A nagycsaládo(so)któl mindenkinek meg van a maga véleménye. Lehet őket szeretni, vagy nem szeretni. Lehet csodálkozni, vagy elképedni. Gratulálni vagy elítélni. Lehet őket segíteni, vagy rájuk legyinteni. Lehet nekik drukkolni, vagy egyszerűen csak tudomásul venni (őket). Egy biztos, maguk az érintettek egyet tutira nem mondhatnak, – már ami a család létszámát illeti – én nem tehetek róla! Különleges közösséget alkotnak, így nem meglepő, hogy olyan egyesületek veszik őket körül, amelyek felhívják rájuk a figyelmet. Ennek az összefogásnak köszönhetően jött létre egy olyan pályázat, amelynek „következményei” az érintettekre különös hatással lehetnek. Persze egy ilyen pályázatnak is lehet sajátos értelmezése. Ezért örültem annak a megkeresésnek, amelyben a segítségemet kérték a dolgozat megfogalmazásában. A tervezet azonban nem hogy nem nyert, de még a beadásig sem jutott el. Ugyanis bizonyos elemei „nem álltak összhangban a közösség filozófiájával”. Elkeseredésre persze semmi ok, hiszen egy újabb „írásművel gazdagíthatom” a gondolati szabadságot jelképező gyűjteményemet. Paródiám pedig fényes bizonyítéka annak, hogy görbe tükröt csak az igazán sikeres megmozdulások elé lehet tartani. A pályázat irányelveit a sorszámozott feladatok tartalmazzák! Vezérelve pedig maga a cím: Klímabarát téli szünet.

 

 

Naponta figyeljük a körülöttünk történő eseményeket. Számolatlanul (és olvasatlanul) szórjuk a kukába az elektronikus, és a papíralapú levélszemeteket. Csak sóvárogva figyeljük az EU-s pályázatokat, amelyekben úgy röpködnek a forint- és euró milliárdok, mint a válogatott szitkozódások két szomszéd falu „futball-akadémiájának” örökrangadóján. Most végre eljött a mi időnk! Egy olyan versenyfeladat, amibe mi is bátran beszállhatunk, ráadásul ingyen. Veszíteni nem veszíthetünk semmit, hiszen nekünk sincs semmink! De végre megtudja ország-világ, hogy hogyan is lehet az élőlények emésztőrendszerének végtermékéből (felleg)várakat építeni! A legolcsóbb, és leginkább környezetbarát dolog, ha nem csinálunk semmit. Csak ülünk és nézünk ki a fejünkből. Persze ez nem valami szórakoztató, és nem is túl változatos. Főleg, hogy egész évben ezt csináljuk. De végre eljött a mi időnk, mellyel megmutathatjuk, kreativitásunk határtalanságát.

Halászlé. (’ala Scotland – azaz skót módra. Skóciából hazalátogató rokonunknak is csak egy repülőjegy árába került – szerencsére megvette visszafelé is)

Házunk környéke első látásra katasztrófa sújtotta övezetnek látszik, de mivel „illetékes polgártárs” terepjárója nem jutott be a településünkre, nem volt, aki azzá nyilvánítsa. Mi azonban ebből is csak jól jöhetünk ki. Ha már anyagi javakkal nem rendelkezünk, legalább a pozitív gondolkodásunkat domborítsuk ki. Pincénket elöntötte a belvíz, amit nálunk parasztosan csak talajvíznek nevezünk. Bár az életszínvonal emelkedne úgy mint a természet ilyesfajta adománya. De lám, a matuzsálemi korú sparhertünket kimenekítettük az alagsorból. A fát a főzéshez és a fűtéshez a két hónapja beszakadt tetőnk még megmaradt darabjai biztosították. (vésztartaléknak ott a parketta, aminek térfogata úgyis megnőtt a felpúposodás miatt). Gyufát nem használunk, hiszen annak vége is kémiai eljárással készül. Az utolsó megmaradt szálat 7 lakat alatt őrizzük, hogy megmutassuk az unokáknak, mint Irinyi János hagyatékát. „Szerencsénkre” a múlt heti – nyáriasra sikeredett téli – villámcsapás okozta tüzet még mindig vigyázzuk. Elvileg anya és apa is volt úttörő. Nem csak ennek emlékét, hanem a lángot is őrizzük.

 

- Víz (korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, az ítéletidő jóvoltából.

- (a remény) hal (meg utoljára), de az ár szerencsére a halast is elöntötte, így a szökevényekből nekünk is jutott.

- Hagyma (az megvolt, sőt tegnap is ezt mondta anya apának.)

- Paprika (ott volt a garázsban, egy zsákban, bár azt senki nem értette, hogy miért van olyan színe ott a téglarakás tövében, mint amiből a kéményt építettük.

- Tészta (mire elkészült a hallé, olyan éhesek voltunk, hogy mindenki azt hitte az is volt hozzá)

- Só (Felidéztük az ABBA the Show című turnéjáról hallott beszámolókat)

- Bejgli (természetesen ez elmaradhatatlan.) Ezt a mama hozta, mert ő nem hallott erről az egész klímabarát históriáról, meg náluk a pénz különben sem számít. Nagy Bandó is megmondta: „Pénz, á az a legkevesebb!” Azt ugyan hallottuk, hogy a kolumbiai nagybácsi – aki a mákot küldte – most éppen hűvösön van. Ő ugyanis nem volt hajlandó a földről összesöpört utolsó adag – mintegy kilónyi – mákból ópiumot készíteni, hanem elküldte a szegény rokonoknak, mintegy emelve a karácsony ünnepélyességét.

 

A karácsony természetesen nem lehet ajándékok nélkül. Mindannyian tudjuk, hogy az lenne a legnagyobb ajándék, ha nem lennénk együtt, hiszen a 364 napi folyamatos együttlét után ez lenne csak a felüdülés. Sőt nem kéne ajándék sem, mert ugye nem lenne lehetőség az átadásra. De mivel más sem kíváncsi ránk, így nem sok választásunk maradt, ezt az egy napot (is) csak el kell viselnünk valahogy. Mit is adhatunk egymásnak? Minden olyan érintés, ami évközben elmarad, meglepetésnek számít. Így a pofozkodást most hanyagolni kell. A puszi, egy meleg kézfogás, egy ölelés meg még hasznos is, mert növeli a hőérzetet, így energiát takaríthatunk meg vele. Sőt még be sem kell csomagolni, igaz alapvetően azért otthon is ruhában vagyunk. Ez ráadásul saját erőből megvalósítható, sőt el lehet tenni jövőre is, mert egy évig úgy sem fog még csak eszünkbe sem jutni.

 

Természetesen ilyenkor itt vannak a nagyiék is, így tárgyiasítani is lehet az ajándékokat. Átadjuk nekik a gondosan összegyűjtött sárga lapocskáinkat, amelyek „Készpénz átutalási megbízás” felirattal vannak ellátva. Ők is ellátnak bennünket életvezetési jó tanácsokkal, amiket udvariasan visszautasítunk, hogy tartsák csak meg maguknak. (Köszönjük, nem kérünk azokból, amiket ők sem tudtam megvalósítani…)

 

 

Természetesen az évbúcsúztató is iszonyatos zabálással kezdődik. Mi egész évben nem söpörjük le az asztalt, csak ilyenkor, egyszer, az év utolsó napján. Nagy fazékban vizet forralunk a télnek csak ebben az egy esetben áldásként emlegetett csapadékának olvadékából. Ebben csírátlanítjuk az ételt. Ha enyhe a telünk, a földben már egyéb csírázó anyagokat is találunk, egyfajta primőrként. Kisfiunk meg úgyis allergiás a parlagfűre, így időben eltávolíthatjuk a kertből, ezek kezdetleges, és esetleg áttelelő maradékát. Mivel tűzrevalónk már fogytán, ilyenkor vesszük elő a nyáron gondosan kiszárított, és szalmával kevert ürüléket. (Eleink még Balástyára jártak, ahol a nóta szerint a gané nem vész kárba, és azzal fűtik a fóliát, de ezt csak a nóta mondja…)

 

A vacsora után következnek a különféle programok:

Első, és legfontosabb a játék. Kézen fekvő a bújócska, hiszen a sötétben úgy sem látjuk egymást. Így még nem is kell keresni a szobában különféle tereptárgyakat, ami mögé el lehetne bújni. (Egyébként se lehetne, hiszen már minden éghetőt eltüzeltünk. Természetesen az égésterméket a már egy éve a garázsban álló autónk katalizátorán vezetjük keresztül.) A játéknak akkor van vége, amikor a szomszéd az autójával megáll a kapu előtt felkapcsolt reflektorral Ilyenkor látjuk igazán, hogy ki nevet a végén. A Himnusz előadására nem kérünk fel neves előadókat, hanem mi énekeljük. Elsősorban azért, mert mi tudjuk végig, (legalábbis az első versszakot) másrészt nem viszünk bele egyedi előadásmódokat. (Legalábbis azt hisszük, mert szerintünk a mienk a hiteles…)

 

A fentiekből már kiderült, a szomszédban is itthon vannak, átmehetünk újévet köszönteni. Nincs szükségünk papírtrombitára, így nem is tudjuk szétdobálni annak maradékait. Egyszerűen tölcsért csinálunk a kezünkből. Csak a bukott vállalkozásunk számlahamisítványainak maradékát daraboljuk fel konfettinek. Ennek a másik oldali szomszéd örül különösen, mert a lánya folyamatosan hamupipőkének képzeli magát, és imádja szedegetni. Az újévi malac sivítása összemosódik a kocsmából kiszűrődő hangzavarral. Ebben már elég nehéz megkülönböztetni, hogy éppen melyik ügyeletes szép leánynak, most vajon mijét húzták meg. Vagy pont azért sikít, mert őt nem akarja meghúzni senki.

 

Na, gyerekek, vége a téli szünetnek, indulás, mert mindjárt becsengetnek! Tanuljatok, nehogy meghúzzanak benneteket. Első óra környezetvédelem. A téma a klímabarátság…