Már-már azt hittük, az idén nem lesz ősz. A nyárból egyenesen a télbe fordul az időjárás. De aki azt gondolta, hogy ebből kimaradhat a politika az nagyon téved. Sőt, lassan az időjárás jelentés államosításáról is lerágjuk az utolsó csontot. De az őszt nem lehet csak úgy kihagyni. Itt a levélhullás ideje.

Fúj, már megint politizálok! – látszólag. Pedig dehogy, csak időnként nekem is elönti a kaka az fejemet. Bizonyára többen olvastátok, hogy újabb levelet akar nekünk küldeni Orbán Viktor. Én szeretnék egy kicsit spórolni neki. Sőt, ezzel magamnak, és még sok másnak is visszatartanék némi pénzmagot a zsebében. Arról ugyanis – gondolom – nincs vita, hogy ezt is nekünk kell(ene) megfizetni.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Ádám úgy érezte, hogy egy kicsit le kell hűtenie magát, de amikor hidegebbre állította a keverőcsapot, megborzongott, és úgy döntött, mégsem kínozza magát. Az átlagosnál így is tovább engedte a fejére a vizet. A lány viszont annyira belefeledkezett az olvasásba, hogy fel sem nézett a papírból, amikor a fiú mellé ült. Egy két könnycsepp már ráhullott a levélre, de mivel már oda volt készítve néhány papír zsebkendő meg egy plüsselefánt, Ádám látta, hogy Brigi kezdi egy kicsit otthonosabban érezni magát. Ettől egy kicsit ő is megkönnyebbült, gyengéden a hátára fordította, és megcsókolta. A lány egy pillanatig sem habozott. Összeszorította könnyes szemeit, és átölelte a fiút.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

-              Te végig itt voltál? – kérdezte Brigitől.

-              Ühüm, hüppögött a lány, de a hirtelen világosságtól, meg a sírástól felpuffadt szemeitől egyébként sem tudott a fiúra nézni.

-              Tudtad, hogy jövök? – és közelebb hajolt.

-              Sörszagod van – morogta Brigi az orra alatt.

-              Neked is szia!

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

-              Szia, nem felejtettelek el, most indulok, mondta Ádám határozottan.

-              Ott áll a taxi a ház előtt, azt mondta a sofőr, hogy már kétszer dudált, de nem került elő senki – jött a reakció.

-              Ne haragudj, nem vagyok otthon, megmondanád neki, hogy jöjjön át az egyetemi parkolóba?

-              Persze, de mit keresel ott?

-              Ez most hosszú lenne, de ha van elég söröd, akkor elmesélem.

-              Na, te sem vagy egyszerű ember úgy látom!

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Kedves Brigi és Ádám!

Nem tudhatom, kinek a kezébe kerül először a levél, de az majd eldönti, hogy mi legyen a további sorsa. Iszonyatos nagy hülyeséget csináltam. Sajnos többet is, bár előttetek most csak a legutóbbi az, amire sokáig emlékezni fogtok. A korábbiakról lehet, nem is tudtok, a mostani döntésemről pedig még továbbra sem tudom, hogy jó lesz e nekem, vagy bárki másnak. Egy történettel kezdem:

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Nagyon lassan nyílt ki a fürdőszoba ajtaja. Először csak egy láb jelent meg, a lakkozott rózsaszín körmökkel. Majd előtűnt egy lány köntösbe burkolózva, fején a hatalmas kapucni, teljesen az arcába húzva. Csak néhány hajtincs lógott ki két oldalon. De amikor előrelépett, a vizes lába megcsúszott a padlón, és félrebillent a fejfedője.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Három hét telt el a házibuli, majd az első „kézfogó” óta. Ragyogtak, amikor találkoztak, de sajnos erre elég ritkán került sor. Egy kézszorítás, röpke puszi. Élményszámba ment, amikor tudtak egy órácskát kézen fogva sétálni az elég korán beköszönő téli hidegben. Nagyon sokat tanultak, készülve a félév lezárására és a vizsgaidőszakra. Egyetlen hétvégét sem tudtak együtt tölteni sőt, Ádámnak hét közben is haza kellett utazni néha, mert a családban nem mentek jól a dolgok. Erről nem igazán mesélt a lánynak, hiszen örült, ha vele lehetett, ilyenkor próbált a mosolyából erőt meríteni. Persze neki is el kellett mesélni, hogy miért nem futottak össze többször az itt töltött két és fél év alatt, mi történt vele.

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Ahogy hazafelé sétált, próbálta másfelé terelni a gondolatait, bár nem volt egyszerű. Ez azért mégse az a helyzet, amit az utcán kell átgondolni. Megcsörrent a telefonja. Tudta, hogy Briginek most már nem kell Timitől megkérdeznie a számát, de ez azért mégis gyorsnak tűnt. Hirtelen megkönnyebbülést érzet, amikor nem egy telefonszámot látott, hiszen Brigié még nem volt elmentve. Timi volt.

