A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Éljen április 2.

Egyre többekből tör elő a felismerés, hogy az április elsejei tréfálkozás mekkora egy marhaság. Főleg, ha még hozzáteszem a részemről sokszor ismételt kétségbe vonását annak, hogy kell e, hogy mindennek legyen „napja”. Vagy szerintetek pont abból lenne sértődés, ha ez a „réteg” kimaradna az…

Tovább olvasom

Mindenkinek van egy … akkumulátora

Az elektromos autózás egy csendes műfaj, annál zajosabb a körülötte körvonalazódó „háttérbázis”. Újabb szakértőkkel gazdagodott az ország. Úgy 9,5 millióval. Végül is, ha már ekkora akkumulátor nagyhatalommá válunk, (lassan) akkor a „megfelelő” létszámú szakember gárdának is rendelkezésre kell…

Tovább olvasom

Orbán Viktor nyerte a szónokversenyt

Az ünnepek igazi mondanivalóját az utóbbi időben sok minden elhomályosította. Ennek ellenére volt, aki jól jött ki belőle. Az idei március 15-én vidékre „költözött” a miniszterelnök. Ennek minden előnyével és hátrányával. Talán az előbbivel most egy kicsit jobb megvilágításba került. Bevallom, –…

Tovább olvasom

Nagyot mondott a Pápa – a cölibátusról

A világon az egyik legismertebb „ember”, a legjobban védett egyén, az egyik legnagyobb táborral rendelkező személy. Ezért egyáltalán nem mindegy mit tesz, vagy mond. Azért van, ami az utóbbi időben egy kicsit mintha veszni látszana. Nem feltétlenül a személyének szólóan, de hogy a „jelenség”…

Tovább olvasom

Apró szeplők a fogantatás körül

A legtöbben szeretnének gyereket. De, ha lehet, éppen akkor és úgy, amikor ők akarják. Itt van a tavasz, itt van újra,S szép, mint mindig, énnekem.Tudja isten, hogy mi okbólSzeretem? de szeretem. Na, nem kell megijedni, nem bolondultam meg – teljesen. „Csak” nekem is volt egy olyan gondolatom,…

Tovább olvasom

A cafeteriát én kapom, meg még valaki(k)

Aki dolgozik, fizetést kap, legalábbis ez a „normális”. De egyre szélesedik a különféle „kiegészítők" alkalmazása. A múltkor már volt szó a „kisemberek” munkahelyi fizetéséről, igaz más összefüggésben. Most arról beszélünk, hogy a „boríték” mellé mi kerül még a „virtuális felhőbe.” A munkavállalók…

Tovább olvasom

Barátság – olajozott – extrákkal

A barátság fizikailag is megjelenő formája legalább olyan sérülékeny, mint az érzelmi oldal. Éppen ezért egy esetleges hiba, sérülés vagy megszűnés is hasonló reakciókat válthat ki. A címbéli téma emberközeliségéről szóló „örök” klasszikus, majd az írás végén olvasható. Persze számtalan formája…

Tovább olvasom

Pasziánsz a munkahelyen – bérlapokkal

Mi a legfontosabb kérdés a fizetésnapon? Mennyit keres a „másik”! Magyarok vagyunk, miért tennénk ebben a helyzetben mást, mint amit egyébként az életben szoktunk. Másokkal foglalkozunk. A másik munkájával, a másik munkaidejével, és természetesen a másik bérével. Speciális év az idei. Akkora…

Tovább olvasom

Rajta vagyunk a szeren, az influenszeren

Ma már mindenkinek a szeme előtt ott vannak, akarva akaratlanul. A „színház” részét látjuk is. Néhány felkapott „jelenség”-nek a jövedelmét is sejtjük, vagy legalábbis szeretnénk! – sejteni vagy megkapni. Ha valamely csoport előtt most (valószínűleg) nem leszek népszerű, azok az influenszerek. De…

Tovább olvasom

Parlamentális „hülye”-ség

„Ingyen” téma? Akár… hiszen boldog-boldogtalan rákattan egy ilyen „hülyeségre”. Ez mindenre jó. (Vagy mindenre „is”, ahogy manapság „divat” fogalmazni.) Pedig ez is mekkora „hülyeség”. Feltűnősködni, lejáratni valakinek önmagát, vagy mást hozzásegíteni ennek kidomborításához mekkora „hülyeség” már.…

Tovább olvasom

Mérföldkövek, melyekbe az életévek számát vésték

Ahogy telik-múlik az idő, számuk egyre gyarapodik. Bár ez nem egy végleten történet, éppen azért kell addig kiélvezni, amíg lehet. A születésnapok a külső szemlélők számára hétköznapi események. Hiszen mindennap van valakinek… Minél több ismerősöd van, annál több. (Tedd hozzá a virtuálisakat is a…

