Itt a hónap vége, nézzünk be a hűtőbe! Mi maradt? Egy kis kolbászvég?

Nem, nem kell megijedni, én még nem vagyok az, aki „hivatalból” tenné ezt. Általában a hétköznapi embereknél nem is lenne erre szükség. Akinél meg volna mit keresni, oda nem fognak időben oda érni, ebben biztosak lehetünk. Sőt, ők lesznek azok, akik majd súgni fognak, hogy hol kellene a padlást söpörni.

Háááát, egy ártatlan kolbászvégből gyorsan ugrottunk néhány évtizedet (vissza). De azért még vannak olyanok, akik emlékeznek „azokra” az időkre. De, hogy ne kelljen a „bezzeg a mi időnk”-ről beszélni, szálljunk vissza a földszintre. Térjünk is be az általam sokat emlegetett „TeCSó, Ósön, Lidli” Bermuda háromszögbe. Ide ugyebár jórészt a kisemberek járnak. A nagy multik mégis komolyan veszik őket, hiszen óriási pénzeket költenek marketingre. Hatalmas táblák hívják fel a figyelmünket mindenféle akciókra. Olyannyira, hogy az apróságok – mert ugye a részletek itt rejlenek – fel se tűnnek senkinek. Stílusosan el is ejtek egy könnycseppet, hogy majdnem pont tíz évvel ezelőtt írtam a 100-as papírzsepi 90-es kiszerelésbe való zsugorításáról. Mondanám, hogy jó volt a marketingje, mert úttörő szerepet vállaltak a „taknyosok”. De pont az volt a lényege, hogy (szinte) észre sem vettük. Tényleg filléres cucc, csak, ugye amilyen mennyiségben vettük, a gyártónak és a forgalmazónak az örömkönnyeket „kellett” vele törölgetni. Félreértés ne essék, nem konkrét átverésről, csak átértékelésről volt szó. Ami egyébként ugyanúgy „átb@szás”, csak olyan kis finom, érzékletes módon.

A szemfényvesztésnél nem feltétlenül a látásunkat módosítják, de a látásmódunkat mindenképpen.

Előbb-utóbb csak összeérnek a szálak, mert a „mindentlefelékerekítünk” című marketingfogásnak is közös gyökerei vannak. Így csak idő kérdése volt, hogy milyen más termékeknél találkoztatunk hasonló jelenséggel. Az persze árucikke válogatja, hogy miképpen lehet őket bevonzani ebbe a körbe. Az olajos halnak pl. nem látsz bele a dobozába. Még a súlyt se kell változtatni, csak az olaj/hal arányt „kell” egy kicsit megváltoztatni. A vaníliás cukornál más a helyzet. Ott olyan kicsi a mennyiség, hogy abból adódóan tuti nem veszed észre a különbséget. Az öblítők, mosószerek esetére megint más dolgot találtak ki. Először ráírják, hogy „X” %-al több van benne. De azt már Te sem figyeled, hogy az ár majd mikor „kúszik” utána. Főleg ha épp lusta vagy és a gyereket küldöd le a boltba. (Arról nem is beszélve, hogy ő méltóztatja e megmozdítani emiatt a kis potrohát.) Mondjuk ma már kisebb gond, mert a telefonján magával viheti a „kis világát” is. Meg neked is jobb, mert utána tudsz szólni, hogy vegyen még egy tucat tojást is. (Ez meg már az idők kezdete óta 10 lett a 12-ból.) Ugye, hogy nagyanyáink idejében is működöt már ez a csomagolás-tökéletesítő eljárás… A vajas tégelyeknél van ahol a csomagolás méretét változtatják, van ahol a töltet mennyiségét.

A kolbász önmagában is különleges eset. Egyrészt mert nem a legolcsóbb kategória, másrészt tartós, legalábbis a füstölt fajta. Így ha marad belőle egy korábbi vásárlásból, akkor azt jó eséllyel még meg lehet enni. Viszont nézd meg a polcokon a hasonló termékeket egymás mellett. (A vákuumcsomagolásokról beszélek.) Szinte azonos az ára a különféle „kóóóóbászoknak”. De, ha figyelmesen megnézed, ügyesen egymás mellé rendezik a 80, 90 és 100 grammos termékeket.

Most képzeljétek el, hogy aki ezt kitalálta, annak levágnának néhány centit a kolbászából. De hitelesen el kellene tudni hintetni azt, hogy ez ugyanolyan f@sz@ mint az eredeti. (Sajnálom, de itt nem lehetett mással helyettesíteni.)

Kép: Pixabay

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.

Az Index címlapjáról már egy ideje eltűnt a „közélet”-re mutató link. Pedig érdemes az ott megjelölt írásokból is válogatni. Segítségül itt a kapcsolat!