Nehéz volt megmozdulni, de muszáj volt, mert Briginek teljesen kiszáradt a szája. Mindkettőjüknek töltött a teából, ami most már azonnal fogyasztható hőmérsékletűre hűlt. Ádám közben ujjaival elért egy ceruzát, és egy az egyik füzet sarkára rá tudott írni egy megjegyzést: „Hosszú napunk lesz”. Brigi elmosolyodott, de nem hagyta magát, hogy kiessen a szerepéből. Bár a lány eredetileg nem így tervezte, azért hogy láttassa, az írásbeli kommunikáció is felér egy megszólalással, úgy döntött megbünteti a fiút. Olyan részletekbe is beavatja, amit eredetileg nem szándékozott elmondani. Csak, hogy láttassa ő is tud alkalmazkodni egy megváltozott körülményhez. Újabb kézfogás, és folytatás…

-              Szabad! – de közben nagy csörömpöléssel ledobta a kanalat, mert az még mindig a kezében volt, egyfajta feszültség levezetőnek.

-              Te még pizsamában vagy? – kérdezte Ádám. Persze inkább csak az örömét akarta kifejezni, hogy a nem sokat takaró top még inkább kiemeli a lány karcsú derekát, mint a tegnap esti farmer-pulcsi kreáció.

-              Neked is szia! – csattant fel a lány – örülök, hogy kipihented magad, és visszatért a tegnapi éned!

Aki olvasta „Az elme gyilkosai” trilógiát, talán másképp viszonyul ehhez a filmhez, mint a többi földi halandó. (Jó-jó, most én is olyan korszakomat élem, hogy mindent „lefordítok” Duncan Shelley egyik legsikeresebb alkotásából a hétköznapok világába.) Bár a könyv egy eleinte láthatatlan hatalomról beszél, itt mindenki tisztában van a „felső kaszt” létezésével, eszközeivel és módszereivel. Hová vezethet, ha van a társadalomnak egy olyan rétege, akik jólétben élnek? Unatkoznak. Ha unatkoznak, ki kell találni nekik valamit, amivel elfoglalhatják magukat. Mondjuk valami játékot. Ráadásul olyat, ami valóságosnak tűnik. Igen nevezhetjük akár valóságshow-nak is, csak félek, hogy azon olvasóim, akiknek az a szó már önmagában is egyfajta Istenkáromlás, azonnal elnavigálnak innen.

„Tiszteletreméltó” olvasóimtól hallottam már olyan véleményt, hogy én soha nem nézek meg egy „normális” filmet. (A miértre pedig szoktam utalásokat tenni.) Hááááát tessék! Sőt, a „normális” filmhez, most egy „normális” partner is társult. Ha a – hétköznapi – ember azt hallja, hogy egy film Oscar-díjas, akkor az két dolgot jelenthet. Vagy csúcs szuper, vagy nagyon sz@r. Előbbire példa mondjuk a „Táncolókkal farkaló” „Farkasokkal táncoló” című és igencsak figyelemre méltó alkotás. Az utóbbiakat meg fedje jótékony homály. A mostani mozi kiválasztása pedig még a díjkiosztó előtt történt, a valódi élményt viszont már az „aranyozott szobrocska” árnyékában élhettük meg.

Manapság mindenre lehet fogadni. Rengeteg játék alapja, vagy éppen utolsó fázisa a fogadás. De tehetünk újévi fogadalmakat is, amit a legritkább esetben szokás betartani. Sokat szerint mindez csak játék. Persze a játék is csak úgy igazi, ha komolyan vesszük. A fogadásnak azonban van egy speciális fajtája. Bár egy felemelő dologról van szó, mégis némi szomorúsággal írom le, hogy speciális. Pedig ennek kellene a „normálisnak” lenni. Ez a hűség. Ezt persze meg lehet fűszerezni még házassággal, vagy egyéb „kiegészítővel”, de ez már tényleg csak hab a tortán.

Ritkán olvasok bele a mások véleményét tartalmazó kritikákba a neten, mielőtt leírnám a sajátomat. De most muszáj volt, legalább egy kicsit. Csak nekem volt olyan érzésem, hogy a mai „modern” James Bond nem egy legújabb kori találmány? De meg is nyugodtam, nem vagyok (teljesen) megbolondulva. Persze ennek kapcsán akár egy „tyúk és tojás” típusú eszmefuttatást is levezethetnénk, de ennek nem sok értelme lenne. Mint ahogy a madárvilág eredetét firtató kérdéskör is már unalmas, a „szuperhősök” létezésének szükségessége is erősen megkérdőjelezhető. Egyet biztosan tudhatunk, az őstojás (vagy az őstyúk) körüli világot még nem örökíthette meg mai „modern” korunk valamelyik képrögzítésre is alkalmas technikai vívmánya – szerencsére.

