, hogy legyen egyfajta szakmai alapja a kispad előtti „ugrándozásnak”. Akkor mit rugózok én itt ezen? Tessenek végignézni a magyar mezőnyön! Igen, a csapatokon meg az edzőkön is. Szándékosan nem választom szét őket, mert az a személyeskedés látszatát keltené. (Lehet, nem is véletlenül.) Végül is együtt sírnak együtt nevetnek. Lásd a „Vidit”, ahol a végeredménytől függetlenül elbújhatnak (elmehetnek melegebb éghajlatra) a következő idény kezdetéig. Gondolom meg is teszik, hiszen a pénzük meg van hozzá. (Jól megdolgoztunk érte mi is…)

Na, de maradjunk a papír „fontosságánál”, hiszen minden folyamat végén ez az, amivel meg kell küzdeni! Ahhoz nem férhet kétség, hogy Szabó István valamit nagyon tud. Hiszen csapatával nem csak megütötte, hanem egyenesen leverte az NB1-es élcsapatokat (is). Hogy mi az a plusz, amit a képzés ad, azt a szakemberek nyilván tudják. De az mindenesetre „vicces”, hogy most a KTE-nek valamiféle bürokratikus megoldást "kell" keresni, hogy kit tegyenek az edző „mellé”. (Tudomásom szerint „dolgoznak” a megoldáson.) Érdemes lesz 1-2 vágóképet megnézni, amikor ott ülnek egymás mellett kéz a kézben. Ja, és persze ezért is fizetni kell, hiszen a kirakatszerep sem valami jótékony cselekedet.

A magyar futball egyik legemlékezetesebb korszaka ilyen szempontból az volt, amikor az akkoriban nem túl acélos Honvéd kispadjára leültették Dömét, (Détári Lajost, korszakának egyik legnagyobb magyar játékosát – a szerk.) hogy tegyen csodát. Maradjunk annyiban, hogy a varázslat nem véletlenül maradt el, és nem hinném, hogy a hiányzó papír miatt. Apropó… tudja valaki, hogy ki volt az akkori „másodhegedűs” szerepében? Én szándékosan nem néztem utána. „Pár” év múlva aztán jött egy bizonyos Marco Rossi nevű „fiatalember” és elhozta nekik azt a bizonyos csodát.

Egyben biztosak lehetünk. Mindenki, akinek köze lesz a „rendezvényhez” oda fogja magát tenni. Az eredménytől függetlenül a kecskeméti közönség megközelíti a hoki szurkolók lelkesedését. Még az is lehet, hogy egy „képzeletbeli” papírt is átadnak a MESTER-nek. Hajrá lilák!

Kép: Hivatalos fotó a kecskemetite.hu-ról

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával