Akik már régebb óta olvassák az itteni „agymenéseimet”, tudhatják, hogy ennek a blognak van egy társoldala, pontosabban kettő is. Egyik a „Lépcsőház”, a másik az „Eszperente-mellesleg”. Az első gyakorlatilag az őshazája a mostaninak, a második viszont, sokáig arra várt, hogy valami, vagy valaki igazából lelket öntsön beléje. Ha minden igaz, akkor most megtört a jég. Ha nem is egyfajta isteni sugallat, hanem – ami talán még életszerűbb – egy lelkes olvasó hatására. Azzal, hogy többek számára is érdekesnek tűnjön a dolog, megpróbálom felturbózni az egyébként is speciális irányvonalat.

Igaz, a mostani hétvégén nem jött össze a mozizás, de van mivel kárpótolni az olvasókat, sőt a lelkes mozi rajongókat is! Az M1 ma este (is) műsorára tűzte a Némó nyomában című mesét. Ebben a „kissé” sajátos környezetben bepillanthatunk egy 2003-as rádióadás forgatókönyvébe. Akkor lehetőségem volt – vendégként – az azóta megszűnt Juventus Kecskemét stúdiójában, néhány mozis adást szerkeszteni. Számomra tehát a mostani alkalom több szempontból nosztalgikus! A szövegen csak minimális változtatásokat hajtottam végre, inkább kihúztam, ami már esetleg nem aktuális! Vigyázat, hosszú lesz! De már megszokhattuk, hogy a neten nincsenek korlátok. Akit érdekel, elolvas akár három (gépelt) oldalt is, akit meg nem, az egyet sem. Pedig érdemes a végére járni, mert nem „csak” egy egyszerű filmajánlóról van szó.

Manapság egyre inkább „divat” hogy mindent több oldalról megvizsgálunk. Sajnos nem feltétlenül mindig jó értelemben. A következő versben is van némi ellentmondás annak megítélésében, hogy kinek is szól valójában. Lépjünk is túl ezen, és közelítsük meg a dolgot pozitívan, pl. a siker oldaláról. Az alábbi „szerzeményemet” egy netes pályázatra alkottam. A POÉTA PORTÁL felhívására született egy vers a delfinről, olvassátok szeretettel, és döntsetek szívetek szerint. A zsűri a 8. helyre rangsorolta.

A halász és a delfin

Samu aki heringhalász,

ma is messze evezett.

Ki tudhatná nála jobban,

delfint látni élvezet.

 

Nem hatnak már rá a halak,

valami mást keresett.

Nem tudta még ugyan, hogy mit,

úgy érezte elveszett.

 

A farsang már sokakat sokféleképpen megihletett. A közelmúltban lehetőségem volt egy „civil szerveződésű” mulatságon részt venni. Úgy éreztem, hogy átlépve a klasszikus formákat, az egész „beszédet” egy új köntösbe burkolom, így egy kissé sajátos formában mondtam el a pohárköszöntőt.

Azt mondják a média „nagy tanítói”, hogy egy beszélgetésben nem szabad olyan kérdéseket feltenni, amire egyszavas válaszokat lehet adni, mert akkor az interjú halálra van ítélve. Persze ez nem egy beszélgetés, hanem egy regény. Akkor hogyan jövök én egy olyan példával elő, ami nem kapcsolódik ehhez? Először is elismerem, – és gyakran hangoztatom is – hogy minden példa rossz. Másodszor viszont az író „rosszalkodik” azzal, hogy egyszerűen kiszól a könyvből! „Te mit tettél volna kedves olvasó?” (sic!) Akkor ez most egy interaktív kiadás? – kérdezhetnénk, talán joggal. Annyiban mindenképpen, hogy ez a fajta tálalás sokkal inkább gondolkodásra késztet bennünket. Hajlamosak vagyunk ugyanis a műveket általában utólag értékelni. De a szerző most rávezet bennünket arra, hogy neki abban a pillanatban kellett döntenie, és ezt legyünk szívesek megérteni. Olyan ez, mint a bíró helyzete a fociban. Neki sincs ismétlés, nincs idő megvárni a meccs végét egy adott ítélet miatt. (Fúj, már megint egy rossz hasonlat!)

