Tűzijáték – játék a tűzzel

Valaha jelképpé vált. Egy olyan eseményre emlékezve, amely alapján mindenki büszke a magyarságára. Mára a helyzet „kissé” megváltozott. Már az is erény, ha valahol nincs?

Szemfüles követők már láthatták a „képszöveget” (vagy „szövegképet”, ahogy tetszik) a blog facebook oldalán. A különféle hangulatjeleket küldők között megpróbáltam valamiféle összefüggést keresni. Háááát nem sikerült. Persze ez nem is lehet véletlen, hiszen az ember nehezen tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Olyan szempontból viszont „mindegy”, hogy így vagy úgy, de potyognak a könnyei.

tuzijatek_szoveg.jpg

Az utóbbi években kicsit más szemmel nézünk az aug. 20.-i tűzijáték előkészületeire. Az első emlékezetes év a tragédiával végződő 2006-os eseménysor volt. Sajnos akkor nem az előkészületek voltak előtérben. Pontosabban ezek csak a halálos baleset után váltak (volna) fontossá, ha azok megfelelőek lettek volna… Azóta valóban fontos az „előjáték”, de az utóbbi években ez is megváltozott. Azt, hogy COVID mindenre rányomja a bélyegét, lassan „megszokjuk”, bár egyre nehezebben vesszük tudomásul.

Kicsit lassan érkeztem el az anyagiakhoz, de azt azért ne feledjük, hogy egy ilyen látványosság nem kevés pénzbe kerül. Így volt ez a múltban is, és így lesz ez a jövőben is, már amíg lesz. Lesz? Mármint pénz, tűzijáték, és nem utolsósorban jövő. Ami most (és mindörökké) leginkább foglalkoztatja az embereket, az a pénzügyi rész, hogy milyen forrásból fognak durrogtatni. Ennél jobban most csak a politikával összefüggésbe hozható háttér kap nagyobb hangsúlyt. Bár a kettő között egyre inkább olyan „látványos” a párhuzam, mint a sötét égen a színes rakéták.

Mostanra odáig jutottunk, hogy mind a kormány-, mind az ellenzéki oldal „szimbólumává válik” az ünnepi látványosság megrendezése, vagy éppen elmaradása. Sőt, még azt is hozzátehetjük, hogy a „megítélésben” tavaly óta nem sok minden változott.

Sokan tudják a közeli ismerősök közül, hogy mi kétlaki életet élünk, ha nem is egészen a „klasszikus ingázós” stílusban. Az egyik „láb” egy ízig-vérig FIDESZ-es kötődésű megyeszékhelyen, ahol viszonylag gyorsan letették a voksukat az esemény „durrogtatós” részének elmaradása mellett. Persze az ünnep köré „felépített” Hírös Hét Fesztivált azért megtartják. Naná! Hiszen a jelentős bevételt hozó esemény elmaradása bizonyára érzékenyen érintené a költségvetést. A másik település a „nagyok” közül az szinte egyetlen, ahol még nem megfelelő a „klíma” narancsligetek számára. A napfény városa kisebb huzavona után szintén úgy döntött, hogy ott sem lesz hanghatásokkal kísért „fényszennyezés”. No, de nem magam miatt említettem ezeket a lakóhelyeket. Biztos vagyok abban ugyanis, hogy egyik esetben sem a látványosságra szánt összeg az irányadó. Nyilván mindkét helyen megfogalmazták, hogy a szociális háttér segítése, vagy másféle „jótékonysági” cél az, amire most próbálják felhasználni a „látványosságra” félretett keretet. Egyértelműen politikai „színházról” van tehát szó. Igen, tudom, a nagyobb településeket is megérintik a megszorítások. De józan paraszti ésszel nézve, és a (két) város híreit olvasva – no meg a „pletykákat” is hallva, – felmerül a gyanú, hogy azért jutna egy kis puffogtatni valóra is. Itt is, ott is. Persze lehet olyanoknak is fájna a ráfordított összeg hiánya, akik végképp nincsenek erre rászorulva.

Még egy „adalék”: mindkét városban volt szerencsém korábban megtekinteni az eseményt, és az emberek reakcióból arra a következtetésre jutottam, hogy szükségük van egy ilyen „ingyenes” látványosságra. Miközben azt is tudom, hogy ingyen csak a sajt van az egérfogóban.

Egy ilyen eseményen futottam bele az élet „egyik legnagyobb ellentmondásába”. Egy résztvevő ugyanis a karjaiba fogott – egyébként nem túl kis méretű – jószággal jelent meg. Úgy látszik, ilyenkor a kormánypárti kutyák és az ellenzéki macskák is megbocsátóak.

Az viszont igaz, hogy nem emeli a megemlékezések színvonalát, ha „minden sarkon” van egy ilyen látványosság. De azt sem várhatjuk el mindenkitől, hogy a fővárosba utazzon, ahol biztosan megtartják. Pl. a hajléktalanoktól, akiknek legalább ez hoz egy kis fényt az éjszakába. Na, meg a munkanélkülieknek sem egy nagy vigasz, hiszen már a „lámpagyárba” sem mehetnek dolgozni. Már nem csak a Tungsram-ot számolták fel, hanem annak utódai is mentek a sötétbe. De mi azért bizakodjunk, hogy lesz még valami, ami megvilágítja az elméket…! 

Kép: Saját 

Korábbi „mém”-képek írásos kiegészítése.

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával