A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül

A bevándorlás hajnalán – afrikai mese

2019. május 25. - Jumbóka

Ritka az a pillanat, amikor egy írás melléklete készül el hamarabb, mint maga a fő-folyam. De az eredeti értekezés olyan hosszúra sikeredett, hogy ez csak egyfajta mellékvágány lett. De mint történet, önmagában is megállja a helyét.

Tovább

1000 lámpás fénye

A csillagászok örömünnepet ülnek, amikor névadó égitestjeik valamiféle együtt állásba rendeződnek. Olyankor mindig egyfajta tudományos ritkaság történik, amire már jó előre felkészülnek. A most következő hétvégére nekünk is több jelentős esemény jut, mégis minden az EP-választások körül forog. Mi…

Tovább

Hosszú fül és rövid farok

  Idén is eljött a „nyúlünnep”, amúgy rendesen, tehát sosem akkor, mint az előző évben. Sőt, lassan már olyan hosszúra nyúlik mint a „tapsi” füle. De ne feledjük, ennek a jószágnak is van egy másik alkatrésze, ami pont az ellenkező végén található. Mivel a magyar politika is erősen keresztény…

Tovább

„Anti” — nőnap

Sokan felkapják a fejüket, ha ilyesfajta párbeszédeket hallanak, mások meg lehorgasztják. De miért is? Talán szégyellik, hogy ilyesmit egyéltalán elolvasnak. Mások már azon is elborzadnak, hogy ezek a gondolatok megfordulnak egyesek fejében. Pedig – amint a mellékelt példák mutatják – elő is bújnak.…

Tovább

Ezzel kitörölhetjük…

Papírnagyhatalom vagyunk. Alapanyagunk ugyan ehhez sincs, mint a hogy sok minden máshoz, de majd mi megmutatjuk. Mi több, alkalmazzuk is. Ha másképpen nem, még mindig az „anyja neve, három példányban” szlogenből élünk… Sok, papír sok ügyintézés, hosszú folyamat, mert így látszik a fontosság. Sőt…

Tovább

Kifordított világ

Kifordított világban élünk. Hogy kit/mit hova soroljunk, azt már Geszti Péter óta tudjuk, hogy a minősítéssel óvatosan kell bánni. Hiszen hogy „ki a bolond és ki a ’normális’, a különbség néha minimális”! Sőt abban is egy egyre inkább biztosak lehetünk, hogy nem feltétlenül az a „jó” oldal, amelyen…

Tovább

Lefőtt a kávé

A mai reggel is úgy indult, mint a többi átlagos hétvége. Lustálkodás, nyújtózkodás, macskamosdás, reggeli és kávé. (Tudom, most sokan utálnak rosszallásukat fejezik ki, mert nem sírom tele az internetet, hogy milyen sz@r nekem.) A feketét én gyorsan betolom, de tudom, vannak akik szürcsölgetik,…

Tovább

Boldog Karácsonyt Áder János!

Kicsit úgy érzem magam, mint kisiskolás koromban, amikor a levélírást tanultam. (Fiatalabb olvasók, most néznek bambán, pedig a ’70-es években még volt ilyen…) Ismert vagy leginkább ismeretlen embereknek kellett levelet írni, (tollal papírra) hogy megtanuljuk a formaságokat. A hasonlóság a…

Tovább

Gyökerek

Ha valaki bármilyen módon kinyilatkoztatásra vetemedik a Való Világ legújabb (de akár valamelyik régebbi) szériájával kapcsolatban, automatikusan rásütik, hogy: gyökér. Pedig a véleménynyilvánítás szabadsága őt is megilleti. Gonoszság lenne alapból leminősíteni valakit, aki egyáltalán felemlegeti…

Tovább

(KÖZ)helycsere 6. rész: 10.000.000 partjelző országa

Ebben a fene-nagy focilázban (na jó, maradjunk a hőemelkedésnél) ugyan kiben ne fogalmazódott volna meg, hogy Magyarország a 10.000.000 játékvezető országa. No, meg persze a tízmillió miniszterelnök, szövetségi kapitány, kitűnő sofőr, és megannyi más mesterség szakavatott képviselőjének otthona.…

Tovább

Magyar ember evés közben… legfeljebb 100 szót mond

Ismét bevállaltam egy 100 szavas kihívást. A feladatot itt olvashatjátok: Aranymosás Az én megoldásomat meg itt: csak, hogy ne kelljen keresni: Egy izzadságcsepp gördült le a háziasszony homlokán, de a szemgödrén átfutva inkább könnyként hatott. Talán utoljára látta egy asztalnál a családot.- Az…

Tovább

Szabadidőmben az Aranyökörben

Öri bari, öri hari. Valahogy így kezdődtek és végződtek a „nagy” barátságok óvodás és kisiskolás korunkban. Sokaknak vannak még kellemes emlékeik ebből a korszakból még úgy is, hogy az akkori szereplők már szó szerint szerteröppentek a nagyvilágban. (Vigyázat a dőlt betűk még akár szoros…

Tovább

Hol az ARC(om)?