Ha rajtam múlt volna, még egy kérdőjelet is tettem volna a végére. Mert azért, ne hagyjuk már annyiban! A negyvenedik életévet megélni nem nagy dolog, mondják, akik túl vannak rajta. S milyen igazuk van! Átlépni a „bűvös” dátumot? Nos, ez sem okoz komolyabb erőfeszítést, legalábbis fizikailag. A természet megoldja. Úgy, mint a többit, egyik napról a másikra. Lelkileg egy kicsit már más a szitu, persze azért vagyunk mi emberek ennyire különbözőek, hogy mindenki másképp élje meg. Lehet óriási bulit csapni, de az is egy „jó” megoldás, ha a tortára néhány évvel kevesebbet írunk. (Az már szinte általános jelenség, hogy a gyertyák darabszámával nem sokkoljuk magunkat, meg a közvéleményt.) Majd a 100. után. Az lesz csak az igazi látványosság!

Karácsony táján igencsak sokat foglalkozunk azokkal, akik valamiféle lelki okokra (is) visszavezethető betegségben szenvednek. A hétköznapok valóságában azonban sokkal több olyan emberrel találkozhatunk, akiknek pszichológusra vagy pszichiáterre van szüksége ahhoz, hogy „normális” életet éljen. Az alábbiakban egy pályázatra készült írásom olvasható. A történet ugyan mind szereplőiben, mind cselekményében kitalációra alapul, a dologban „sajnos az a szép”, hogy akár igaz is lehetne.

Az írásnak van egy különlegessége, mégpedig maga a megjelenés formája. Akik egy kicsit is ismerik a cset világát, persze nem csodálkoznak. De akik nem kóstoltak még bele ebbe a (csak fizikailag egyszerűnek tűnő) közegbe, ne akarjanak ennyiből ítéletet mondani erre a „jelenségre”. Olvassák el inkább a hozzá kapcsolódó mini sorozatomat. De mindenekelőtt lássuk a történetet!

A média bűvöletében

Az itt megjelenő írásokat gyakran toldom meg – szóban – azzal, hogy ez csak egyfajta agymosás a zűrös hétköznapokban. A cél is elsősorban az, hogy az enyémet tisztítsam meg. Na de nem tenném közzé, ha nem tudnám, hogy másokat is érdekel(het), még ha nem is merik bevallani.

Lassan közeleg az év vége, és ilyenkor az a „trendi” hogy összefoglalókat írjon az EMBER. Na, azért tőlem távol álljanak az ilyen dolgok, ezt a kiváltságot meghagyom a politikusoknak. Mert, ahogy a klasszikus Parabola című műsor egyik rovata is ezt tükrözte: „a politikus is volt ember”!

Kortársaim, meg az idősebbek közül talán még néhányan, emlékeznek egy focimeccsre, amit 1981.október 31-én játszottunk a norvégok ellen. A VB selejtezőt 4-1-re megnyertük a Népstadionban, amit akkor még hivatalosan (is) így hívtak. Futott a szekér, a rákövetkező évben ki is jutottunk a spanyolországi VB-re. Az akkori sikeredzőt – Mészöly Kálmánt – szárnyai alá vette a média. Igaz, az őt bemutató riportfilm nem éppen azt a hatás váltotta ki az átlag magyar állampolgárból, mint azt egyesek szerették volna. De akkor talán még ez is belefért…

Ha valaki egy internetes pályázat közelébe kerül, sok minden jut az eszébe a fejébe. Sajnos elsőként az, hogy mennyire vegye komolyan! Szerencsére vannak még olyan felhívások, amelyekre érdemes odafigyelni. Kis csapatunkkal nekünk is sikerült „belefutni” egy ilyenbe. Persze a varázsszó sok mindent meghatározott: „Aranyanyu”.

