Naná, hogy valami könnyedségre vágyunk az év utolsó napján. De akkor az újévi jókívánságokat nem is gondoljuk komolyan? Legalábbis olyan szimbólumokkal hozzuk összefüggésbe ezeket, amelyekkel nem a saját tetteinkben, hanem a szerencsében bízunk.

Az év végi ünnepség-sorozatot valaki nagyon ügyesen összerakta. Van benne gyermekien meseszerű a télapó világával. A szent karácsony a maga meghittségével és komolyságával. A végére meg egy kis lazulás „hülyeséggel” és feszültség levezetéssel. Január elseje meg mindezek kipihenésére – már aki egyáltalán emlékszik rá. (Ebből kifolyólag nem mindenkinek elég egy nap.)

Sokan azt mondják közhelyes, de azért ők is kikapcsolódnak. Éppen ezért simán beleférnek az újévi kívánságok jelképei a ”(Köz)helycsere-sorozatba” (linkek a cikk végén) csak ezeket nem írtam le – eddig! De valami „érthetetlen” okból kifolyólag a szerencsejátékok „lehetőségein” végignézve ugyanazon alakokkal és tárgyakkal találkozunk, mint az újévi jókívánságok közepette. A lóhere, természetesen 4 herével, akarom mondani levéllel. A malac, ami egy bizonyos alkoholmennyiség után már disznó. A kéményseprő, akit a szakmához való kapcsolat miatt jogszabályi kötelezettség lenne időnként hívni, mégis mindenki a szerencsével hozza összefüggésbe a megjelenését. Végül a patkó, aminek fellelhetősége a lovak úri huncutsággá válásával igencsak ritkaság lett a hétköznapi emberek számára.

Fura dolog a szerencséről, vagy a csodáról beszélni. Hiszen mindkettő olyan, aminek az a lényege, hogy váratlanul köszönt ránk. Magyarul: ha váratlan, akkor nem várjuk. Ha várható, akkor nem váratlan. Akkor, ha másoknak kívánjuk, akkor az trendi? Báááár a mai „modern” világban már az is értékelendő, ha másnak nem akarunk rosszat. (Arra is van jelkép egy bizonyos tőgyes jószág megdöglésével kapcsolatban, ami a szomszédságunkban lakik.)

Az igazi szimbólum-torlódás, ha az évváltást összekapcsoljuk a szerencse megkísértésével a különféle szelvényeken. (Ezek a játékok egyre inkább megjelennek az ajándékok között is.) Ezzel azonban ismét ellentmondásba kergetjük magunkat. Folyamatosan szidjuk az „aktuális” kormányt, hogy ilyen-olyan adókkal sanyargatnak bennünket. Erre rákontrázva a megkeresett – és „végre” az adóktól megszabadított – fizetésünket élvezve, szaladunk a lottózóba, hogy megkísértsük a szerencsét. Fortuna istenasszony oltárán adózva ugyanis jóval több pénzt teszünk be a „közösbe”, mint a hétvégéken a főterek közepén álló tornyos-órás építmények perselyeibe. Még mondja valaki, hogy mennyi hitetlen ember van…

Egyszeri kolléganőm folyamatosan siránkozott:
- Csak egyszer nyernék már a lottón!
Mi meg persze kórusban replikáztunk:
- A jó Isten áldjon meg, legalább egyszer vennél már egy szelvényt!

Mindent egybevetve ez az év is eltel a saját jóságaival és kellemetlenségeivel. Nyugi, a következő is ilyen lesz, még ha változnak is az arányok. De!!! Hogy mennyire szeretném, hogy mindenkinek boldog legyen az új esztendeje? Kívánok a kedves olvasóknak egy olyan kéményseprőt, aki a szájában egy négylevelű lóherét rágcsálva lovagol egy malacon, amit már jó előre megpatkoltak! BÚÉK!

Kép: a pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával

Széljegyzetek a kifordított világ megértésére:

Egy, kettő, három, négy, öt, kivétel, hat.