A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Mozi: A nemzet aranyai

Kevesen lehetnek ebben az országban, akik ne hallottak volna a magyar vízilabda valamelyik legendás korszakáról. Szerencsések lehetünk, hiszen minden korosztálynak jutott belőle. Még akkor is, ha kisebb-nagyobb hatásszüneteknek is tanúi lehettünk. Nem filmkritika, hanem a produkció hatása a…

Tovább olvasom

Angyalom, galambom, pont le… tojom

Akár egy település megítélése is múlhat egy ilyen „látványosságon”. Még akkor is, ha egyes közreműködők „igyekeznek” egységes képet kialakítani. Ki ne lenne büszke saját lakóhelyére, környezetére, annak különlegességeire, nevezetességeire. Aztán vannak, akik ezeket pont lesz@rják. Egyesek…

Tovább olvasom

Gasztroangyal vagy inkább csak éhenkórász

Egy hosszú hétvége akár kulináris élményt is hozhat. Természetesen a blog „filozófiájával” összefüggésben, ezt is egy „kifordított” példával szemléltetném. Nem görbe tükröt, csak egy íves tányért tartottam magam elé. Az alábbi képet akár rejtvénynek is feladhatnám, de megkímélek mindenkit attól,…

Tovább olvasom

Int(eget)és a pápának

Nincs olyan ember a Földön, akiben ne fogalmazódna meg valamilyen gondolat, ha Isten földi helytartója a hazájába látogat. (Legfeljebb nem írja le.) Kétségtelenül a legismertebb ember a világon. Még azok számára is, akik a „másik” oldalhoz tartoznak. De itt az általánosságok megfogalmazását (már,…

Tovább olvasom

Már megint „A” Dárdai!

Sokadik felvonás, de valahogy mindig ugyanaz a címszereplő bújik elő a függöny mögül. Ha nem kedvelném ennyire Dárdai Pált, akkor azt mondanám, hogy a Herta BSC néha színházinak tűnő világában, egy újabb „bohózatnak” vagyunk a szemtanúi. De ezzel a kinevezéssel a tulajdonosok is elismerik, nem egy…

Tovább olvasom

Kecskeméten az Isten is Lila! – De meddig?

Felszállt a lila köd! Így az látható alatta, hogy a hosszú ideig fekete bárányként emlegetett helyi focicsapaton a fehér is uralkodó színné változott. Mindenfajta helyi kötődés (ha szeretném az idegen szavakat, azt mondanám: lokálpatriotizmus) arra sarkallja az embert, hogy büszke legyen a…

Tovább olvasom

Húsvétozók másnapja, avagy a másnaposok húsvétja

Nem csoda, hogy megkeveredik az ember. Már azt sem tudjuk, mikor van másnap, még józanul sem. Oda jutottunk a Húsvéttal, hogy már ide is alkalmazható a „klasszikus” 2x2 néha 5 esete. Vala, a ’70-es, amikor a „nyúlünnep” valóban kétnapos volt. Hiszen még szombaton is dolgoztunk. (Pontosabban én még…

Tovább olvasom

Húsvéti pofon 184,- Ft-ért

A pofonba sosem jó beleszaladni. Főleg nem a fájdalom miatt. De az sem mellékes, ha nem fizikailag érinti meg az embert. Húsvétkor az az általános „elmélet”, hogy nyúlról, Jézusról, locsolásról meg tojásról beszélünk. A felsoroltak különféle „mátrixa” pedig színesíti az ünnepet. De a legkevésbé sem…

Tovább olvasom

Mindenkinek van egy … akkumulátora

Az elektromos autózás egy csendes műfaj, annál zajosabb a körülötte körvonalazódó „háttérbázis”. Újabb szakértőkkel gazdagodott az ország. Úgy 9,5 millióval. Végül is, ha már ekkora akkumulátor nagyhatalommá válunk, (lassan) akkor a „megfelelő” létszámú szakember gárdának is rendelkezésre kell…

Tovább olvasom

Orbán Viktor nyerte a szónokversenyt

Az ünnepek igazi mondanivalóját az utóbbi időben sok minden elhomályosította. Ennek ellenére volt, aki jól jött ki belőle. Az idei március 15-én vidékre „költözött” a miniszterelnök. Ennek minden előnyével és hátrányával. Talán az előbbivel most egy kicsit jobb megvilágításba került. Bevallom, –…

Tovább olvasom

Nagyot mondott a Pápa – a cölibátusról

A világon az egyik legismertebb „ember”, a legjobban védett egyén, az egyik legnagyobb táborral rendelkező személy. Ezért egyáltalán nem mindegy mit tesz, vagy mond. Azért van, ami az utóbbi időben egy kicsit mintha veszni látszana. Nem feltétlenül a személyének szólóan, de hogy a „jelenség”…

