Avagy, megint a 6-os bűvöletében…

Az éjjel felijedtem. Ritkán álmodom, de akkor eget verő hülyeségeket. Azt láttam magam előtt, hogy nézem a meccset, és a hollandok vezetnek 1:0-ra. A képváltásokkal nem voltam teljesen tisztában (hiába elég későn, pontosabban korán volt), de egyszer csak én is a csapat tagjaként játszottam, és a végén 2:1-re nyertünk. Te jó ég – futott át az agyamon! Ekkora baj van? Már nekem is be kell állnom? Persze eddigre már felébredtem, és meg kellett állapítanom, hogy még annál is nagyobb a baj, mint amit eddig sejtettünk. Elég sok idő eltelt már a meccs lefújása óta, de ezzel kapcsolatban sok-sok furcsa emlék, és néhány tiszta gondolat futott át a fejemen.

(A félreértések elkerülése végett: nem egyenlő a húsvéti tojással.)

Mivel az alábbi eset alig egy hete történt, magam is kíváncsi vagyok, mennyire szépíti meg az idő a történteket. Pontosabban azokat már nem, de nem tudom, hogy az akkor igencsak felforrósodott hangulatot mennyire tudom még érzékeltetni.

Na várjatok csak…

Az első iromány (ezen a fórumon) egy valós történet. Természetesen én fogalmaztam meg a saját stílusomban (ezen nem is kell különösebben meglepődni). Egyetlen szépséghibája, hogy nem ebbe a fórumba íródott eredetileg. Ez egyébként a szövegből is kiderül, hogy nem ez volt a célterület. Az eredeti címzettet nem idézem meg, hiszen nem szándékom a lejáratása, bár a szakavatott internet olvasók lehet így is rájönnek. Mindegy. Lényeg, hogy a blog gazdája nem tartotta közlésre alkalmasnak, –  valószínűleg – ezért nem jelentette meg.

Mint ahogyan a blog neve is mutatja, ez a Lépcsőház blog (www.lepcsohaz.blog.hu) társfelülete. Azért jött létre, hogy szerző (jómagam) ne legyen beszorítva sem a négy fal, sem egy konkrét blog (téma) korlátai közé. Ide tehát minden belefér, ami onnan kimaradt. Persze létrehozhatnék több célirányos, – mondhatni szak-blogot – de akkor (ismerve magamat) egy idő után én se igazodnék ki rajtuk. A lényeg, hogy az egyéni stílus (mely időnként „kissé” ironikus) marad, csak a világ tágul ki, ami a szellemi szabadságban is meg mutatkozik.