Tovább olvasom

A háború győztesei és nyertesei

Ahogy egyre inkább elhúzódik az ukrán-orosz háború, mind több szakértő nyilatkozik az elemző műsorokban. Mindenkit „megnyugtatok”, velem nem nőtt a „hozzáértők” száma, én is „csak” azok közé tartozom, akiket érint a konfliktus vélt vagy valós hatása. (Sőt még a gerjesztett jelzőt is le merem írni.)…

Tovább olvasom

Furcsa utódlás a „kertünkben”

Természetesen! – mondjuk gyakorta. Mire másra, mint a magától értetődő dolgokra. Igen, ám, de ebben a mára teljesen művivé, mesterkélté vált világban, honnan tudjuk, hogy melyek ezek. Még mielőtt bárki a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű történettől kezdene félni, elárulom, nem kell itt megijedni.…

Tovább olvasom

Manci néni ajándéka 100 szóban

Végre „túléltük” a karácsonyt, így távol álljon tőlem, hogy ilyen gyorsan visszaidézzem. De egy kis játék kedvéért sok mindenre hajlandó az ember. (Sőt, ha belegondolunk, már csak pár százat kell aludni, és újra eljő’…) Régen vettem részt a 100 szavas kihívásokban, pedig nagyon szeretem őket. Az…

Tovább olvasom

Bolognai spagetti – főzés a közéletben

Az utóbbi időben sokat foglalkoztam a gasztronómiával. Általában hozzátettem azt is, hogy nem kívánok versenyre kelni a szak-bloggerekkel. Ez továbbra sem cél, még akkor sem, ha most kivételesen egy konkrét recept is szóba kerül. A közelmúltban már írtam, hogy az én halászlevemet édesapám alapozta…

Tovább olvasom

Konzultáció, őszinte eredményhirdetéssel

Kár! Kár-kár, persze, hogy kár. De ne károgjunk itt előre, annál is inkább, mert azt a varjú mondja, nem az aktuális barátaink. De tudható, hogy a szerepüket azért megtaláljuk nekik is. Végre a „másik”, pontosabban az „egyik” oldalt is megdicsérhetem valamiért. Ebben persze az a nagyszerű, hogy…

Tovább olvasom

Lábon lőtte a törvényalkotás a gyilkost

Meghalt egy ember, egy rendőr! Ki-ki vérmérséklete szerint helyezi előtérbe a két személyiséget, akiknek a sorsát, a szakma kovácsolta eggyé. A tavalyi év vége sem telt el tragédiák nélkül, de az idei is így indult. Legyen szó ismert, vagy „ismeretlen” emberről. Élete, így tragédiája is, akár a…

Tovább olvasom

Gyorsan menni, nem túl messzire jutni

Mindenki közlekedik – de nem mindegy, hogyan

A helyváltoztatás ősi emberi „hagyomány”. Senki sem képes hosszútávon megülni a fenekén. Hacsak nincs „rákényszerítve”. Az elmúlt év vége is igen szomorú volt sokféle szempontból. Ismert és (a többség számára) kevésbe meghatározó emberek távoztak közülünk. De a halál nem válogat. Elhunyt Pelé, az…

Tovább olvasom

Na, ennek is vége: 2022

Újabb évet zárunk, köszönjük meg XIII. Gergely Pápának, azt a támpontot, hogy megadta, milyen időközönként „kell” évértékeléseket, statisztikákat, leltárakat csinálni! Az életkor gyarapodásával a naptári évek egyre „rövidülnek”. „Gyorsabban” jönnek a név- és születésnapok, évfordulók, a karácsony…

Tovább olvasom

Mészáros "úr" egyszerűen tanári

Végre! Megérkeztek az adatok, kik a leggazdagabb magyarok. Azt azért eddig is sejtettük, hogy a „praktizáló” tanárok közül viszonylag kevesen lesznek a listán. Kezdhettem volna úgy is, hogy katasztrófa történt, meg világszenzáció, de itt sokkal nagyobb a baj. Mészáros „úr” ugyanis lecsúszott a…

Tovább olvasom

Kegyes hazugságok, ellentmondásos igazságok

Aki e sorokat olvassa, már túl van a karácsony „megpróbáltatásain”. Az egyedül töltött órák ugyan nehezen állíthatók párhuzamba a bejgli-kóma teltségérzetével. De a józan értékelés feltétele, hogy minden külső hatástól mentes legyen. Jól érezted magad? A válasz könnyű, akár az „IGEN”, akár „NEM”…

Tovább olvasom

Kecskére (töltött) káposztát

Karácsonykor egy ilyesfajta klasszikussal előrukkolni nem vall túl nagy kreativitásra. Ugye? De a „hozzávalókat” megismerve ezen azért nem kell olyan nagyon meglepődni. Azért azt tudni kell, hogy ez nem egy főzős „műsor”. De, hogy az embereket is időnként „megkavarják” az sem újdonság. Legfeljebb…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása