A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül


Kutyapuki

2018. január 26. - Jumbóka

Többen mérföldkőnek nevezik azt a pillanatot, mikor az együtt élő párok felvállalják, hogy egymás előtt is képesek szellenteni. Egyáltalán hogyan nevesítsék ezt a „folyamatot”? Emlékszem, kisiskolás korunkban azon versenyeztünk, hogy ki tudja elmondani a pukizást olyan szavakkal, amelyekben csak…

Tovább

Civil – ARC 2017

Régen mutattam már meg az arcomat. Utoljára 2014-ben. Jó-jó, tudom, akik naponta látják, már akár elegük is lehet belőlem. Talán azért, mert nem is tudják, hogy van másik is. Egyesek – úgy látatlanban – azt gondolhatják, hogy akkor ez a kétszínűségnek egyfajta megjelenési formája. Én hagy…

Tovább

Pappa Pia - napokkal a bemutató után

Nosztalgiával tér vissza a beszámoló, amely mozis élményeket oszt meg az olvasóval. Látnivalókat írásban. Elsőre ugyan képzavarnak tűnik, de aki korábban is olvasta a hasonszőrű irományokat meg fogja érteni a lényeget. Aki meg most találkozik először vele(m), Még az is lehet, hogy meg fog(ja)…

Tovább

A remény 97 perce

Nem egyszer adtam már hangot különféle fórumokon annak, hogy mekkora tisztelője vagyok Dárdai Pálnak. Még akkor is vallom ezt, amikor valamelyik kutyaütő csapatából akar(t) harcképes (még akár nemzetinek is titulált) 11-et varázsolni. Azt hiszem, vagyunk ezzel így néhányan. Még akkor is képesek…

Tovább

Újévi fogadalom – 100 szóban

Az ember általában nem szereti a korlátokat. A szabadságvágy mindenkiben tombol, és ezt igyekszik az írásbeli kommunikációban is megvalósítani. Ennek látszólag ellentmond a 100 szavas játékban felállított határszám. Persze, ez utóbbi mondatban benne is van a válasz, maga a „játék” szó. Játszani…

Tovább

Vége a bajnokságnak! – feltámadt a „köz”-TV?

A TV-ben gyakorlatilag már csak sportot (meg néha stand up-ot – nem keverendő) nézek, mégis ritkán írok a fociról. Akkor sem igazán pozitív a megközelítés, de erről szerintem nem én tehetek. Jó, kijutottunk az EB-re, ennek mindenki örüljön! (Hurrá-hurrá!!!) Szerencsére ennek semmi köze a magyar…

Tovább

Cselekvés – 100 szóban

Nagy felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy nagyon közel állok az irodalomhoz. Ez természetesen nem büszkeség, bár nem is balítélet. Ez egy állapot, ami akár változhat is. Az persze nem véletlen, hogy ezen a felületen ritkán találkozhattok az irodalom klasszikus elemeivel. Ez ugyanis nem erről szól.…

Tovább

Rió, Rió, Hungárióóóóóóóóó!

Volt már egy írásom egy "másik", Rió-ra való hangolódás jegyében, bár egy kicsit más összefüggésben. Igaz, csak egy „karikatúrának” szántam, de levették a „Magyarország szeretlek” facebook oldaláról. Hogy a ’karika’ nem jött be vagy a ’túra’, sosem fogjuk megtudni. Pedig az a cikk a fociról szólt,…

Tovább

Motiváció egy mondatban

Egy pici csalódást „kell” okoznom azoknak, akik összesen csak egy mondatot vártak ebben a bejegyzésben. Valóban csak egy kétsorosnak indult, de egy kicsit muszáj volt felöltöztetni. A cikk a Munkahelyi terror blog segítségével ért el még nagyobb nyilvánosságot! Aki a TV-ben a sporton kívül már…

Tovább

Szekus Majom – a szuperhős!

Soha ne mondja az ember, hogy soha… Ez a közhelygyűjteményembe is nyugodtan beleférne, de most szándékosan nem akarom kifordítani a történetet. Konkrétan azt fogom leírni, amit gondolok. Magáról erről a „félig” emberősről, meg a hozzá hasonló állatságokról is.

Tovább

Szilveszter 2015 – BÚÉK 2016

Akik olvasták a 2014-es óévbúcsúztatót, meglehetősen éles kritikával illettek. Na nem az iromány mondanivalósával, stílusával vagy valóságtartamával voltak elégedetlenek. Kérdezték azonban, hogy – a folyton a pozitív gondolkodásomat hangoztatva – miért nem előre tekintek.…

Tovább

Képrejtvény 3. – A feladat

A képrejtvény-sorozat 3. feladványa ugyancsak eltér az előbbiektől. Olyannyira, hogy nincsenek eltitkolt részletek, rögtön megmutatom a kép egészét. Mi lenne ebben a talány? Nos az, hogy hol készült a kép. Jó, persze, egy hálószobában, – látszólag – de azért ennyire ne…

Tovább

(Kín)rímek – nem egészen – fehéren vagy feketén

Egy dologban biztosan szerencséje van ennek a kicsi Magyarországnak. Nálunk tízmillió (hol több, hol kevesebb, de ebbe itt még nem menjünk bele) fociszurkoló, – ebben az is benne van, hogy játékos, edző és legfőképpen bíró, – tízmillió kitűnő sofőr, – a kerékpárostól a…

Tovább

(KÖZ)helycsere 5. rész: Egyik szemem sír, a másik meg még jobban

Kicsit sajnálom az olvasóimat, főleg azokat, akiknek ebben a szomorkás időben nem maradt jobb szórakozásuk, mint egy egyébként pozitívan gondolkodó ember kesergését olvasni, egy olyan témában, amihez mindenki jobban ért, mint én. De legalább adom alájuk a lovat, hogy ebben is…

Tovább

Képrejtvény 2. – A megfejtés

A technika nem csak a képi bemutatást „tréfálta” meg, a végzet elérte a gépemet is. Szerencsére a megfejtés (közreadása) csak részemről késett egy kicsit. Az első jó válasz ugyanis gyakorlatilag még engem is megelőzött, hiszen annyira korán én sem szoktam felkelni, mint…

Tovább

Képrejtvény 2. – A feladat

Az első feladvány sejtelmessége után lépjünk ki az árnyékvilágból! Annál is inkább, mert éppen itt az ideje egy kis kirándulásnak a téli álom és a tavaszi fáradtság után. A kirándulást tessenek szó szerint érteni. Például azért, hogy a mellékelt kép szerinti…

Tovább

Ami még a légi katasztrófánál is szörnyűbb

A halál, a tragédia, a légi katasztrófa fogalmak önmagukban is sokkolnak. Összekapcsolva őket még inkább elgondolkodásra adnak okot. Sajnos az elmúlt időszak híreiben hallhattuk éppen elégszer. Nincs is szükség, hogy különféle jelzőkkel tovább fokozzam azt a mérhetetlen…

Tovább

Képrejtvény 1. – A megfejtés

Mindenkinek nagyon köszönöm a különféle fórumokon eljuttatott ötletét! Azon persze nem csodálkozom, hogy nyilvánosan csak nagyon kevesen merték elénk tárni az első gondolatukat. Na, a piszkosabbik fajtára nem is biztos, hogy kíváncsi vagyok. Most megkönyörülök rajtatok, már…

Tovább

Képrejtvény 1. – A feladat

Lassan már ferde szemmel néznek azokra, akik a televízió (h)őskorára merészelnek emlékezni. Én sem szeretem a vaskalapos módon megközelítő nosztalgiákat, de a szeretetre méltó pillanatok azért jó érzéssel töltenek el. Itt sem megyünk vissza egészen a kezdetekig, de azért még…

Tovább

Igyál egy pohárral – az újévre!

Bevallom, kivételesen némi álszentséggel utalok vissza a legutóbbi írásomra, amiben nem kevés iróniával szóltam arról a tényről, hogy nem rajongok a „mindig van valaminek a napja” című jelenségre. Hirtelen hamarjában ugyanis egy újabb olyan dátumhoz érkeztünk, amelynek…

Tovább
süti beállítások módosítása