Tovább olvasom

Apró szeplők a fogantatás körül

A legtöbben szeretnének gyereket. De, ha lehet, éppen akkor és úgy, amikor ők akarják. Itt van a tavasz, itt van újra,S szép, mint mindig, énnekem.Tudja isten, hogy mi okbólSzeretem? de szeretem. Na, nem kell megijedni, nem bolondultam meg – teljesen. „Csak” nekem is volt egy olyan gondolatom,…

Tovább olvasom

A cafeteriát én kapom, meg még valaki(k)

Aki dolgozik, fizetést kap, legalábbis ez a „normális”. De egyre szélesedik a különféle „kiegészítők" alkalmazása. A múltkor már volt szó a „kisemberek” munkahelyi fizetéséről, igaz más összefüggésben. Most arról beszélünk, hogy a „boríték” mellé mi kerül még a „virtuális felhőbe.” A munkavállalók…

Tovább olvasom

Barátság – olajozott – extrákkal

A barátság fizikailag is megjelenő formája legalább olyan sérülékeny, mint az érzelmi oldal. Éppen ezért egy esetleges hiba, sérülés vagy megszűnés is hasonló reakciókat válthat ki. A címbéli téma emberközeliségéről szóló „örök” klasszikus, majd az írás végén olvasható. Persze számtalan formája…

Tovább olvasom

Pasziánsz a munkahelyen – bérlapokkal

Mi a legfontosabb kérdés a fizetésnapon? Mennyit keres a „másik”! Magyarok vagyunk, miért tennénk ebben a helyzetben mást, mint amit egyébként az életben szoktunk. Másokkal foglalkozunk. A másik munkájával, a másik munkaidejével, és természetesen a másik bérével. Speciális év az idei. Akkora…

Tovább olvasom

Rajta vagyunk a szeren, az influenszeren

Ma már mindenkinek a szeme előtt ott vannak, akarva akaratlanul. A „színház” részét látjuk is. Néhány felkapott „jelenség”-nek a jövedelmét is sejtjük, vagy legalábbis szeretnénk! – sejteni vagy megkapni. Ha valamely csoport előtt most (valószínűleg) nem leszek népszerű, azok az influenszerek. De…

Tovább olvasom

Parlamentális „hülye”-ség

„Ingyen” téma? Akár… hiszen boldog-boldogtalan rákattan egy ilyen „hülyeségre”. Ez mindenre jó. (Vagy mindenre „is”, ahogy manapság „divat” fogalmazni.) Pedig ez is mekkora „hülyeség”. Feltűnősködni, lejáratni valakinek önmagát, vagy mást hozzásegíteni ennek kidomborításához mekkora „hülyeség” már.…

Tovább olvasom

Mérföldkövek, melyekbe az életévek számát vésték

Ahogy telik-múlik az idő, számuk egyre gyarapodik. Bár ez nem egy végleten történet, éppen azért kell addig kiélvezni, amíg lehet. A születésnapok a külső szemlélők számára hétköznapi események. Hiszen mindennap van valakinek… Minél több ismerősöd van, annál több. (Tedd hozzá a virtuálisakat is a…

Tovább olvasom

A háború győztesei és nyertesei

Ahogy egyre inkább elhúzódik az ukrán-orosz háború, mind több szakértő nyilatkozik az elemző műsorokban. Mindenkit „megnyugtatok”, velem nem nőtt a „hozzáértők” száma, én is „csak” azok közé tartozom, akiket érint a konfliktus vélt vagy valós hatása. (Sőt még a gerjesztett jelzőt is le merem írni.)…

Tovább olvasom

Furcsa utódlás a „kertünkben”

Természetesen! – mondjuk gyakorta. Mire másra, mint a magától értetődő dolgokra. Igen, ám, de ebben a mára teljesen művivé, mesterkélté vált világban, honnan tudjuk, hogy melyek ezek. Még mielőtt bárki a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű történettől kezdene félni, elárulom, nem kell itt megijedni.…

Tovább olvasom

Manci néni ajándéka 100 szóban

Végre „túléltük” a karácsonyt, így távol álljon tőlem, hogy ilyen gyorsan visszaidézzem. De egy kis játék kedvéért sok mindenre hajlandó az ember. (Sőt, ha belegondolunk, már csak pár százat kell aludni, és újra eljő’…) Régen vettem részt a 100 szavas kihívásokban, pedig nagyon szeretem őket. Az…

Tovább olvasom

Bolognai spagetti – főzés a közéletben

Az utóbbi időben sokat foglalkoztam a gasztronómiával. Általában hozzátettem azt is, hogy nem kívánok versenyre kelni a szak-bloggerekkel. Ez továbbra sem cél, még akkor sem, ha most kivételesen egy konkrét recept is szóba kerül. A közelmúltban már írtam, hogy az én halászlevemet édesapám alapozta…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása