Szopizz vagy nyalizz!

Azt hittük, hogy egyszer már kinőttünk ebből a „puszcsi, lavcsi, uncsi” formátumú kommunikációból. De mindennek van egy, vagy akár több feltámadása is.

Ha az isteni sugallat valami felső körből érkezik, akkor aztán nincs megállás. Először arra gondoltam, hogy írok valami „levezetőt” egy régebben sokszor emlegetett sorozatom felújításaként. Ebben „idióta” reklámokra, „félresikerült” katalógusokra hívtam fel a figyelmet. De úgy látszik az „elme” már nem áll meg a „gyári hülyeségeknél”, hanem tovább gondol…

Azt talán már nem mondhatjuk, hogy egyesek fordítva ülnek a lovon, de hogy kicsit későn fordultak meg az biztos. Arccal Kína felé! – adták ki több helyen is néhány évtizeddel ezelőtt. Kisebb nagyobb időeltolódással ugyan, (és most nem az időzónákra gondolok) egyre több ország illetve gazdasági tömb ébredt rá arra, hogy mekkora „buli” lenne Kínában gyártatni gyakorlatilag mindent. Mára meg már közhellyé vált, hogy „ami nem kínai, az nem is eredeti.”

Ha valakinek „esetleg” beugrik az „Arccal a vasút felé” program, az csak a „véletlen” műve. Azt ugyanis, hogy ezt nekünk még a „Budapest-Belgrád szárnyvonallal” is sikerült összepároztatni, tényleg csak a nagyon áttételes gondolkodóknak lehet a szemére hányni.

Sikerült is „fellendíteni” a kínai gazdaságot olyannyira, hogy ma már elképzelhetetlen, hogy valami ne kapcsolódjon a népesség tekintetében második helyre szoruló országhoz. Fogja is a fejét minden olyan tömb, ami valójában az, meg persze azok is, amelyek „csak” annak érzik magukat. Most hagyjuk a „Nostradamusi jóslatokat” a keleti veszedelemről, hiszen gyakorlatilag farkast kiáltottak anno, ami meg is érkezett, még ha „befestett kutya formájában jelentkező pandaként” is. Az egykori felbujtók mára már nem győzik kitalálni a gazdasági korlátozásokat, védővámokat, és egyéb „irgum-burgum” típusú intézkedéseket. Aki ezek mögött esetleg valamiféle „szürke” pénzmozgást képzel bele a történetbe, az nem biztos, hogy oly’ messze áll a valóságtól. Persze az olcsóságot nem adják ingyen, még ha ennél „butább” képzavart nem is lehet nagyon megfogalmazni. A távol-keleti adószabályokkal, a „gyerekmunkával”, a biztonsági előírások hiányosságaiból adódó „olcsósággal” nehéz versenyezni. Az ottani állami támogatásokról nem is beszélve.

Na, de térjünk rá arra a dologra, ami a „hétköznapi” emberek számára a leginkább vonzó. Itt van nekünk neten rendelhető „óóóóccccsóóóóságok”, széles tárháza, amelyek természetesen a WEB-es áruházakban csúcsosodnak ki. Nem mondom ki a nevét az egyik legnagyobbnak, hiszen mindenki tudja, aki bármilyen böngészőben próbál halászni. Hogy, hogy nem, az egyik hazai bank lecsapott a nagy ötletre, hiszen az „egyszerű” embereket itt lehet megfogni. Csináljunk mi is webáruházat! – gondolták. Éééééés megcsinálták. Mára már persze ennek se mondjuk ki a nevét, hiszen „tuggggyukkki” áll a háta mögött. Hogy egyszerűen beivódjon a fülekbe, a reklámokban vissza is tértek a gyerekkori gügyögéshez, ami ugyancsak újragondolása a fentebb emlegetett netes „szleng”-nek. „Nyugizz, shopizz”, hogy tovább ne is ragozzam, hiszen előbb-utóbb megérkeznénk a nevéhez. Persze aztán lassan megjön a szopizz is, hiszen senki ne gondolja, hogy ezek a termékek jó része nem valamelyik „kistigris” országban készül a korábban emlegetett technológiával, vagy más egyéb elméleti és gyakorlati körülmények között. Csak egy „kicsit más” árképzéssel. Így pedig ki jár még jobban? Aki közelebb áll a tűzhöz, amire ugyancsak van megfelelő kifejezés. Nyalizz! Innen már csak egy lépés: Mutyizz!