Várom a szeptembert! Már ez a mondat önmagában sokakban megütközést kelt, hiszen első körben mindenki az iskolakezdésre gondol. Nem, nem. Én sem kezdtem álszenteskedésbe miután befejeztem az iskolai tanulmányokat. (Még így 30 évvel az utolsó évzáróm után sem.) Sokakkal együtt én is az ARC-ért…

Tovább

Hé paraszt, nézz a (görbe) tükörbe!

Klasszikus lenéző megszólítás, ezt irodalmi tanulmányainkból (is) tudjuk. Erre még azok is emlékeznek, akik, akik sosem szerettek verseket magolni. Toldi akkor is belénk rögződött, amikor más felelt. De maga a fogalom mindig megmaradt, még akkor is, ha már mindennek és mindenkinek van „modernebb”…

Tovább

Tisztelt (videó)bíróság!

Sokféle értelemben hallottuk már, hogy valamit megszerezni sokkal könnyebb, mint megtartani azt. Persze hogy az egyik példa itt is rosszabb a másiknál, de a megfelelő mélységig leásva mindig valami elgondolkodtatóba ütközünk. (Így van ez a jogosítvánnyal, a slágerlista első helyével vagy a…

Tovább

Apátok…-át!

Rossz az, aki rosszra gondol, hogy egy elcsépelt közhellyel kezdjem. Sőt, hogy egyiket a másikba öltsem, megint egy hangzatos „valaminek” a napja a mostani vasárnap. Az apáké. Miért lenne ez baj? Nem baj, dehogy! Pusztán pontosan annyi jelentőséggel bír, mint bármi másnak a napja. Arra ugyanis, hogy…

Tovább

Vigyázat, munkaveszély!

Íratlan szabályok rögzítik, hogy a blogbejegyzésekben ne lehessen konkrét terméket, céget népszerűsíteni. Pedig lassan le kellene számolni ezzel a tabuval. Irdatlan mennyiségben tolják elénk a képernyőkön az egyre intimebb tartalmakat, különféle egészségmegőrzési praktikaként hirdetve. Napi szinten…

Tovább

Civil – ARC 2017

Régen mutattam már meg az arcomat. Utoljára 2014-ben. Jó-jó, tudom, akik naponta látják, már akár elegük is lehet belőlem. Talán azért, mert nem is tudják, hogy van másik is. Egyesek – úgy látatlanban – azt gondolhatják, hogy akkor ez a kétszínűségnek egyfajta megjelenési formája. Én hagy…

Tovább

Pappa Pia - napokkal a bemutató után

Nosztalgiával tér vissza a beszámoló, amely mozis élményeket oszt meg az olvasóval. Látnivalókat írásban. Elsőre ugyan képzavarnak tűnik, de aki korábban is olvasta a hasonszőrű irományokat meg fogja érteni a lényeget. Aki meg most találkozik először vele(m), Még az is lehet, hogy meg fog(ja)…

Tovább

A tojás lelke – 100 szóban

A blogon rendszeresen beszámolok egy számomra nagyon kedves játékról. Most csak a legutóbbi fordulót linkelem vissza, de a rendszeres olvasóim már tudhatják, miről van szó. (Persze ez alapján az újak is megtalálnak minden fontos információt.) A mostani kiírásnak – pontosabban az én szereplésemnek –…

Tovább

A remény 97 perce

Nem egyszer adtam már hangot különféle fórumokon annak, hogy mekkora tisztelője vagyok Dárdai Pálnak. Még akkor is vallom ezt, amikor valamelyik kutyaütő csapatából akar(t) harcképes (még akár nemzetinek is titulált) 11-et varázsolni. Azt hiszem, vagyunk ezzel így néhányan. Még akkor is képesek…

Tovább
süti beállítások módosítása