Innentől kezdve már csak reménykedhettünk, hogy valóban egy nívós, hiteles és a címéhez méltóan bensőséges, igazi szívhez szóló történetcsokorba futunk bele. Azt hiszem, hogy korunk megszokott (sablonos) felhívásai között most valódi értékre bukkantunk. A Nők Lapja Cafe idén is meghirdette a Richter az Aranyanyu díj odaítéléséről szóló pályázatát. Orvosnőkre, pedagógusokra, egészségügyi szakdolgozókra lehetett szavazni. A hölgyek közötti kapocs, a világ egyik legerősebb köteléke, hogy mindannyian édesanyák.

A több száz beküldött anyag ellenére abban reménykedtünk, hogy a mi történetünk is nagyobb nyilvánosságot kap azzal, hogy a döntő szavazáson is részt vehetünk. Nos, ez utóbbi nem sikerült, de mindenképpen szeretnénk, ha „mesénk” főhőse minél több ember számára lenne ismert és elismert. Úgy is mint orvos, úgy is mint édesanya. Íme, a történet, amelyre elég furcsa azt a kifejezést használni, hogy pályamű:

Már-már azt hittük, az idén nem lesz ősz. A nyárból egyenesen a télbe fordul az időjárás. De aki azt gondolta, hogy ebből kimaradhat a politika az nagyon téved. Sőt, lassan az időjárás jelentés államosításáról is lerágjuk az utolsó csontot. De az őszt nem lehet csak úgy kihagyni. Itt a levélhullás ideje.

Fúj, már megint politizálok! – látszólag. Pedig dehogy, csak időnként nekem is elönti a kaka az fejemet. Bizonyára többen olvastátok, hogy újabb levelet akar nekünk küldeni Orbán Viktor. Én szeretnék egy kicsit spórolni neki. Sőt, ezzel magamnak, és még sok másnak is visszatartanék némi pénzmagot a zsebében. Arról ugyanis – gondolom – nincs vita, hogy ezt is nekünk kell(ene) megfizetni.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Ádám úgy érezte, hogy egy kicsit le kell hűtenie magát, de amikor hidegebbre állította a keverőcsapot, megborzongott, és úgy döntött, mégsem kínozza magát. Az átlagosnál így is tovább engedte a fejére a vizet. A lány viszont annyira belefeledkezett az olvasásba, hogy fel sem nézett a papírból, amikor a fiú mellé ült. Egy két könnycsepp már ráhullott a levélre, de mivel már oda volt készítve néhány papír zsebkendő meg egy plüsselefánt, Ádám látta, hogy Brigi kezdi egy kicsit otthonosabban érezni magát. Ettől egy kicsit ő is megkönnyebbült, gyengéden a hátára fordította, és megcsókolta. A lány egy pillanatig sem habozott. Összeszorította könnyes szemeit, és átölelte a fiút.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

-              Te végig itt voltál? – kérdezte Brigitől.

-              Ühüm, hüppögött a lány, de a hirtelen világosságtól, meg a sírástól felpuffadt szemeitől egyébként sem tudott a fiúra nézni.

-              Tudtad, hogy jövök? – és közelebb hajolt.

-              Sörszagod van – morogta Brigi az orra alatt.

-              Neked is szia!

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

-              Szia, nem felejtettelek el, most indulok, mondta Ádám határozottan.

-              Ott áll a taxi a ház előtt, azt mondta a sofőr, hogy már kétszer dudált, de nem került elő senki – jött a reakció.

-              Ne haragudj, nem vagyok otthon, megmondanád neki, hogy jöjjön át az egyetemi parkolóba?

-              Persze, de mit keresel ott?

