A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Polgárok és az ő pukkasztásuk – nyaraláskor (is)

Mindenki várja a nyaralást. Még akkor is, ha ezt többféle előjellel éljük meg. Sőt az sem mindegy, hogy a kikapcsolódás pillanatait milyen módon publikáljuk. Mivel igen nagy sikere volt a tavalyi mini sorozatomnak, (nem csak a privát szférában) úgy gondoltam, az idén is lesz valamiféle hasonló…

Tovább olvasom

Isten veled Suz’n! – Búcsú „A” lánytól, a blog mögött

Elvesztettünk egy bloggert. Olyan messzire került tőlünk, ahonnan nincs visszaút. De nem akármilyen örökséget hagyott maga után. A bloggerek magányos farkasok, mondják. De csak azok, akik a gondolati szabadságot kifejezni próbáló embereket csak „kockaként” tudják elképzelni. Pedig ezen írók mögött…

Tovább olvasom

Ki az „a” Herczegh Anita?

Ismert nevek gyakran tűnnek fel az újságok címlapjain vagy egyéb médiafelületeken. Nincs ebben semmi meglepő. De kiről tudjuk kapásból, hogy kicsoda? Az, hogy beugrik egy-egy név vagy arc néhány információ alapján, valahogy természetes. Na de hogy kik számítottak ismert embernek évtizedekkel…

Tovább olvasom

Mit csinál a szomszédom? – 100 szóban

Húúú, ha én azt el tudnám mondani ennyiből... Főleg, hogy halvány lövésem sincs. Pedig akkor még nem is gondoltam, hogy ez a félmondat ilyen közel áll a valósághoz. Hányszor gondolkodott már el az ember arról, hogy mi történik a szomszéd épületben, lakásban, vagy bárhol, ahová esélye sincs, hogy…

Tovább olvasom

A Parlament, mint „kultúrközpont”

Az ellenzék érdemben nem „lehet” résztvevője a parlamenti munkának. Ennek ellenére „megtalálják” a lehetőséget, hogyan lehetnének részesei a közéletnek. Csendesedni látszanak az indulatok, de ez csak átmeneti állapot. Mindig is tudtuk, hogy az Országgyűlés nem egy irodalmi kávéház, melyek csendes…

Tovább olvasom

Meleg pillanat 100 szóban – a vasúti átjáróban

Mindannyian az idő foglyai vagyunk. Bármennyire is szeretnénk, ebből a béklyóból nem lehet kiszabadulni. Pedig a rohanás gyakran kapkodással jár. Ennek egyenes következménye a hibázás lehetősége. Hányszor próbáltuk már megállítani akár csak egy pillanatra is. Még úgyis, hogy tudjuk, ha ez csak…

Tovább olvasom

Születésnapomra – József Attilával közösen

Nem egyszerű vonalat húzni a magánélet nyilvánosságra hozatalának határaival kapcsolatban. Különösen úgy, hogy a közösségi felületek átveszik tőlünk az irányítást. Szerencsére sokan olvasták a tavaly karácsony előtti írásomat a netes köszöntéseket illetően. Természetesen ennek kezelése egyéni. Hogy…

Tovább olvasom

Terasznyitás lábfétissel

A terasznyitás korábban csak egy évről-évre visszatérő – nem is különösebb jelentéssel bíró – esemény volt sokak életében. Akkor most örüljünk, hogy az idén máshova esik a súlypont? Látszólag ez egy teljesen ártalmatlan, magánjellegű bejegyzés. Különösen, ha még a képhez fűzött magyarázattal is egy…

Tovább olvasom

Viktor lő – kapufa!

Nem lehet kérdés, hogy mindenkinek, minden lehetséges eszközzel küzdeni kell a járvány megfékezése ellen. (Persze a józan ész határain belül.) Éppen ezért benne van a pakliban, hogy időnként nem mindig úgy sülnek el a dolgok, ahogy… Mindenki nagy várakozással tekint általában a hétvégék elé.…

Tovább olvasom

Az anyázás világnapja

Tudod-tudom, sokak fejében nem éppen ezzel a leírással jelenik meg az egyik legközvetlenebb emléknap. Na, éppen emiatt gyorsan tovább is lapoznak. Pedig az álszenteskedés nem éppen az a műfaj, ami mindenre megoldást jelent. „Mindenkit anya szült”, aztán „mindenkinek csak az anyja a tuti”! – ugye…

Tovább olvasom

Lépcsőházban köszönni – az smafu

Jó napot kívánok! A köszön(t)és az emberiség egyik legősibb szokása. Igen, a kurválkodás is az, de – gondolom – ott is szokás legalább annyit odabökni előtte hogy helló, egyfajta üdvözlés gyanánt. Már második alkalommal kezdem kiemelt köszönéssel a bejegyzést. Ez ugyebár nem szokványos egy ilyen…

Tovább olvasom

Képzelt riport egy amerikai… boltnyitásról

Két test – meg a többiek – mosolya egy lélekben

Ismét új fogalommal ismerkedhettünk meg a vírushelyzet alatt: Terület alapú létszám-korlátozás az eladótérben. (Ez így nem egészen szakszerű, de a hétköznapi ember számára legalább érthető.) A különféle üzletláncok eltérő módon végezhetik a vevők „létszámellenőrzését” a boltban. Végre olyat…