Brazíliában is nagy lelkesedéssel figyelik a Magyarországról érkező híreket, melyek szerint labdarúgó válogatottunknak reális esélye van arra, hogy ott lehet a 2014-es világbajnokságon. A dél-amerikai ország nemzeti jelképe, máris példát vett az új magyar ikon – Szente Vajk – jellegzetes testtartásáról. A Brazil Labdarúgó Szövetség ígéretet tett arra, hogy sikeres magyar szereplés esetén piros, fehér, zöldbe öltöztetik a Cukorsüveg hegy tetején található szobrot, melynek árnyékából a magyar műsorvezető világgá kürtölheti: „Magyarország, szeretlek!”

Végre megint moziztunk egy kicsit. Már úgy értem, amiből írás is született. (Ugyanis volt egy „kis” Sherlock Holmes is a héten, de még nem dolgoztam fel annyira az alfa állapotban megélt élményeket, hogy írjak is róluk.) Lényeg, hogy minden adott volt egy újabb mozgóképes kikapcsolódáshoz, még ha ehhez a kétdimenziós világba is kellett menekülni. Volt ugyan téli hideg, de ezt lehetett ellensúlyozni nagyanyáink klasszikusával: „Kabát, kesztyű, sapka sál”. Sőt ezektől egész gyorsan meg is lehetett szabadulni, amikor a pláza melegsége erre rásegített.

Bár a kezdeti örömök gyorsan alább hagytak. A történet „lényegi” része vontatottan és egy borzasztóan elcsépelt (táskacserés) alaphelyzet-beállítással kezdődött. Ezt még megfejelték néhány unalmas párbeszéddel. Még jó hogy kitartott a kuki-kóla mennyiség erre az időszakra. (Na jó, egy kicsit még lenyúltam a „szomszédom” nachos-ából is…) De ezeken most is legyünk túl, és filmezzünk végre!)

Ha egy iromány már rögtön magyarázkodással kezdődik, az még az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. Mégis azt kérem, mielőtt valaki az egyházügyi államtitkárhoz, az erkölcsrendészethez, esetleg magához, Szalai Annamáriához fordulna, inkább olvasson tovább. Annál is inkább mert nem feltétlenül szükséges, hogy a címben felsorolt „egyén(iség)ek" bármilyen módon is kapcsolatba kerüljenek egymással. Mégis van bennük valami közös. Ilyenkor az év végén mindenki értékel, összegez, (kivon) és ami nem jött össze az idénre, azt betervezik jövőre is. (Ebből is látszik, hogy az általános világvége elméletek elég hamar megdőlni látszanak. Nem is véletlen, hogy akik ebben utaznak, az utóbbi időben kevesebb nyilvánosságot kapnak – vagy legalább is egyre inkább kiröhögik őket.)

Félreértés ne essék, nem akarom még temetni a fenyőünnepet, de ha már az előző írás a karácsony-várásról szólt, akkor lépjünk tovább. Illetve mégse szaladjunk ennyire előre. Ha valakinek nem jött volna be a sarokfenyő, akkor annak a találékony „magyar” kereskedőláncok kínálnak más megoldásokat is. Ebből is csak az látszik, hogy mennyire le vagyunk maradva a karácsonyfa-(sz)-állítási szokásokkal. Persze az is lehet, hogy a multik csak a „lelkes” természetvédőknek akarnak egy kicsit puncsolni. (Jaj, „ezek” meg nehogy megsértődjenek a „sötétzöldek” kifejezésen, különösen most, amikor a színpaletta ezen besorolása erősen az IGAZI fenyőfa kategóriához hasonlítja őket.

Bármennyire is gyorsan telt el a 2011-es esztendő, többször sikerült olyan termékekbe belefutni, amelyektől – finoman szólva – égnek áll az egyre inkább őszülő hajam. (Buborékot köp(ül)ő medence, víz alatti mp3 lejátszó, vagy akár a melltartó-tartó.) Sőt, a múlt karácsonykor a szó szoros értelmében is sikerült „felfegyverkezni” egy épületes baromsággal. (Itt olvasható, ha valaki lemaradt volna, a legutóbbi szeretetünnepről.) Kérdezték is az ismerőseim, hogy mennyi időt töltök ezeknek a magasztos témáknak a felkutatásával. A válasz egyszerű, semennyit. Belefér a hétköznapokba. Csak egy kicsit kell más szemmel nézni a világot. Vagy, – mint a mai téma is bizonyítja – elég a facebook-ot lesni, mert a képet onnan „loptam”. Lapozz csak tovább...!