-              Ez most hosszú lenne, de ha van elég söröd, akkor elmesélem.

-              Na, te sem vagy egyszerű ember úgy látom!

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Kedves Brigi és Ádám!

Nem tudhatom, kinek a kezébe kerül először a levél, de az majd eldönti, hogy mi legyen a további sorsa. Iszonyatos nagy hülyeséget csináltam. Sajnos többet is, bár előttetek most csak a legutóbbi az, amire sokáig emlékezni fogtok. A korábbiakról lehet, nem is tudtok, a mostani döntésemről pedig még továbbra sem tudom, hogy jó lesz e nekem, vagy bárki másnak. Egy történettel kezdem:

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Nagyon lassan nyílt ki a fürdőszoba ajtaja. Először csak egy láb jelent meg, a lakkozott rózsaszín körmökkel. Majd előtűnt egy lány köntösbe burkolózva, fején a hatalmas kapucni, teljesen az arcába húzva. Csak néhány hajtincs lógott ki két oldalon. De amikor előrelépett, a vizes lába megcsúszott a padlón, és félrebillent a fejfedője.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Három hét telt el a házibuli, majd az első „kézfogó” óta. Ragyogtak, amikor találkoztak, de sajnos erre elég ritkán került sor. Egy kézszorítás, röpke puszi. Élményszámba ment, amikor tudtak egy órácskát kézen fogva sétálni az elég korán beköszönő téli hidegben. Nagyon sokat tanultak, készülve a félév lezárására és a vizsgaidőszakra. Egyetlen hétvégét sem tudtak együtt tölteni sőt, Ádámnak hét közben is haza kellett utazni néha, mert a családban nem mentek jól a dolgok. Erről nem igazán mesélt a lánynak, hiszen örült, ha vele lehetett, ilyenkor próbált a mosolyából erőt meríteni. Persze neki is el kellett mesélni, hogy miért nem futottak össze többször az itt töltött két és fél év alatt, mi történt vele.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Ahogy hazafelé sétált, próbálta másfelé terelni a gondolatait, bár nem volt egyszerű. Ez azért mégse az a helyzet, amit az utcán kell átgondolni. Megcsörrent a telefonja. Tudta, hogy Briginek most már nem kell Timitől megkérdeznie a számát, de ez azért mégis gyorsnak tűnt. Hirtelen megkönnyebbülést érzet, amikor nem egy telefonszámot látott, hiszen Brigié még nem volt elmentve. Timi volt.

Nehéz volt megmozdulni, de muszáj volt, mert Briginek teljesen kiszáradt a szája. Mindkettőjüknek töltött a teából, ami most már azonnal fogyasztható hőmérsékletűre hűlt. Ádám közben ujjaival elért egy ceruzát, és egy az egyik füzet sarkára rá tudott írni egy megjegyzést: „Hosszú napunk lesz”. Brigi elmosolyodott, de nem hagyta magát, hogy kiessen a szerepéből. Bár a lány eredetileg nem így tervezte, azért hogy láttassa, az írásbeli kommunikáció is felér egy megszólalással, úgy döntött megbünteti a fiút. Olyan részletekbe is beavatja, amit eredetileg nem szándékozott elmondani. Csak, hogy láttassa ő is tud alkalmazkodni egy megváltozott körülményhez. Újabb kézfogás, és folytatás…

-              Szabad! – de közben nagy csörömpöléssel ledobta a kanalat, mert az még mindig a kezében volt, egyfajta feszültség levezetőnek.

-              Te még pizsamában vagy? – kérdezte Ádám. Persze inkább csak az örömét akarta kifejezni, hogy a nem sokat takaró top még inkább kiemeli a lány karcsú derekát, mint a tegnap esti farmer-pulcsi kreáció.

-              Neked is szia! – csattant fel a lány – örülök, hogy kipihented magad, és visszatért a tegnapi éned!