Tovább olvasom

A szivárvány is kapufa

Már megint foci. Ezt minden kirakatba ki lehet tenni, ezzel mindent el lehet adni. Még akkor is, ha ennek most vajmi kevés köze van magához a bőrgolyóhoz A kapus személye sokféle szempontból egyedi egy csapatnál. Hiszen – általában – egyszerre csak egy van belőle egy csapatban a pályán. Ennél…

Tovább olvasom

A virágok már nyílnak, hiszen tavasz van

Bajban vannak akik „sablontár”-ból dolgoznak. Az idén már nem túl hiteles az állapotot „rendkívüli”-ként leírni. A tavalyi Húsvétot ismerve – ami a lényeget illeti – nem sokat változott a helyzet. Ilyenkor jön elő az igazi kreativitás. Könnyű lenne azt mondani, hogy nem gondolunk a „háttérre”, de…

Tovább olvasom

Dárdai hazatért

A türelem bravúrt terem! – mondogatják most Berlinben. Hiszen a legfontosabb csere talán most látszik beérni a Hertha kispadján. „A” vissza-csere. Dárdai Pál csapata magabiztos játékkal 3-0-ra legyőzte a Bayer 04 Leverkusent. Még mielőtt a "hurrá-optimizmus" feltétel nélküli örömködésbe csapna át,…

Tovább olvasom

A lista, ami nincs, de mégis van

Listát készíteni mindig egyfajta összeszedettségre utal. Vagy éppen az a cél, hogy ezt elérjük. Esetleg, hogy rögzítsünk egyes dolgokat. Persze van olyan, amit az ember nem felejt… Orbán Viktor is rendszeresen levelez velünk, én is írtam már Áder Jánosnak, most meg épp Nyunyóka a soros – már úgy…

Tovább olvasom

Nemzeti vírus

Idén is eljött „a” Március 15. A maga sablonjaival, hiányzóival, és újraértékelt gondolataival. Utóbbiak természetesen az Államfő tolmácsolásában. Kicsit korábban ébredtem a szokásos „lustázós” napon megszokottól. A TV reggeli körkapcsolása közben örültem, hogy egy régen látott, ismerős arccal…

Tovább olvasom

Támadás a nők ellen

A bűncselekmények „megítélése” a legtöbbször indulatokat kavar. A hivatalos eljárások és a népítélet között bizony szakadékok is előfordulnak. Még akkor is, ha vannak olyan esetek, amikor minden egyértelműnek látszik. A nőnap kapcsán fejtegetett – emberek közötti egyfajta – megkülönböztetést is a…

Tovább olvasom

A nőnap "MARGÓ"-jára

Idén sem maradhat el, hogy a nők iránti tiszteletet nem mellőzve, felhívjam arra a figyelmet, hogy ez is egyfajta megkülönböztetés ember és ember között. Még akkor is, ha a többség számára ez pozitív, de mégiscsak diszkrimináció. Nem túl szép (de tényszerű) „hagyomány” ezen a felületen, hogy a…

Tovább olvasom

Köszönet a valóságért! – az olvasóktól

Újabb bizonyíték arra, hogy a körülöttünk levő tárgyak mekkora hatással vannak ránk. Különösen, ha megtöltjük őket tartalommal. Hogy fizikailag vagy csak képzeletben, ez már mellékes. Illetve egy fenét: pont ez a lényegük! Fordított világban élünk, még akkor is, ha nem feltétlenül az éppen aktuális…

Tovább olvasom

Jelenből a jövőbe, és gyorsan vissza

A klasszikus szófordulat szerint az idő mindig megszépíti a múltat. De tudunk e most úgy gondolni a jövőre, hogy egy év múlva visszaemlékezve, hitelesen számoljunk be a mai eseményekről? Látszólag egyszerű a dolog, hiszen az elmúlt eseményekről hiteles dokumentumok vannak, csak a rögzített tényeket…

Tovább olvasom

Mémek és valóság – oly távol, de mégis közel

Sok olyan üzem van szerte a világon, amelyet finoman szólva megviselt a járvány. Egy szektort azonban biztosan erősített: a mém-gyártást. Az is igaz, hogy az egyik legveszélyesebb terület a médiában! Különösebben nincs is kategorizálva, így szabályozva sem. Általában a szöveges „megoldások”-at is…

Tovább olvasom

Asszonyság és közjószág a kirakatban

Amit Orbán Viktor mond, az nevezhető e közbeszédnek? Ez a felvetés túl messzire mutatna, és legalább akkora vitákat kavarhatna, mint annak idején egy „hivatali ember” magánjellegű fogalmazványa egy „céges papíron”. Így ezen túllépve lássuk a címben kiemelt szavakat. Néhány hete, „jó”…

Tovább olvasom

Pletyka – ha a testtömeg-index „pozitív”

Ki ne súgott volna már össze aktuális beszélgetőpartnerével olyas valakiről, aki éppen nem volt ott? Ráadásul az esetek nagyobb részében negatívan megközelítve az illetőt. A kérdés költői, hiszen nap, mint nap megtörténik. Gyarló az ember. Természetesen csak a „másik”. Erről leginkább úgy szokás…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása