Madách, a (telefon-)ember tragédiája
Megint találtak egy burkolatot, ami elfedi az oktatási rendszer hiányosságait. A fedő neve – ami akár fedőneve is lehetne: Mobil-takaró.
Ismét volt egy tanár, aki elcsúszott. Ráadásul egy igazgató. Igaz, ő nem a vasalódeszkán, hanem a mobilon. A következményei meg hát…
Persze ez a probléma-„megoldás” a felettes szerv részéről csak egy, a sok közül. Olyan szempontból még találó is lehet – annyira mobil – hogy bármit el lehet vele kendőzni. Hej, ha ezt Madách Imre megélhette volna, biztos beleírta volna az ember tragédiájába. Mit ad Isten, éppen az ő nevével fémjelzett gimnáziumban borult ki a bili. Alig jelent meg a – szokásos módon sebtében megalkotott – jogszabály, máris – gyakorlatilag statáriális módon – jött a büntetés az első „ellenállóval” szemben.
Egy gimnázium igazgatója nem lehet olyan kreatív, hogy ha kezelni tudja a helyzetet, akkor megoldja? Mégpedig úgy, ne kelljen felesleges erőforrásokat, logisztikát, és időt ráfordítani. Hiszen éppen a jogszabályban foglaltak adták meg a kiskaput ennek rendezésére. („Kivéve a gyevi bírót!”) Csak ugyebár megint fordítva sült el a dolog, mint ahogy azt „nagyjaink” kitalálták. Hiszen a jogalkotók általában úgy alakítják ki a szabályokat, hogy a „barátoknak” legyen egy egérút. Háááát ezt most életszerűen alkalmazta az „ellenség".
Egy évvel ezelőtt még „röhögtünk” a „hülye angolokon” vagy „angol hülyéken”, ahogy tetszik. Az hagyján, hogy ők is szélsőségekben gondolkodtak, nem is találták a megoldást. Nos, nálunk jött egy másik szélsőség, – most hagyjuk a jobb vagy a baloldalt – de ez sem lett, nem is lehetett jó.
Az intézmény vezetésének „pótlása” felől persze ne legyen kétségünk, hogy nem oldódik meg gyorsan. „Jobbik” esetben lesz egy pedagógus, akik gyorsan meghajlik a nyomás alatt. (Mint egy hajtogatható mobil-kijelző.) Rosszabb esetben jön egy pártkáder, aki csak „másodállásban tanár”. Éééééés már meg is van a „látszat”-megoldás. Ez akár döntő is lehet, mert egy esetleges felülvizsgálat vagy ilyesmi biztosan nem lesz.
Korábbi „tanáros” eszmefuttatásaimba már emlegettem a hathatós társadalmi fellépés lehetőségét. (Pontosabban a szakmai körhöz tartozó kollégák együttes megmozdulását.) Csak akkor lehet bármit is elérni, ha mindenki egyszerre „áll fel” és egyértelműen fejezi ki a nemtetszését. De tudjuk, hogy nem lehet teljes az összefogás. Hiszen mindig lesz olyan igazgató, tanár, szülő, akinek olyan „párt”-kapcsolata van, ami miatt nem állhat ki egy össznépi tiltakozás (tüntetés, sztrájk) mellett. Emlékeztek még a Meteorológiai Intézet „feloszlatására”. Egy ember volt, aki nem állt be a sorba, rögtön ő lett az utód. Ha másért nem azért, hogy leoltsa a villanyt.
Látható tehát, hogy megint volt egy valaki, aki megpróbált lépést tartani a korral. Hiszen az úr is így szólt: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – csak hát kiben?
Kép: Pixabay
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
