A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Viktor és Géza is döntött – Hajrá lilák!

Mindenki visszatérhetett a kispadra, kezdődhet a meccs! Ha valaki színt vall, – mint most szó szerint is – az általában nem túl népszerű dolog, bár egyes helyzetek azért bulvárosak. Főleg, hogy a nagy rivális zöldek tábora sokkal nagyobb. Most természetesen nem a környezetvédőkre gondolok, bár ott…

Tovább olvasom

Amit a csomagolás eltakar

A termékek megváltozott kiszereléseit törtszámokkal, vagy százalékosan kifejezve ismerhetjük meg! – már ha megértjük. Ma már annyi bolthálózat vesz bennünket körül, hogy nem csoda, ha elveszünk bennük. Összekeverjük a neveket, azt se tudjuk, hogy tegnap melyekben jártunk. Nagyon sok termék több…

Tovább olvasom

Öreg Szem és az egészség(ügy)

Az idő múlása mindenkire hatással van. Kívül-belül, de valahogy ez így is „normális”. Fejlődésünk alapja az „öregedés”, akkor is, ha ez így leírva egy bizonyos kor alatt elég furán hangzik. (A visszafejlődésé is ez, csak ezt nehezebben vesszük tudomásul.) Az egészségüggyel viszont folyamatosan…

Tovább olvasom

Amikor a Te fizetésed is olyan… átlagos

Megjött várva várt adat, tavaly decemberben az átlagfizetés nettó 451.300,- Ft volt. Minden f@sz@! – kiált fel sok ember, erre vártunk. Ja, nem. Mármint, hogy igen, sokan várnak erre, csak kérdés, hogy mennyi ideig kell még a „buszmegállóban” ácsorogni, mire megjön… Vannak „néphülyítő”…

Tovább olvasom

A háború „születésnapja”

A kiemelt címbéli szót csak pozitív értelemben használjuk, talán nem véletlenül. Ez egy igazán emberi fogalom. Pedig a háború is az emberekről szól. Haszonélvezőkről, és áldozatokról. Agyrém. Éppen két éve tart az „egyik” eszement öldöklés. Nyilván a jelző nem megfelelő, de elsősorban azért, mert…

Tovább olvasom

Ha a rendőr az alma, a tanár a körte

Folyamatos építkezés helyett kapkodás, látszatintézkedések a választásra való készülődés „fényében,” vagy inkább árnyékában. Bármilyen probléma felmerülésekor mindenki azonnali megoldásokban gondolkodik. Vannak olyan élethelyzetek, amikor ez működik. De adódnak olyan szituációk, amikor mindenki…

Tovább olvasom

Benzináremelés, mint fedő sztori

Az elmúlt napok az emelkedésről szóltak. Hogy mi? Valamit benéztem? Ti nem így látjátok? Az infláció mondjuk nem nagyon, mert ez egy bűvös szám. Na, nem olyan, mint a π (pi), hanem különféle hókuszpókuszokkal lehet magyarázni. De pl. az EUR érfolyam ott van minden honlap tetején, a benzinár meg a…

Tovább olvasom

Én, mint Köztársasági Elnök – simán!

Ha, most és ekkor, amikor mindenkinek tele van... Miért ne jöhetne egy új arc? Utoljára akkor volt ekkora visszhangja egy „fontos ember” lemondásának, amikor Gyurcsány bejelentette anno. Na, de ki emlékszik már arra, főleg most, amikor ilyen friss, ropogós hírek mentén kell élni…

Tovább olvasom

„Katalinka szállj el!”

HU Nr. 1. itt a torony. A felszállási engedélyt megadom! Ő pedig élt vele! Picit hibáztam az előző írásommal. Nem voltam elég alapos, elég konkrét, annak ellenére, hogy elég bő lére sikerült a mondanivaló. A hibákat pedig el kell ismerni, mert annak mentén lehet a következőt elkerülni. Valljuk be,…

Tovább olvasom

Sárkányok Kínában és itthon

Megint egy ellentmondásos „jószág”! A népmesékben levágták a fejét. Aztán érkezett Süsü, akit mindenki a szívébe zárt. Most pedig szembe jön egy olyan közösség, amely szent állatként tiszteli – 12 évente kiemelten. Remélem, sokan vannak még a kortársaim között, akik anno aktualitásként élték meg…

Tovább olvasom

Új kávéház nyílik Pesten!

Annyi jelzőt „elfogyasztottunk” már gyönyörű fővárosunkra. Miért ne lehetne a társasági élet Mekkája… akarom mondani „mokkája"? Még mielőtt valaki az egyik legnagyobb internetes „kereső motort” kezdené használni, picit türelemre inteném. Egyelőre virtuálisnak tűnik a dolog. De ha bejön az ötlet,…

Tovább olvasom

(Egyre) több nap, mint kolbász

Itt a hónap vége, nézzünk be a hűtőbe! Mi maradt? Egy kis kolbászvég? Nem, nem kell megijedni, én még nem vagyok az, aki „hivatalból” tenné ezt. Általában a hétköznapi embereknél nem is lenne erre szükség. Akinél meg volna mit keresni, oda nem fognak időben oda érni, ebben biztosak lehetünk. Sőt,…

Tovább olvasom

Akkumentes önirónia egy városért

Nekem senki nem mondja, hogy nem szeretem a városomat. Dehogynem! Még egy akkumulátorgyárat is adnék neki. Lassan végéhez közeledik akku-roadshow. Hiszen alig van már olyan település vagy legalábbis régió, ahol ne jelentek volna meg a kis energiatárolók „nagykövetei”. De, ha jól tudom, nálunk még…

Tovább olvasom

Egy ország keres tanárokat a „fészen”

Nem most tűntek fel a hasonló bejegyzések először a közösségi oldalakon. De az aktuális helyzetet ismerve egy „kicsit” más olvasata van a hasonló soroknak. Távol álljon tőlem, hogy a mostani helyzetre való tekintettel kiemelten kezeljem a pedagógusok sorsát. Nem vagyok én „kormány”. De akkor…

Tovább olvasom

Már a fociban sincs „az a pénz”…

Nem véletlenül kell mindig óvatosan fogalmazni. Különösen, ha pénzről van szó! Lassan éledezik az európai fociélet. Ezzel együtt az arab liga „haldoklik”. Kevés olyan dolog van a világon, amibe annyi lóvét ölnének, mint a labdarúgásba. Hétköznapi halandók számára felfoghatatlan összegek…

Tovább olvasom

A tanárok és a cirkusz

Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a pedagógusok nem csak részesei, nem csak nézői ennek a „mutatványnak”. Sokkal inkább eszközei. De nem hinném, hogy ők erre a szerepre készültek volna éveken keresztül. Én értem, hogy egyes oktatóknak már-már különleges trükkök bemutatására kell…

Tovább olvasom

A (visszaváltó) gépek lázadása

Vissza kettő, (három, négy évtized) padlógáz, üveghang. „Hál’ Istennek” nem kellett sokat várni a 2024-es év első, (kifordított) gondolkodást igénylő témájára, illetve szerkezetére. Ehhez még csak „nostradamusi” jóslat sem kellett. (Bár utóbbiból sem volt hiány.) Igaz, így évkezdetkor ez így…

Tovább olvasom

Részemről fillérre pontosan 2023-ról

Nálam is véget ért az év, úgy ahogy nálatok is. Ami a matematikai megközelítést illeti, ez így rendben is van, hiszen a számok ezt mutatják a naptárban. A pesszimisták is ugyanazt szajkózzák, jót kívántak ugyan, de ez is rosszabb, mint az előző. Ráadásul ők mindig két évet öregszenek, mert az…

Tovább olvasom

Sajtbejgli

A karácsonyi „kajakóma” után nem túl szerencsés egyáltalán bármiféle ételről beszélni, de természetesen mindig vannak kivételek. Még inkább necces a dolog, hogy benne rejlik a bejgli szó. Az is igaz, hogy a magyar nyelv sajátossága, hogy úgyis képes eltakarni dolgokat, hogy a másik végletet még…

Tovább olvasom

Boldog „életeseményt” kívánni – utólag!

Vannak azok az ünnepek, amikor azt mondjuk, hogy a jókívánság, előtte-utána 8 napig is érvényes. Mondjuk a karácsony pont nem ilyen. De az iróniának éppen az a lényege, hogy ezt is a felszínre hozza. Persze ezt nem (csak) az alkalom szülte, mert erre nem jár a CSOK. Legfeljebb csók, ha olyan helyre…

Tovább olvasom

Igen, megint „konzultálunk”

Hu, most egy kicsit megnyugodtam. Nem felejtettek el. Már hetek óta hallgatom, hogy jön majd a „konzultációs” ív. Vártam-vártam, most „végre” megérkezett. Ez egyfajta virtuális kapcsolat a kormány és köztem. Ők is írtak valamit, én is, de szerintem még mindig nem vagyunk közös nevezőn. Ebben „csak”…

Tovább olvasom

Az utolsó (előtti) Gong-ütés Kecskeméten

A Rádió1 megjelenésével a kecskeméti rádió nevében ugyan megtalálható az 1-es szám, de a GONG „itthon” mégis csak a 2. számú „hangorkán”-ná vált. Rádióra, mint ahogy emberre vagy ételre, se mondunk szélsőségesen cifrákat, még akkor sem, ha nem éppen a szívünk csücske. Azért ez a fenti rövid…

Tovább olvasom

Szuverenitásvédelem – magyar módra

Elfogadták! Mármint a törvényt. Na, nem mintha bárkinek kétségei lettek volna a végeredmény felől, de mégiscsak így kerek a történet. Újabb, – szótárból a hétköznapi gyakorlatba illesztett – kifejezéssel „gazdagodik” a magyar nyelv. Hiába no, az úri „huncutságoknál” ez így helyénvaló. Számtalanszor…

Tovább olvasom

Orosz, ukrán egy asztalnál, a többiek meg köztük

Az év vége közeledtével, a különféle cégek megtartják az évzáró vacsorákat. Korábban az volt a „hagyomány”, hogy a céges záró bulikon semmiben nem ismertek határokat. Korlátlan étel- és italfogyasztás, sőt még a „félreQrás” is „megengedett” volt. Én, mint „bizonyos” hagyományok tisztelője most…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása