Chat vagy valóság 3. rész
„Csúcs” találkozó
(A szavannák királynőjének, a pampák királya ajánlásával)
Aki eljutott idáig, jól bírta, sőt benne van a pakliban, hogy megélheti még a beteljesülést is. Aki meg még (időben) kiszállt, mondjuk, hogy egy jót (szellemi) pettingezett. Csak nehogy benne maradjon valami. Még szerencse, hogy itt újra lehet kezdeni. Normálisak vagyunk? Olyan dolgokat mondtunk el egymásnak idáig, amit még a legközelebbi, akár testi-lelki jó barátunknak is csak ritkán. Sőt! Lelki szemetesládának is használ(hat)tuk a másikat időnként… De valamiért mégis kibírtuk, vártuk a következő alkalmat. Meddig lehet az érdeklődést fenntartani? Hiszen a témák elfogynak, és mindent mégsem lehet elmondani ilyen személytelenül.
A valóságbéli találkozással egy valami biztosan megszűnik. Az ismeretlenség varázsa. Szó szerint testet ölt a net. Meddig érdemes tehát húzni? Olyan ez, mint valami szép álom, amiből nem akarunk felébredni. Vagy mint a gyermekkori mesék, amelyeknek mindig szép a vége, és éppen emiatt nem akarjuk, hogy véget érjenek. Várjuk ugyan a felnőtté válást, de időnként mégis halogatnánk.
Mondjuk ki magunknak (először), így sokkal könnyebb lesz a másik félnek is tudomására hozni! Igen is, fontos a külső! Vetkőzzük le a „nekem csak a belső számít” sztereotípiát… Igenis a másikat külsőleg és belsőleg is el kell fogadni ahhoz, hogy a dolog hosszútávon is működőképes legyen. Legalábbis akkor, ha a klasszikus párkapcsolatban gondolkodunk. Az igazi találkozáskor ez úgyis kiderül. Ha ezt az ismeretlenség álcája mögé elbújva sikerült megértetni a másik féllel, egy dolog miatt biztosan nem csalódik bennünk: az őszinteségben. Ez pedig minden kapcsolatban elengedhetetlen. Az üzleti életben, a barátságban és a szerelemben egyaránt!
Ha már találkozni „kell”! Hogy a sokat emlegetett varázst (legalább a háttérben) továbbra is fenntarthassuk, a „randevú” helyszínét és időpontját célszerű alaposan meggondolni. Nem kihagyva természetesen azt a tézist, hogy a spontán jött ötletek a legjobbak! A karácsony (szilveszter, újév) különösen jó alkalom erre, hiszen az ember ilyenkor egyébként is érzelmileg túlfűtött állapotban van. Persze ez magában foglalja annak a lehetőségét is, hogy átessünk a paci másik oldalára. És ha már az állatoknál tartunk. A neten gyakran találkozhatunk „állati” (jó) Nick-nevekkel. Ez jó lehetőség arra, hogy meglepjük a másikat egy aprósággal, pl. virtuális partnerünk eddigi megszemélyesítőjének (kép)másával. A találkozáshoz pedig készítsünk pániktervet, vagy legalábbis alakítsunk ki menekülő útvonalat. Menjünk egy szabadtéri rendezvényre, ahol gyorsan el lehet tűnni a tömegben. Választhatunk meghittebb környezetet, pl. egy kávézót, innen is gyorsan meg lehet szabadulni. Ha nem tetszett a másik, akkor külön-külön, ha „csak” a KV nem volt jó, együtt is lehet távozni. De azért ne olyan helyre menjünk, ahol hideg a kávé. Azt ugyanis gyorsabban meg lehet inni, mint a forrót, de lehet, hogy sürgősebb dolog miatt kell a WC-re szaladni, mint a másik féltől való menekülés ezt indokolná.
Akit a kissé hosszúra nyúlt sorozat megfogott az azért, akit meg elijesztett, az azért chateljen! Erősítsen meg a tapasztalatokban, vagy cáfolja a leírtakat. Sőt azért sem haragszom meg, ha a vélemény stílusa megengedi, hogy a moderálás után mások számára is olvasható legyen.
Az ünnepi kiadás ellenére a jókívánságok szándékosan maradtak el. Tegye ezt mindenki személyesen, személyessé! Lehetőleg élőben!
